Kanadában a közelmúltban elfogadott törvény értelmében az eutanázia kiterjed a szellemi betegekre is. Ez a lépés komoly vitákat generál, hiszen sokan aggódnak a döntések etikai vonatkozásai miatt. A jogszabály célja, hogy azok is élhessenek a választás jo
Kanadában 2027-től új lépéseket tesznek az eutanázia jogi kereteinek bővítése érdekében, amely lehetőséget biztosít a szellemi betegségekkel diagnosztizált páciensek számára is. Az államilag támogatott asszisztált öngyilkosság intézménye így kiterjed azok körére is, akik mentális egészségi problémákkal küzdenek. Ezt több hírforrás, köztük a thepeoplesvoice.tv is megerősítette.
Kanadában 2016 óta érvényben van az eutanázia legalizálása, és az azóta hatalmon lévő kormányok többször is kiterjesztették az asszisztált öngyilkosságra jogosult személyek körét. Az elmúlt évek során jelentős növekedés figyelhető meg azok számában, akik e módon találnak végső megnyugvást. Érdekes, hogy a kérelmeket akár olyan indokokkal is lehet benyújtani, mint a magány vagy az elszigeteltség érzése. E bővítésekkel Kanada a nemzetközi színtéren is kiemelkedő szereplővé vált e tekintetben, hasonlóan olyan európai országokhoz, mint Hollandia, amelyek szintén élen járnak a témában.
A fentebb említett számadatokat kommentár nélkül hagyva az olvasókra bízzuk, hogy saját véleményüket formálják az esetleges összefüggésekről. Ugyanakkor érdemes néhány további tényt is figyelembe venni. Az abortusz kérdése mellett az eutanázia megítélése is olyan erkölcsi és politikai dilemmák közé tartozik, amelyek időről időre heves ideológiai vitákat generálnak a politikai spektrum különböző szereplői között. A liberális-progresszív irányzat képviselői általában a szabályozások enyhítése vagy teljes megszüntetése mellett érvelnek, ami újabb feszültségeket teremt a társadalmi diskurzusban.
Míg az abortusz esetében liberális részről leggyakrabban a személy saját testéről hozható szabad döntés joga hangzik el érvként, addig az ellentétes oldal az élet védelmének szükségességét, illetve a gyermek mindkét szülőjének a döntéshez kapcsolódó erkölcsi jogának tiszteletben tartását szokta felhozni. Az eutanázia kérdésében az érvelés némileg különböző. Míg a szabályozások liberalizálása mellett kiállók ismét az egyén szabad döntésének fontosságát hangsúlyozzák, addig a másik oldal arra hívja fel a figyelmet, hogy az asszisztált öngyilkosság intézményesítése olyan - visszaélések lehetőségéből adódó - veszélyeket rejt magában, amelyek következményei visszafordíthatatlanok.
Bár a vélemény szabadsága kétségbevonhatatlan és azt is el lehet ismerni, hogy mindkét érvelésnek megvan a logikája és erkölcsi alapja is, nem árt meglátni bizonyos következetlenségeket az önmagát liberálisnak tartó politika néhány érvelésében. A teljesség igénye nélkül példaként lehetne felhozni éppen az elmúlt időszak liberális kanadai kormányzatait is, amelyek bár az eutanázia kérdésében az egyén saját magáról hozható döntésének szabadságát hangsúlyozták, például a Covid időszak állami kényszerítő intézkedései során már nem álltak ki az egyén döntésszabadsága mellett. Ugyancsak kilóg a lóláb az eutanázia lehetőségének érintetti körét kibővítő mostani döntés kapcsán, tekintve, hogy az egy olyan réteget - a szellemi betegséggel diagnosztizáltak körét - érinti, akiknek esetében fokozott mértékben fennállhat a veszélye, hogy esetleg nem egy saját meggyőződésből szabadon tett döntést hoznak.
Ezt a kettős perspektívát csupán az utilitarista liberalizmus keretein belül lehet megérteni, ahogyan azt Orwell "duplagondol" fogalma frappánsan megfogalmazza: a szabadság és a szolgaság ellentmondásos viszonya.
