A Valentin-napi mészárlás a szesztilalom időszakának legbrutálisabb és legvéresebb leszámolása volt, amely rávilágított a bűnözés és a törvénytelenség sötét oldalára.

Szövetségi ügynökök tucatjai vigyázták a szesztilalom betartását az Egyesült Államok területén.

A szesztilalomnak köszönhetően Al Capone az Egyesült Államok egyik legnagyobb gengszterévé és egyben a szervezett bűnözés szimbólumává vált. Ambíciója pedig nem ismert határokat, brutális módszereivel valóságos rettegésben tartotta Chicago utcáit. A Valentin-napi mészárlás azonban még a rivális bandák körében is félelmet keltett.

O'Banion irányítása alatt az ír bandák gyorsan a feketepiacra léptek, és az illegális alkoholforgalom szinte az ő dominálásuk alá került. Néhány év leforgása alatt majdnem minden sör- és szeszfőzde az ő befolyásuk alatt állt. Emellett a szerencsejáték iparban és uzsorás tevékenységekben is aktívan részt vettek, nem riadva vissza a választási csalások lebonyolításától sem, ha a helyzet megkívánta. A korrupt rendőrséggel való kapcsolati hálózatuk is széleskörű volt, amely lehetővé tette számukra, hogy továbbra is zavartalanul működhessenek.

A banda jó hírnevének megőrzése érdekében különféle tevékenységeket vállaltak: rendszeresen támogatták a jótékonysági kezdeményezéseket, és ételt osztottak a rászorulók között.

A lövöldözés után begyűjtött golyómaradványok napjainkban a Las Vegasban található Mob Museum-ban megtekinthetőek. (Forrás: Wikipédia / Redyr iksachli / CC BY-SA 4.0)

Chicago lángokban: A város, amely sosem alszik, most sötét felhők árnyékában áll, miközben a lángok táncot járnak az éjszakai égbolton. A történetek, amelyek a tűz nyomán születnek, összekapcsolják a múltat és a jelent. A tűz nem csupán pusztít; új életet is hoz, ahogy a romokból új álmok emelkednek. Chicago szívverése, a zajos utcák és a vibráló kultúra most a lángok dühétől hangos, de a város ereje és kitartása sosem fog eltűnni. Az emberek összefognak, hogy újraépítsenek, új reményekkel és vágyakkal telve, mert a tűz csak egy fejezet volt egy végtelen történetben.

Természetesen, itt van egy átfogalmazott változat: Nyilvánvaló, hogy az olasz bűnszervezetek nem tétlenkedhettek, és amikor O'Banion többszöri felkérés ellenére sem volt hajlandó részesedést adni üzleteiből, elérkezett a konfliktus ideje. 1924. november 10-én az ír banda vezetőjét két olasz maffiózó hidegvérrel meggyilkolta. Az esemény természetesen nem maradt válasz nélkül, így a város öt hosszú éven át a brutális bandaháborúk színhelyévé vált, amelynek tetőpontja a hírhedt Bálint-napi vérengzés volt.

Johhny Torio egy támadás következtében életveszélyesen megsérült és elhatározta, hogy itt az ideje békésen nyugdíjba vonulni és átadnia helyét a fiatal, de annál ambiciózusabb társának Al Capone-nak.

Al Capone színre lép

A chicagói gengszter vasmarokkal vette át a banda irányítását, egyenként számolt le minden ellenfelével. 1929 elejére pedig már csak egyetlen vetélytársa volt életben, az ír banda vezetését átvevő Bugs Moran.

A háborúskodás hosszú hónapjai minden bűnszervezetet kimerítettek, a város lakói pedig állandó félelemben élték mindennapjaikat. Bár nem ők voltak a gengszterek fő célpontjai, egy eltévedt golyó bárkit áldozatul ejthetett. Eközben a szövetségi kormány figyelme egyre inkább a viharos Chicago felé irányult.

Capone egy merész és pusztító terv végrehajtására készült. Elgondolta, hogy váratlanul lecsap Peter Gusenbergre és csapatára, miközben ők az illegális whisky szállítmány érkezésére várakoznak. Amikor a raktárba beléptek, nem a csempészek, hanem négy titokzatos férfi tűnt fel. Közülük kettő rendőrnek öltözött, míg a másik kettő csupán átlagos polgárnak látszott, de a ballonkabátjuk alatt rejtett Thompson-géppisztolyok árulkodtak arról, hogy nem éppen ártalmatlan látogatók.

A becenevén "Tommy-gun" néven elhíresült fegyver nem csupán a bűnözők, hanem a rendőrség körében is népszerű választásnak számított, köszönhetően tűzgyorsaságának és megbízható működésének.

Gusenberg és csapata teljesen felkészületlenül érte a rendőrségi razziának álcázott támadás, amely hirtelen érkezett. A hatóságok minden utasítást engedelmesen követtek, hiszen soha nem gondolták volna, hogy a csillagos jelvény mögött nem hivatalos rendfenntartók, hanem az ő legnagyobb ellenségeik rejtőznek. Az események váratlan fordulata teljesen felborította a helyzetet, és a levegőben érezhető feszültség mindent áthatott.

Amikor a motorozás ürügyén a falhoz állították őket, Capone két embere gyorsan előrántotta a gépfegyverét, és sorozatokkal zúdította el a golyókat az ellenséges gengszterekre. A helyzet brutális mivoltát jól tükrözte, hogy a támadók akkor sem álltak meg, amikor az ellenfél már a földre zuhant. Az élettelen holttestek megbecstelenítése figyelmeztető példaként szolgált minden olyan bolond számára, aki megpróbálta volna megkérdőjelezni Al Capone akaratát.

A lövések zaja természetesen felkeltette a lakosság figyelmét, de a bűnözők okosan felkészültek erre a helyzetre. Két, rendőrnek öltözött elkövető úgy tette, mintha az épületből kilépve megbilincselték volna civil ruhás társukat, akit aztán erőszakkal a rendőrautóba tuszkoltak. A járókelők így teljesen hétköznapi letartóztatás tanúi lehettek, anélkül hogy gyanakodtak volna a valóság mögötti sötét szándékokra.

Moran életét csodával határos módon megmentette, hogy késlekedett a megbeszélt találkozóról, ám bűnszervezete gyors ütemben kezdett szétesni. A Valentin-napi vérontás következtében a legfőbb bizalmasait veszítette el, ami végzetes csapást mért az addig szilárdnak tűnő hálózatra.