A Hópárduc nyomában: Sántha Xénia, a csíkszeredai kalandor, célul tűzte ki, hogy meghódítja a Föld egyik legmagasabb csúcsát | Székely Sport

A világ nyolcadik legmagasabb hegycsúcsát készül megmászni idén ősszel a Csíkszeredában született Sántha Xénia. Amennyiben sikerrel jár, ő lehet majd az első és egyben a legfiatalabb nő a nepáli Himalájában található Manaszlu csúcsán.

Egy különleges beszélgetés keretében fellebbentettük a fátylat a felkészülés titkairól, az alpinizmus világában rejlő kihívásokról, Erőss Zsolt örökségének hatásáról, valamint a székely gyökerek mélyebb jelentéséről. Mindezt a jelenleg az Egyesült Királyságban, Bristol városában élő bátor hegymászónő szemszögéből ismerhettük meg.

A hegymászónő szavai szerint a hegycsúcsok között, ahol a túlélésért vívott küzdelem zajlik, elengedhetetlen a székelyek híres mentalitása. "A székelyek rendkívül makacsak és akaratosak, ami nem mindig tekinthető pozitívnak, de ezt a tulajdonságot sportolói szempontból kifejezetten előnyössé lehet alakítani. Az a 'megcsinálom, nem adom fel' hozzáállás, amit magammal hoztam, valóban kulcsfontosságú" - osztja meg tapasztalatait a hegymászónő.

A Hópárduc nyomdokain

Erőss Zsolt öröksége meghatározó számára. "Az, hogy vannak és lesznek székelyek, akiknek kiemelkedő és történelmi jelentőségű teljesítményeik vannak, pl. a hegymászásban, nagyon sok erőt ad. Én is Csíkszeredában születtem, pont mint Zsolt, szóval nagyon-nagyon közel áll hozzám a hagyatéka" - mondta. Kiemelte Erőss Zsolt mentális és fizikai erejét, hogy amputált lábbal is képes volt extrém magasságokat elérni. Emellett megjegyezte:

A Himalája monumentális méreteit a Kárpátokhoz viszonyítva olyan élménnyel lehetne párhuzamba állítani, mint amikor valaki először lép be New York sűrű, égbe nyúló felhőkarcolói közé: "Körülbelül olyan, mintha az ember hirtelen egy apró hangyának érezné magát a természet lenyűgöző nagyságának árnyékában."

A magashegyi expedíciókra való felkészülés során a hegymászónő hangsúlyozta, hogy egy 8000 méteres csúcs megmászása előtt elengedhetetlen legalább egy 6000 méteres hegy meghódítása. Ez a tapasztalatszerzés kulcsfontosságú a sikerhez. "Sok olyan cég, amely magashegyi expedíciókat szervez, nem engedi fel a mászókat, akik nem rendelkeznek előzetes mászási tapasztalattal" - figyelmeztetett, ezzel is hangsúlyozva a megfelelő felkészültség fontosságát.

A felkészülés főként izomerősítésből és állóképességi edzésekből áll. Xénia munka után heti hat napot edz, ami sok futást, lépcsőzést és kardióedzést tartalmaz. Az edzések során olykor hegymászó cipőt és súlyt is használ, hogy a terheléshez szoktassa szervezetét.

- emelte ki.

Szerinte ez hasznos lehet az indulás előtti hónapokban, de a valós magashegyi körülmények teljes mértékben nem szimulálhatók.

Sántha Xénia szerint egy 8000 méteres hegy megmászása nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is hatalmas kihívás. "Az expedíciók több éves felkészülést igényelnek, hiszen nemcsak a hegyen kell helytállni, hanem a mindennapokban is: munka, edzések és folyamatos kitartás szükséges ahhoz, hogy majd egyszer felérjünk a hegy csúcsára. Amikor ott vagy, de felkészülés alatt is nagyon-nagyon sok kérdést felteszel magadnak" - részletezte a hegymászó.

A halálzónában, 8000 méter magasan, a koncentráció és a világos gondolkodás kiemelkedő jelentőséggel bír. Xénia számára nem csupán a csúcs megmászása a cél, hanem a biztonságos visszatérés is. Nem a távoli célokra fókuszál, hanem a pillanatnyi lépésekre és másodpercekre összpontosít, hogy mindvégig tiszta fejjel hozhassa meg döntéseit.

- osztotta meg a gondolatait.

A magashegyi mászás az egyik legdrágább sport, főleg a logisztikai költségek miatt. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy a természetben való mozgás ingyenes, egy himalájai expedíció adott esetben egy nagyobb ingatlan árába kerülhet, attól függően, hogy milyen hegyet mászik az ember. A költségek főként a felszerelés, az engedélyek és a logisztikai kiadásokból állnak össze.

Xénia határozottan elutasítja a hegymászó turizmust, amelyben sok tehetős ember kényelmes körülmények között, jelentős anyagi háttérrel vághat neki a hegyeknek. Számára a mászás nem csupán sport, hanem egyfajta életfilozófia: minimalista stílusban, mindenféle külső támogatás nélkül kívánja felfedezni a természetet. Célja, hogy saját erejére támaszkodva, a legnagyobb függetlenséggel érje el a csúcsokat és térjen vissza onnan. Ezzel szeretné megőrizni a hegymászás eredeti, önállóságot és kitartást igénylő szellemét. "Azt szeretném, hogy a kalandom elejétől a végéig egyedül, két lábamon valósuljon meg" - fogalmazta meg világos célját.

Sántha Xénia Manaszlu-expedíciója idén augusztus végén indul, és a tervek szerint október elején zárul. A teljes mászás körülbelül 45 napot fog igénybe venni, a haladás üteme és az időjárási viszonyok függvényében.

Az Everest régióval ellentétben, ahol kiépített túraösvények segítik a haladást, a Manaszluhoz vezető út sokkal vadregényesebb és nehezebben járható. "A túra egy hosszú, tizenvalahány órás autóúttal kezdődik Beszisár falujáig, ahol az expedíció tagjai megpihennek. Innen azonban már nincs út, sem autós közlekedés - a csapatnak gyalog kell átkelnie a dzsungelen, majd kisebb hegyeken keresztül elérnie az alaptábort, amely a tibeti határ közelében fekszik. Ez az út nagyjából 7-8 napig tart" - részletezte.

"Az akklimatizáció nagyon-nagyon fontos és kihagyhatatlan része a hegymászásnak. Az alaptáborba érkezés után következik a rotáció, amikor felmegyünk az 1-es táborba, vissza az alaptáborba, fel a 2-es táborba, vissza az alaptáborba, majd a 3-as tábor, megint vissza az alaptáborba, utána 3-as, 4-es, és aztán csúcstámadás, onnan pedig visszajövünk. Szóval egy expedíció során többször megmássza az ember a hegyet, csak nem a tetejéig" - osztotta meg a gondolatait.

"Az egyik legfontosabb készség, amit egy hegymászónak el kell sajátítania, az az önismeret és az a képesség, hogy felismerje, mikor kell továbbmenni, és mikor kell visszafordulni. A hegy mindig ott lesz, de az embernek csak egy élete van, és a túlélés elsődleges szempont.

Lehet, hogy egy kívülálló sosem fogja ezt teljesen megérteni, de aki már átlépte a saját határait - legyen az egy maraton, egy ultratávú túra, egy mélymerülés vagy egy magashegyi mászás -, az tudja, milyen erőt ad ez az élet minden területén" - hangsúlyozta a hegymászónő.

Zárásként Xénia megosztotta velünk, hogy számára a székely identitás és a magyar nemzethez való tartozás a legfontosabb értékek, amikor a hegyek között barangol. "Korábban csak a székely zászló kísérte az utamat a hegyre, mert a magyar zászlóval kapcsolatos negatív kritikák az online térben elvették a kedvemet. Most azonban úgy döntöttem, hogy mindkét zászlót magammal viszem, mert célom, hogy első magyar nőként és a legfiatalabb magyarként állhassak a Manaszlu csúcsán" - mesélte Xénia.

A hegymászó számára ez a kaland nem csupán egy fizikai megmérettetés, hanem egy mélyebb kapcsolat a székely hagyományokkal is. A szívében hordozott székely zászló nem csupán egy szimbólum, hanem nagypapájának öröksége, akinek otthonában mindig büszkén lengedezett. Ez a zászló a hazaszeretet és a közösségéhez való hűség kifejeződése, amely hatalmas erőt ad neki a nehézségek leküzdésében. Minden lépésével nemcsak saját céljait valósítja meg, hanem a székely nép büszkeségét is képviseli a hegyek csúcsain.