A részmunkaidős foglalkoztatás kiemelkedő szerepet játszik a magyar gazdaság fejlődésében és új lehetőségek teremtésében. Ez a munkaszervezési forma nemcsak a munkaerőpiac rugalmasságát növeli, hanem segít a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtésé
A technológiai és digitális fejlődés, valamint a szabadidő értékének növekedése következtében a fejlett gazdaságokban folyamatosan csökken a munkaidő, ami hatással van a részmunkaidős foglalkoztatásra is. Az európai viszonylatban Magyarországon a részmunkaidős munkavállalók aránya meglehetősen alacsonynak számít. 2023-ban az EU-ban körülbelül minden ötödik dolgozó (17,8 százalék) részmunkaidőben tevékenykedett, míg hazánkban ez az arány csupán 4 százalék volt. Hasonló tendenciák figyelhetők meg a Kelet-Közép-Európa többi országában is, ahol a történelmi háttér is hozzájárul a helyzet alakulásához.
Atipikusnak tekintjük a munkavégzés azon formáit, amelyek eltérnek a szokásostól. Szokásosnak tekinthető a teljes munkaidőben (napi 8 órában, heti 5 napon), határozatlan időre szóló szerződéssel, alkalmazottként történő foglalkoztatás. Így atipikus foglalkoztatási forma a részmunkaidő is, mivel ebben az esetben a munkáltató és a munkavállaló a teljes napi munkaidőnél rövidebb napi munkaidőben állapodnak meg. A részmunkaidőnek nincsen jogszabályban meghatározott minimum óraszáma, alapvetően csak a felek megállapodása határozza meg annak minimális mértékét. Részmunkaidős foglalkoztatás esetén a dolgozót időarányosan kevesebb bér illeti meg a teljes munkaidőre vonatkozó munkabérhez viszonyítva. Ugyanakkor azt is fontos tudni, hogy a részmunkaidős munkavállalót ugyanannyi szabadság illeti meg, mint a teljes munkaidős dolgozót.
Idősödő társadalmunkban a munkaerőhiány egyre inkább korlátozó tényezővé válik - Európa-szerte és hazánkban is, főleg bizonyos szakképzettséget igénylő foglalkozások esetén. A foglalkoztatás növelése érdekében egyre több figyelem terelődik a munkaerőpiac peremén lévő csoportok aktivizálására, mind munkaadói, mind kormányzati oldalon: a diákok és a fiatal munkavállalók, idősebb korosztály és a nyugdíjasok, a kisgyermeket nevelő szülők, fogyatékossággal élők. E csoportok motiválásának egyik lehetséges eszköze lehet a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségének megteremtése, annak bővítése (további megoldásokról itt írtunk). Akik bizonyos okok miatt nem vállalhatnak teljes munkaidős állást - pl. diákok, nyugdíjasok, kisgyermeket nevelő szülők -, számukra köztes megoldás lehet a részmunkaidős foglalkoztatás (emellett akár a hakni munkavégzés is szóba jöhet, melyről itt írtunk részletesen).
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) megállapítása szerint, ha az atipikus foglalkoztatási formák a munkahelyek létrehozása és a megfelelő munkakörülmények biztosítása mellett az adott ország gazdasági struktúrájához igazodnak, akkor hozzájárulhatnak a foglalkoztatottság és a versenyképesség párhuzamos növeléséhez. Ennek érdekében több uniós kezdeményezés is támogatja ezeknek a formáknak a terjedését. Emellett kiemelten fontos a családok segítése és a gyermekvállalás ösztönzése is, különösen a társadalmak elöregedése miatt. 2023 elejétől az EU irányelvei alapján a magyar Munka Törvénykönyve is módosult, amely lehetővé teszi, hogy a kisgyermekes szülők rugalmasabb munkakörülmények között dolgozhassanak. A törvény értelmében a munkáltatóknak biztosítaniuk kell a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét a szülők számára gyermekük 4 éves koráig, amennyiben ezt igénylik.
Az elmúlt évszázadban drámai változásokon ment keresztül a munkaidő struktúrája a fejlett gazdaságokban. Évről évre egyre rövidebbé válik az átlagos munkahét, a ledolgozott órák száma folyamatosan csökken. 2023-ban az Európai Unióban a ténylegesen ledolgozott heti munkaórák átlagosan 36,1 órát tettek ki, ami körülbelül 2 órás csökkenést jelent az elmúlt 15 évhez képest. A technológiai fejlődés, különösen a digitalizáció és automatizáció, nemcsak hogy megkönnyíti a munkavállalók feladatainak elvégzését, hanem új lehetőségeket is kínál a munkaidő további csökkentésére, anélkül hogy a hatékonyság csökkenne. Ennek hatására egyre több ország és vállalat kísérletezik a négy napos munkahéttel. Emellett a szabadidő értéke is folyamatosan növekszik a jóléti társadalmakban, különösen Európában, ami szintén hozzájárul a kevesebb munkaidő iránti kereslet növekedéséhez, miközben a fogyasztási szint fenntartása is prioritást élvez.
Antal 2023-as kutatásában (591. o.) megfogalmazza, hogy "ahogy a háztartások jövedelme emelkedik, úgy a fogyasztás további növelése egyre kevésbé járul hozzá a jóléthez" (Kubiszewski et al. 2013). Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a megnövekedett munkaidő nem mindig hoz örömet: a fokozódó specializáció a hatékonyság érdekében gyakran csökkenti a munka változatosságát, valamint a munkavállalók autonómiáját is, és sok esetben kérdésessé válik, hogy a munkának mennyire van értelme, vagy hogyan segíti elő az emberek szükségleteinek kielégítését (Hill 2007). A munkaidő csökkentésének további indoka lehet, hogy a szabadidős és nem fizetett tevékenységek egyre nagyobb jelentőséget kapnak: például a tudás szerepének felértékelődésével a szülők egyre több időt szánnak gyermekeikre.
A részmunkaidős foglalkoztatásnak valóban vannak árnyoldalai, amelyek közül az egyik legszembetűnőbb a csökkentett jövedelem. Antal 2023-as kutatására hivatkozva (595. o.) megállapítható, hogy „a hazai távközlési szektor munkavállalóinak többsége számára a siker pénzben való mérhetősége és az anyagi kockázatok elkerülése a részmunkaidő egyik legnagyobb gátja. Ezt a jelenséget tovább súlyosbítja az a vágy, hogy az átlagosnál kedvezőbb bérekhez jussanak, és hogy a munkabér tőkejövedelemként való érvényesítése is vonzó lehetőség.” Emellett a részmunkaidős lehetőségek vonzerejét csökkenthetik a hagyományos nemi szerepek és a munkahelyi kultúra hatásai is, amelyek sok esetben nem támogatják a rövidebb munkaidő választását (Venczel-Antal 2023).
Felmerül a kérdés, hogy a megállapodott munkaidőn túl szükséges-e a részmunkaidőben dolgozó munkavállalóknak többet dolgozniuk, és ezáltal olyan fizetetlen órákat teljesíteniük, amelyekért nem kapnak ellentételezést. A nemzetközi kutatások ezen a téren eltérő megállapításokat tárták fel. Egy 2013-as brit tanulmány szerint a részmunkaidőben foglalkoztatottak körében jelentősen magasabb a kifizetetlen túlórák száma, mint a teljes munkaidőben dolgozók esetében. Érdekes módon a nemek közötti eltérés is megfigyelhető: a részmunkaidős férfiak körében több fizetetlen túlórát végeztek, mint a női kollégáik. Ezen kívül a vezetői pozícióban dolgozó részmunkaidős munkavállalók esetében is gyakoribbak voltak a kifizetetlen túlórák. Egy másik, 2015-ös német kutatás viszont azt mutatta, hogy a túlórázó munkavállalók aránya a teljes munkaidőben foglalkoztatottak körében magasabb (59,4 százalék) volt, mint a részmunkaidőben dolgozók esetében (49 százalék). Ezen kívül a ki nem fizetett túlórák aránya is kedvezőtlenebb a teljes munkaidős munkavállalók számára (22,6 százalék a részmunkaidős 10,2 százalékával szemben). A kutatások alapján megállapítható, hogy a részmunkaidőben dolgozóknak körülbelül 7 százalékponttal kisebb a valószínűsége a fizetetlen túlórák vállalására, ami részben családi kötelezettségeikből adódó időbeli korlátoknak tudható be.
A részmunkaidős foglalkoztatásban a KSH adatai szerint nem volt jelentős változás Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben. A részmunkaidőben foglalkoztatottak száma 210-270 ezer között mozgott 2009-2023 között 240 ezer fős átlaggal, míg arányukat tekintve, a 15-64 éves foglalkoztatottak 4-6,5 százalékát tették ki a vizsgált években (átlag: 5 százalék).
"A részmunkaidős foglalkoztatás aránya európai összehasonlításban Magyarországon nagyon alacsony. A rendszerváltást követő évtized munkaerőpiaci bizonytalanságai következtében továbbra is a kétkeresős családmodell maradt a jellemző, vagyis a párok mindkét tagja dolgozott. A családok többségében a megélhetést, a stabilabb anyagi helyzetet nagyobb eséllyel tudta biztosítani, ha mindkét fél teljes munkaidőben dolgozott, így a részmunkaidős foglalkoztatás, a többi posztszocialista államhoz hasonlóan, hazánkban sem terjedt el. 2008-tól a globális gazdasági válságra adott munkaerőpiaci válaszok egyike volt, hogy a teljes munkaidős szerződések egy részét részmunkaidőssé módosították az átmeneti piaci nehézségekkel küzdő vállalkozások. Főleg ennek következtében kezdett emelkedni a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya. 2013-tól a válság hatásainak enyhülésével párhuzamosan csökkent" (KSH, 2022).
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/21236721/
A nők körében a részmunkaidős foglalkoztatás jelentős mértékben elterjedtebb, mint a férfiak esetében, ami nemcsak Magyarországon, hanem az egész európai térségben is megfigyelhető. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2023-as adatai alapján hazánkban 146 ezer nő és 80 ezer férfi dolgozott részmunkaidőben, ami a 15-64 éves foglalkoztatottak körében 5,8 százalékos, illetve 2,4 százalékos arányt jelent.
A nők körében közel kétszer annyian választják a részmunkaidős foglalkoztatást, mivel számukra a gyermekgondozási kötelezettségek és más családi elfoglaltságok (például idősek vagy fogyatékossággal élők gondozása) miatt gyakran csak ez a munkavállalási forma kínál lehetőséget a jövedelemszerzésre és a karrierépítésre. Azonban az ilyen munkavállalók aránya jelentősen elmarad a nyugati országokban dolgozó részmunkaidős nők számától. Ennek egyik fő oka, hogy míg Nyugat-Európában a nők általában a gyermek születése után viszonylag rövid időn belül visszatérnek a munkaerőpiacra, addig Magyarországon az ellátási rendszer, például a gyermekgondozási támogatások, lehetővé teszik, hogy az anyák hosszabb ideig otthon maradjanak gyermekeikkel. További részletek és elemzések a témában itt érhetők el.
2023-ban Magyarország különböző régióiban eltérő mértékben voltak jelen a részmunkaidős foglalkoztatás formái. A legmagasabb arányt a Dél-Alföldön tapasztalták, ahol a munkavállalók 5,2 százaléka dolgozott részmunkaidőben, míg az Észak-Alföldön ez az arány 4,8 százalék volt. Ezzel szemben a legkisebb részmunkaidős foglalkoztatottságot a Közép-Dunántúlon mérték, mindössze 1,9 százalékkal, és Észak-Magyarországon is csupán 3,5 százalékos arányt regisztráltak.
Az Európai Unió területén a leggyakoribb atipikus munkavégzési forma a részmunkaidős foglalkoztatás. 2023-ban ez a trend tovább folytatódott, és a munkavállalók körében közel minden ötödik személy részmunkaidőben dolgozott, ami az EU átlagát 17,8 százalékra emelte. Magyarország esetében ez a szám a 15-64 éves korosztályban csupán 4 százalékot tett ki, ami érdekes eltérést mutat az uniós átlaghoz képest.
A részmunkaidős foglalkoztatás terén Hollandiában tapasztalható a legmagasabb arány, ahol a munkavállalók 42,4%-a dolgozik ilyen formában. Ezt követi Ausztria 30,1%-kal, majd Németország 28,7%-kal. A Közép- és Kelet-Európai (KKE) régióban, így Magyarországon is viszonylag alacsony a részmunkaidőben dolgozók aránya. 2023-ban Bulgáriában csupán 1,4%, Szlovákiában 3,3%, Romániában 3,4%, Horvátországban 3,7%, Lengyelországban 5,7%, Litvániában 5,9%, Lettországban 6,8%, míg Csehországban 6,9% volt ez az arány. E különbségek mögött a keleti és nyugati országok munkahelyi kultúrájának és szemléletének eltérései állnak, amelyről részletesebben írtunk korábban.
A "Flourish chart" egy interaktív adatvizualizációs eszköz, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy adataikat vonzó és érthető formában mutassák be. Ezen a platformon különféle diagramtípusok közül választhatunk, mint például vonaldiagramok, oszlopdiagramok, térképek és sok más, amelyek segítenek a trendek és összefüggések könnyebb megértésében. A Flourish chart különlegessége, hogy a vizualizációk testreszabhatók, így mindenki a saját igényeihez és stílusához igazíthatja az adatokat. A felhasználók emellett megoszthatják a létrehozott grafikonokat, lehetőséget adva ezzel a szélesebb közönség számára, hogy betekintést nyerjenek az adatok mögötti történetekbe. Az eszköz ideális választás lehet kutatók, üzletemberek és pedagógusok számára, akik szeretnék hatékonyan kommunikálni az információkat.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/21237172/
A részmunkaidős foglalkoztatás különösen a nőkre jellemző az EU27 tagállamaiban. A 2023-as adatok szerint a női munkavállalók 28,5%-a, míg a férfiak esetében csupán 8,4% nyilatkozott úgy, hogy részmunkaidős foglalkoztatásban áll. (Forrás: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány)
