A húszas éveink során az élet néha olyan, mint egy rágós cukorka: megrág, majd kiköp, de ha fogadunk a kihívásaira, a végén csak erősebbé válunk.

"Sokan mondják, hogy a húszas éveink a legszebb időszakunk, de a valóság gyakran másképp alakul. Egy friss tanulmány most megerősíti, hogy ez az életszakasz sokkal inkább a kihívásokról és a nehézségekről szól, mint a felhőtlen boldogságról. Érdekes módon azonban ez a depresszív időszak is fontos része az önfelfedezés és a személyes fejlődés folyamatának."

Az önállóságra nevelő évtized, vagyis a 20-30 éves kor közötti időszak, életünk egyik legérdekesebb és legformálóbb szakasza. Bár sokan a szüleink közül ezt az időt a legszebb, legmeghatározóbb és legszórakoztatóbb éveknek tartják, érdemes ezt a nézőpontot fenntartásokkal kezelni. Ez az évtized nemcsak izgalmas felfedezések sorozata, hanem sokszor kemény próbák és kihívások időszaka is, amikor úgy érezhetjük, hogy a terhek alatt szinte összeroskadunk. Meg Jay pszichológus, aki a témában írt „The Defining Decade” című könyvében hangsúlyozza, hogy e húszas évek valóban az életünket meghatározó évtizedek közé tartoznak. Ha jól navigálunk ezen az úton, lehetőségünk nyílik arra, hogy megtaláljuk a nagy szerelmet, elinduljunk a karrierünkbe, és megszilárdítsuk társas kapcsolatainkat, legyen szó családról vagy barátokról. Azonban fontos megjegyezni, hogy ez a „társadalmilag elfogadott forgatókönyv” nem feltétlenül egyezik meg a valósággal; a húszas évek tele lehetnek bizonytalansággal és váratlan fordulatokkal.

2022-ben megjelent egy tanulmány, amely a különböző korosztályok, a húszévesektől egészen a nyolcvanévesekig, általános jóllétét kutatta. Az eredmények meglepőek voltak: a legfiatalabbak a legrosszabbul állnak, viszont évről évre a középkorúak és idősek boldogabbnak érzik magukat, s egyre nagyobb biztonságban élnek. Ennek hátterében fontos szerepet játszik az emocionális és pénzügyi stabilitás, valamint az, hogy az egyéneknek van-e családjuk és stabil munkahelyük. Jay is hangsúlyozza, hogy életünk legmeghatározóbb döntései általában 35 éves korunk előtt születnek, mivel ebben az időszakban a nők a legtermékenyebb éveiket élik, míg a férfiak erejük teljében vannak. Ráadásul mindkét nem agya is jelentős fejlődésen megy keresztül ebben az időszakban. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a huszonévesek nem csupán az élvezetek keresésével töltik napjaikat; az ő életük sokkal nagyobb stresszel és szorongással terhelt, mint ahogyan azt sokan gondolják.

Életünk során folyamatosan váltakoznak a magasságok és mélységek; időről időre megéljük a boldogság pillanatait, míg máskor nehezebb időszakokkal kell szembenéznünk. Ez a dinamikus ritmus segít fenntartani a mentális, érzelmi és fizikai egyensúlyunkat. Különösen a húszas éveink sokszor feszítően nehezek, mivel ebben az időszakban az életünk belső harmóniája könnyen felborulhat. Bár kérhetünk támogatást másoktól, a legfontosabb, hogy mi magunk formáljuk a saját utunkat. A végső döntések, amelyek irányítják a sorsunkat, kizárólag a mi kezünkben vannak, így elengedhetetlen, hogy felelősségteljesen és tudatosan cselekedjünk.

A pszichológus egy J alakú görbéhez hasonlítja a mentális egészség állapotát az életünk folyamán, amely gyermekkorban jobb esetben fentről indul, majd fiatal felnőtt korunkra eléri a legmélyebb pontot, aztán szépen az idő előrehaladtával egyre csak javul, míg el nem éri a csúcsot. Hangsúlyozta, ebben az évtizedben jönnek elő a legkomolyabb mentális problémák, a huszonévesek körében találkozhatunk a legtöbb olyan emberrel, akiknek komoly terápiás kezelésre lenne szükségük. Számokban kifejezve ez a következőképpen néz ki:

Meg Jay ezekből az adatokból arra következtet, hogy életük legmeghatározóbb időszakában a társadalom egyszerűen magára hagyja a fiatalokat, akik így kénytelenek feltalálni magukat, vagy pedig beállni a sorba, vagyis megfelelni a társadalmi elvárásoknak. A szakember kiemelte, ez az az időszak, amikor egy embernek a legtöbb lelki és érzelmi támogatásra van szüksége, mert ha megkapja, akkor teljes, egészséges és sikeres felnőttéletet tud élni, önállóan. Megjegyezte, tapasztalatai azt mutatják, sokan érzik úgy, hogy nyomás nehezedik rájuk a társadalom, a közösségi média és a család részéről, hogy ezek az évek legyenek életük legjobb időszakai, azonban a valóság gyakran eltér ettől az idealizált képtől.

Nem árulunk zsákbamacskát, és senkit nem lepünk meg azzal, ha kijelentjük: sok buktatóval kell szembenéznie egy huszonévesnek, és a kudarc megannyi formájával találkozik élete legmeghatározóbb évtizedében. Meg Jay ezeket a nehézségeket természetesnek nevezi, nem kell végleges kudarcként megélni, inkább arra buzdít, kérjünk segítséget, amennyiben már túl sok és túl nehéz ez a sok újfajta teher. Azt javasolja, tanuljuk meg kezelni és hordozni úgy, hogy reális elvárásokat támasztunk magunk elé.

Livi Redden írónő TED előadásában elmondta, ebben az időszakban az a legfontosabb, hogy megtanuljunk autentikusak lenni saját magunkhoz, és békéljünk meg a kudarcainkkal. Azt hangsúlyozta, hogy míg valóban lényeges egy bizonyos pontig követni a társadalmi normákat, az is elengedhetetlen, hogy megformáljuk alapvető értékrendünket, amelyhez vissza tudunk nyúlni, és ami által kiteljesedhetünk. Ennek kialakításában segíthetnek az olyan önfejlesztő módszerek, mint a terápia, a naplózás, a meditáció, és hasonlók, amelyek segítségével akár új perspektívát alakíthatunk ki, szabályozhatjuk érzelmeinket, de ami a legfontosabb, önmagunk középpontjába kerülhetünk. Arra is kitért, hogy ebben az időszakban rendkívül jellemformáló hatással van az emberre, ha mer merésznek lenni, úgy fogalmaz: "Az, hogy felmondjunk munkahelyünkön, coming outoljunk vagy kilépjünk egy kapcsolatból, először ijesztő gondolat lehet, de gyakran nagyobb békéhez és az alapvető lényünkkel való összhanghoz vezet, ami végső soron egy hitelesebb életet segít elő".

Ahogy Zara, aki éppen a húszas évei hajnalán jár, szokta mondani:

Csupán annyit csinálok, hogy megpróbálok mindent megtenni, amit tudok és akarok, mielőtt megbánom. Más nézőpontot vagy perspektívát kutatok, egészségesebben és hálásabban élek, megkeresem a saját pénzem, gyönyörű helyekre látogatok el, emlékeket szerzek a szeretteimmel, és teljes egészében értelmet adok az életemnek.

Összességében megállapíthatjuk, hogy húszas éveink gyakran tűnnek kilátástalannak, azonban valahol mélyen belül szükségünk van erre az elveszettségre. Ez a tapasztalat segít abban, hogy rátaláljunk önmagunkra, és végül függetlenül, a társadalom elvárásaitól mentesen élhessünk teljes, boldog életet.