A "határtalan barátság" nem állíthatja meg Kínát abban, hogy egyre bátrabban felfedezze Oroszország rejtélyeit.

Az orosz kémszervezetek egyre jobban aggódnak Kína kémkedése miatt, miközben a két ország politikailag egyre közelebb kerül egymáshoz. Mégis, az orosz belbiztonsági ügynökség, az FSzB folyosóin egy titkos hírszerző egység "potenciális ellenségként" emlegeti a kínaiakat.

Vlagyimir Putyin orosz elnök többször is nyilvánosan kijelentette, hogy az országa és Kína közti erősödő barátság megingathatatlan, és a stratégiai katonai és gazdasági együttműködés aranykorába lépett. Viszont a hírhedt és rettegett Lubljanka folyosóin a Szövetségi Biztonsági Szolgálat szakemberei nem egészen látják ugyanígy.

A The New York Times értesülései szerint egy titkos egység arra figyelmeztet, hogy Kína komoly veszélyt jelent Oroszország biztonságára. A hírek szerint Peking egyre aktívabban próbál orosz kémeket toborozni, és fokozott érdeklődést mutat a katonai technológiák iránt. Emellett már nem számít ritkaságnak, hogy elégedetlen orosz tudósokat csábítanak át, akik közül sokan jogosan érzik úgy, hogy hazájukban nem biztonságos számukra a jövő.

A hírszerző tisztek szerint Kína folytatja a kémkedést az orosz hadsereg ukrajnai tevékenységei után, hogy mélyebb betekintést nyerjen a nyugati fegyverek és hadviselési módszerek világába. Orosz felderítők aggodalommal figyelik, hogy a kínai szakértők esetleg olyan alapokat készítenek elő, amelyek lehetőséget adhatnak számukra egyes szibériai területek iránti igényük kifejezésére. Oroszország mindig is tartott attól, hogy Kína a 4280 kilométeres közös határon átlépheti a vonalakat. A pekingi nacionalisták régóta vitatják a 19. századi megállapodásokat, amelyek lehetővé tették Oroszország számára, hogy jelentős területeket, köztük a mai Vlagyivosztokot is, birtokba vegyen. A közelmúlt történelmi eseményei emlékeztetnek arra, hogy a '60-as évek végén a határvita fegyveres összecsapásokhoz vezetett a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió között.

A The New York Times-hoz eljutott dokumentum nem végleges és hiányos jelentésként funkcionál, csupán egy adatgyűjtési vázlat. A nyolc oldalas anyag valószínűleg 2024 elején készült, így feltételezhető, hogy azóta további információkkal bővült. Az FSZB operatív tisztjei nem indíthatnak elhárító intézkedéseket mindaddig, amíg a legfelsőbb vezetés jóváhagyását nem kapják. Persze, ha egyáltalán érkeznek ilyen utasítások, hiszen a bonyolult orosz-kínai kapcsolatok jelenlegi helyzetében a Kreml akár úgy is dönthet, hogy teret ad a kínai információgyűjtésnek, mivel a stratégiai együttműködés fenntartása elsődleges fontosságú.

A hírek szerint az újság hat nyugati hírszerző ügynökséggel osztotta meg a jelentést, és mindegyikük hitelesnek ítélte meg az irat tartalmát. Ez a dokumentum a legátfogóbb betekintést kínál az orosz kémelhárítás Kínával kapcsolatos stratégiájába, különösen mióta Moszkva új típusú viszonya Pekinggel gyökeresen megváltoztatta a globális hatalmi viszonyokat. A folyamatosan fejlődő partnerség a modern geopolitikai tájban az egyik legmeghatározóbb és legkevésbé átlátható kapcsolatrendszerré vált.

Oroszország eddig meglepő módon, de sikeresen vészelte át az inváziót követő hosszú távú nyugati szankciókat, ezzel rácáfolva számos politikai elemző és szakértő előrejelzésére, akik az ország gazdasági összeomlását jósolták. A fennmaradásához jelentős mértékben hozzájárult Kína, amely továbbra is az orosz olaj legfőbb vásárlója, és elengedhetetlen számítógépes alkatrészeket, chipeket, szoftvereket és katonai eszközöket biztosít. Amikor a nyugati cégek elhagyták Oroszországot, számos kereskedelmi szegmensben és iparágban kínai márkák léptek a helyükre, például a személygépkocsik eddig példa nélküli exportjával.

Egy titkos FSZB-dokumentum szerint a határtalan barátságnak bizonyos korlátai vannak, de ez nem akadályozza meg az együttműködés folyamatát. "A politikai vezetés a Kínával való közeledés mellett áll" - nyilatkozta Andrej Szoldatov, aki az orosz hírszerzési szolgálatok szakértője, és jelenleg Nagy-Britanniában él száműzetésben. Ugyanakkor a hírszerző és biztonsági szolgálatok alapvető feladata a gyanakvás, így a dokumentumban leírtak valójában a szolgálati kötelezettségük teljesítését tükrözik.

A gyanakvás vagy az elővigyázatosság elsődleges forrása abban rejlik, hogy Oroszország Ukrajna inváziójával gyakorlatilag átcsoportosította elhárító kapacitásait Nyugatra, mindezt egy titkos "Antant-4" nevű program keretein belül. Ez a helyzet aggasztó, mivel Kína potenciálisan megpróbálhatja kihasználni ezt a figyelmetlenséget. A rendelkezésre álló információk szerint Peking már aktívan cselekszik: a kínai hírszerzés felerősítette erőfeszítéseit orosz tisztviselők, szakértők, újságírók és a moszkvai hatalom közelében mozgó üzletemberek befolyásolására, sőt, toborzásukra is.

Ennek ellensúlyozására az FSZB - egyelőre - csak arra utasította tisztjeit, hogy tompítsák a fenyegetést és akadályozzák meg a valóban fontos stratégiai információk kiszivárogtatását a kínaiaknak. A szolgálat személyes találkozókat folytat olyan orosz állampolgárokkal, akik együttműködnek Kínával, és figyelmeztetik őket annak veszélyeire, ha Peking megpróbálná kihasználni Oroszországot, és olyan fejlett tudományos kutatásokhoz akar jutni, amit a Kreml nem engedélyezett. Vagyis a folyamat nem csúszhat ki a legelsőbb vezetés kezéből.

Ezen felül az FSZB utasította, hogy folyamatosan gyűjtsenek információkat a felhasználókról a kínai WeChat üzenetküldő platformon. Ez magában foglalja a potenciális kémkedési célpontok figyelemmel kísérését, telefonjaik feltörését, valamint az adatok elemzését a szolgálat által kifejlesztett speciális szoftverek segítségével.

Washingtonban egyre fokozódik a mély aggodalom a két autoriter rezsim hosszú távú együttműködése miatt. E két ország összesen közel 1,6 milliárd lakost képvisel, és körülbelül 6000 nukleáris robbanófejjel rendelkezik, ami komoly biztonsági kihívásokat vet fel a nemzetközi közösség számára.

A Trump-adminisztráció egyes képviselői azt gondolják, hogy a Putyinnal való párbeszéd révén lehetőség nyílik Oroszország fokozatos elszakítására Kínától. Ezzel elkerülhető lenne az a helyzet, amelyet Marco Rubio külügyminiszter „két, az Egyesült Államok ellen összefogó nukleáris hatalomnak” minősített.

"Felosztanom kell őket, és úgy érzem, hogy ezt meg tudom valósítani" - nyilatkozta Donald J. Trump nem sokkal a novemberi választások előtt. "Felosztanom kell őket."

Az FSZB dokumentumának alapos vizsgálata, amelyet az amerikai hírszerzés valószínűleg elvégez, megerősíti azt az elméletet, miszerint Oroszország és Kína kapcsolata nem olyan szoros, mint ahogy azt sokan gondolják. Az orosz hírszerzők bizalmatlanságot és gyanakvást mutatnak, ami jelzi, hogy a kapcsolatok mindkét oldalon feszültségekkel terheltek. Kína például szigorú intézkedéseket hoz, mint hogy poligráfot alkalmaz minden olyan ügynöknél, aki külföldi küldetésből tér haza, továbbá fokozott ellenőrzés alá vonja a Kínában tanuló 20 000 orosz diákot. Emellett a feljegyzés arról is beszámol, hogy Kína igyekszik potenciális kémként kihasználni azokat az oroszokat, akik kínai házastársat választanak, ami újabb jele a két ország közötti bonyolult viszonynak.

A dokumentum másik értelmezése éles ellentétet mutat a korábbiakkal. Vlagyimir Putyin teljes mértékben tisztában van a kínai kapcsolatokban rejlő kockázatokkal, mégis úgy döntött, hogy nem lassítja le vagy pihenteti a folyamatot, hanem éppen ellenkezőleg: felgyorsítja azt. Ez arra enged következtetni, hogy az Egyesült Államoknak korlátozott lehetőségei vannak arra, hogy Oroszországot egy legalább 90 fokos irányváltásra bírja. Még inkább hiányzik a konkrét elképzelésük arról, hogy miként tudnák ezt megvalósítani, és milyen "visszautasíthatatlan ajánlat" lenne elég vonzó Putyin számára ahhoz, hogy elszakadjon Pekingtől.

A lehetséges ellentételezésnek feltétlenül magában kellene foglalnia az Ukrajnának nyújtott támogatások visszavonását, orosz területi követelések elismerését, a szankciós politika leállítását, valamint a NATO bővítéséről való lemondást, mindezt egyidejűleg. Ilyen típusú ajánlat előterjesztése gyakorlatilag lehetetlen, és még ha meg is történne, nem lenne biztosíték arra, hogy Moszkva a jövőben felfüggeszti kapcsolatait Pekinggel.

Alekszandr Gabujev, a Carnegie Központ vezetője, úgy véli, hogy Putyin számára lehetőség nyílik arra, hogy még szorosabbra fűzze a kapcsolatokat Kínával. Bár ez a lépés nem mentes a kockázatoktól, Gabujev szerint a lehetséges előnyök miatt érdemes lehet ezt megfontolni – állítja az FSZB-dokumentumra hivatkozva.

Putyin évek óta folytat aktív diplomáciát Hszi Csin-ping kínai elnökkel, akivel már több mint 40 alkalommal találkoztak személyesen. Az Ukrajna ellen indított háború tovább mélyítette ezt a kapcsolatot. A politikai szempontokon túl legalább ennyire lényeges, sőt talán még jelentősebb, hogy a két ország között természetes gazdasági összhang alakult ki. Ennek alapja az, hogy Oroszország a világ egyik legnagyobb energiatermelője, míg Kína a legnagyobb energiafogyasztó, így a két hatalom kölcsönösen függ egymástól.

Úgy tűnik, Kína nem fordított kellő figyelmet Henry Kissinger, a korábbi amerikai külügyminiszter utolsó súlyos figyelmeztetésére, amely arra figyelmeztette őket, hogy ne váljanak túlságosan függővé Vlagyimir Putyin rezsimjétől.

A bonyolult és érzékeny képlet komoly kihívást jelent az orosz kémelhárítás számára. A dokumentumból kiderül, hogy Oroszország arra törekszik, hogy a kínai "érdeklődést" kontrollálja, anélkül hogy ez kedvezőtlen hatással lenne a két ország közötti kapcsolatokra. A sebezhetőségek ellenére Kína támogatásának elvesztése súlyos következményekkel járna, ezért a tiszteknek nyíltan figyelmeztetést adnak, hogy minden érzékeny lépés előtt kérjék az orosz biztonsági vezetés legmagasabb szintjének jóváhagyását.

A direktíva valószínűleg az FSZB helyi irodáinak DKRO 7. osztálya által készült, amely a Kínából és más ázsiai országokból érkező kémkedés elleni védekezésért felelős. A helyi tisztviselőket arra utasították, hogy legyenek óvatosak a kínai hírszerző szolgálatok potenciális fenyegetésként való besorolásával, noha ennek lehetőségét nem zárják ki.

Ez a magas szintű óvatosság szokatlan, hiszen még katonai szövetségben álló nemzetek is rendszeresen kémkednek egymás után. "Nincsenek baráti hírszerző szolgálatok" - mondja erről Paul Kolbe, a Harvard vezető munkatársa, aki 25 évig szolgált a CIA Műveleti Igazgatóságán, így Oroszországban is. "Nem kell nagyon mélyen beleásni magunkat egyetlen orosz katonai vagy hírszerző tisztviselő [agyába] ahhoz, hogy mélyen gyanakodjanak Kínára. Hosszú távon Kína, a korlátlan partnerség és a hasznossága ellenére is potenciális fenyegetést jelent."

Az orosz hírszerzés értesülései alapján Kína a "régi kínai népek" emlékét kutatja az orosz Távol-Keleten, célja pedig a helyi közvélemény befolyásolása. 2023-ban Peking egy hivatalos térképet jelentett meg, amely bemutatja az Oroszország területén található városok és régiók történelmi kínai neveit. Érdekesség, hogy India is hasonló gesztusban részesült.

A politikai kontextustól függetlenül, az ilyen jellegű ügyekben az FSZB helyi tisztjei szabadon cselekedhetnek. Az utasítás világosan megfogalmazza, hogy "le kell leplezni az ilyen revansista tevékenységeket", valamint figyelemmel kell kísérni Kína próbálkozásait, amelyek orosz tudósok és levéltári források bevonásával történnek. Ezek a kutatások arra irányulnak, hogy erősítsék vagy akár újraalkossák a történelmi kötelékeket a határvidékekhez.

Röviddel az ukrajnai invázió kezdetét követően a kínai hírszerzéshez kapcsolódó védelmi cégek és intézetek képviselői megindultak Oroszország felé. Az ő indoklásuk szerint a céljuk az volt, hogy mélyebb bepillantást nyerjenek a háború dinamikájába, hangsúlyozva, hogy a Kínai Népköztársaság az elmúlt hét évtized során nem vett részt aktívan háborús konfliktusban. Ennek következményeként a hadvezetési tapasztalataik meglehetősen korlátozottak. (Egyetlen figyelemre méltó kivétel a 1979-es Vietnám elleni rövid konfliktus, amely Kína számára kudarccal zárult, és jelentős hatással volt az állam stratégiai irányvonalának átalakulására.)

Ezért Kínában aggodalom merült fel a hadsereg teljesítményével kapcsolatban, különösen a nyugati fegyverekkel szemben, amennyiben egy Tajvan vagy a Dél-kínai-tenger körüli konfliktusra kerülne sor. A kínai hírszerzési tisztviselők különösen kíváncsiak Oroszország harcaira a Nyugat által támogatott erőkkel, ami magyarázatot ad a fokozott érdeklődésükre.

"Peking számára különösen érdekesek a drónok használatával végzett harci módszerekről, a szoftverek korszerűsítéséről és az új típusú nyugati fegyverek elleni védekezés módszereiről szóló információk" - áll az FSZB dokumentumában, hozzátéve, hogy Peking úgy véli, az ukrajnai háború elhúzódik.

A konfliktus új irányt adott a hadviselés technológiai és taktikai fejlődésének. Kína korábban jelentős hátrányban volt Oroszországhoz képest a repülési szakértelem terén, azonban a friss dokumentumok szerint Peking ezt a területet kiemelten fontos célponttá nyilvánította. A kínai hadsereg aktívan toboroz katonai pilótákat és kutatókat, hogy erősítse az aero-hidrodinamika és az irányítórendszerek terén szerzett ismereteit. Ezen kívül Kína figyelmet fordít azokra az orosz szakemberekre is, akik a leselejtezett ekranoplanokon, azaz légpárnás hadihajókon dolgoztak, amelyek a Szovjetunió idején jelentek meg először a haditengerészetben.

"Elsőbbséget élveznek a repülőgépgyárak és kutatóintézetek korábbi alkalmazottai, valamint azok a jelenlegi munkatársak, akik elégedetlenek az orosz védelmi minisztérium döntésével, amely lezárta az ekranoplan fejlesztési programot, és emiatt anyagi nehézségekkel küzdenek" - áll a jelentésben. A toborzási erőfeszítések irányulhatnak orosz szakemberek átcsábítására kínai vállalatokhoz, de kémként való beszervezésre is.

A dokumentum rámutat arra, hogy Kína figyelemmel kíséri a feloszlatott Wagner zsoldoscsoport tevékenységeit, amely hosszú éveken át aktívan támogatta az afrikai katonai rezsimeket, és részt vett az orosz hadműveletekben Ukrajnában. A feljegyzés szerint a kínai vezetés azt tervezi, hogy a Wagner-harcosok tapasztalatait integrálja saját fegyveres erőikbe, valamint azokat a magán katonai vállalatokat is kihasználja, amelyek Délkelet-Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában működnek.

A megfogalmazásba egyaránt hogy Kína volt Wagner-harcosokat akar toborozni saját különleges alakulataiba, de az is, hogy csak tanulni akar a harctéri ismereteikből.

A Kína terjeszkedésével kapcsolatos aggodalmak nem csupán Oroszország távol-keleti határvidékeire korlátozódnak. A közép-ázsiai államok, amelyek a szovjet időszakban Moszkva befolyása alatt álltak, most egy új kihívással néznek szembe. Az FSZB tájékoztatása szerint Peking egy „új stratégiát” dolgozott ki, hogy megerősítse a kínai „soft power”-t a térségben, különösen Üzbegisztánban. Ez a helyzet politikai következményekkel járhat, hiszen a Putyin-doktrína ezeket az országokat a szovjet befolyási övezet örökségének tekinti, így a Kína által gyakorolt hatás átrendezheti a régió geopolitikai viszonyait.

A jelentés hangsúlyozza Kína fokozódó érdeklődését Oroszország hatalmas sarkvidéki területei és az Északi-tengeri útvonal iránt, amely az északi partvidéket öleli körül. Eddig ezek a vizek túlságosan jegesek voltak a megbízható hajózás számára, de a klímaváltozás következtében várhatóan egyre inkább forgalmasakká és katonai szempontból is kihasználhatóvá válnak.

Az útvonal lerövidíti az ázsiai és európai szállítási időt, és az útvonal fejlesztése megkönnyítené Kína számára a tömeges áruszállítást.

Történelmileg Oroszország megpróbálta szigorú ellenőrzés alatt tartani Kína sarkvidéki tevékenységét. Peking azonban reméli, hogy a nyugati szankciók arra kényszerítik Moszkvát, hogy tőle kérjen segítséget "elavult sarkvidéki infrastruktúrájának" fenntartására. Az orosz gázóriás, a Novatek már eddig is Kínára támaszkodott sarkvidéki cseppfolyósított földgázprojektjének megmentésében, miután az amerikai Baker Hughes olajszolgáltatóról le kellett mondania.

Orosz hírszerzők arra figyelmeztetnek, hogy a kínai ügynökök intenzív kémkedési tevékenységet folytatnak az Arktiszon, ahol bányászati cégek és egyetemi kutatóintézetek álcája mögé bújnak. Peking fokozott érdeklődést mutat Oroszország sarkvidéki fejlesztései iránt, kihasználva a felsőoktatási intézmények és bányavállalatok adta lehetőségeket.

Egy orosz belbiztonsági szolgálat által készült dokumentum bukkant fel egy hackercsoport online adatbázisában. A kiberbűnözők a Telegramon árverésre bocsátják a világ különböző pontjairól ellopott kormányzati iratokat: az Indonéziával kapcsolatos hírszerzési jelentések ára 5000 dollár, a tajvani diplomáciai táviratokért pedig már 10 ezer dollárt kérnek. Az iráni kémek kilétének leleplezése pedig 3000 dollárra rúg. (Ezek az adatok tehát rendkívül alacsony áron cserélnek gazdát, holott az információk emberi életekbe kerülhetnek.)

Nem lehet pontosan megmondani, hogy a The New York Times mennyi összeget és milyen forrásokon keresztül fektetett be a titkos orosz információk megszerzésébe.