A felnőttek számára alkotta meg meséit – 150 évvel ezelőtt távozott el Hans Christian Andersen.

Nyitrán, a nagynénémnél töltöttem a nyári szünidő egy szép darabját, és gyakran ellátogattunk a város szívébe. Akkoriban éppen egy magyar könyveket forgalmazó könyvesbolt működött ott, ahol a kirakatban megpillantottam Andersen legszebb meséi című kötetét. Néhány perc elteltével már a könyv lapjait forgattam, és ahogy hazaértünk, egészen késő estig nem bírtam letenni. A történetek megleptek, hiszen korábban már olvastam magyar népmeséket és Grimm-meséket is, de Andersen írásai különböztek azoktól. Gyakran nem zárultak boldog befejezéssel, és ha mégis, az utóízükben ott bujkált a keserűség.

Hans Christian Andersen 1805. április 2-án látta meg a napvilágot Odense városában, amely Fyn-szigetén helyezkedik el, Dánia harmadik legnagyobb szigetén. Édesapja cipészmester volt, de sajnos 1816-ban, Hans mindössze 11 éves korában elhunyt. Az édesanya hamarosan újra férjhez ment, de sajnos alkoholizmusának áldozatául esett, így Hans életében nagyszülei, majd különböző támogató barátok játszották a gondozó szerepet. Fiatalon, 14 éves korában Koppenhágában próbálta megvalósítani álmát, hogy énekes és színész legyen. Itt Jonas Collin, a koppenhágai színház igazgatója befogadta otthonába, és igyekezett támogatni őt a pályája elején. Ekkor már megmutatkoztak különös érzelmi megnyilvánulásai, amelyek miatt sokan biszexuálisnak vélték. Ugyanakkor több életrajzírója is hangsúlyozta, hogy nem voltak szexuális kapcsolatai, inkább a fontos férfiakhoz és nőkhöz fűződő intenzív érzelmek jellemezték életét.

Kicsi korától fogva imádta a papírkivágásokat, melyek között különféle állatfigurák és furcsa emberi lények keltek életre. Bár sok alkotása eltűnt az idők folyamán, ma is legalább 400 darabját őrzik. Ahogy teltek az évek, megtanulta az írás és olvasás fortélyait, sőt, egyetemre is beiratkozott. Mégis, a mesék világa iránti vonzalma sosem gyengült, és mindezt egy színpadra képzelte el. Élete során számos színművet alkotott, ám ezek közül csupán néhány jutott el a hírnév csúcsára, de még azok is hamarosan eltűntek a reflektorfényből.

Andersen VI. Frigyes dán uralkodó nagylelkű támogatásának köszönhetően számos izgalmas utazást tett Európa különböző tájain, például Magyarországra is ellátogatott az 1840-es évek elején. Ezek az élmények gazdagították írói pályafutását, számos könyvet és útleírást ihlettek, amelyek gyorsan népszerűvé váltak a közönség körében. Harmincéves korára már hazája egyik legismertebb írójaként tartották számon. Az uralkodó támogatását állítólag azzal indokolták, hogy Andersen valójában egy herceg illegitim gyermeke volt, ám ezt a feltételezést sosem sikerült megerősíteni, így a történetei és a találgatások továbbra is élénken foglalkoztatják a kutatókat.

Andersen meséinek számát senki sem tudja pontosan. A legtöbb forrás szerint 156 mesét írt, de vannak, akik legalább 220-ra taksálják. Jó néhány története alapján rajz- és bábfilmet forgattak, operát komponáltak, az egyiket Ránki György szerezte, a címe: Pomádé király új ruhája és a közismert A császár új ruhája című mese feldolgozása.

Andersen, ellentétben a Grimm-testvérekkel, nem a nép meséiből merítette történetei alapjait, hanem inkább saját tapasztalatait és életének eseményeit használta fel (például A rút kiskacsa és A rendíthetetlen ólomkatona esetében). Emellett találkozásai is inspirálták, mint ahogyan azt A kis gyufaárus lányban láthatjuk. Még az Ezeregyéjszaka meséiből származó motívumok is megjelennek néhány írásában, például A repülő bőrönd és A tűzszerszám című mesékben. Gyermekkorában ez a mesegyűjtemény volt a kedvence, amelyet apjától hallott, és ez mély hatással volt későbbi írásaira.

Andersen 185 cm magas, sovány testű volt, egészsége nem éppen a legjobb (állítólag hipochonder is volt), a róla készült rajzokon és festményeken nem valami csinos férfiként ábrázolták. Ugyanakkor kiváló és szellemes társalgóként ismerték, bár mindez nyilván kevésnek bizonyult, hogy meghódítsa a nőket.

Három évvel a halála előtt egy különös baleset érte. Éjjel, egy váratlan mozdulat következtében olyan szerencsétlenül zuhant le az ágyról, hogy a sérülései soha nem gyógyultak be teljesen. Végül 1875. augusztus 4-én távozott az élők sorából.

Születésnapja: április 2-a 1967 óta a Nemzetközi Gyerekkönyvnap.