A világ minden táján keresett vezető, akinek neve már legendává vált.
2021 februárjában a mianmari katonai junta, Min Aung Hlaing vezérezredes irányításával, hatalomátvételt hajtott végre, eltávolítva ezzel Aung Szan Szú Kji, az ország törvényesen megválasztott vezetőjének pozícióját. Azóta Min Aung Hlaing-t a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) emberiesség ellen elkövetett bűncselekményekkel vádolta meg, különös figyelmet szentelve a muszlim rohingják tömeges deportálásának és üldözésének ügyére.
Karim Khan, a bíróság legfőbb ügyésze és brit ügyvéd, a közelmúltban tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a végzés iránti kérelem csupán az első lépés, és hogy "továbbiak várhatóak". Khan kiemelte, hogy ezzel együtt minden partnerükkel együtt szeretnék világossá tenni, hogy a rohingyák sorsa nem maradt figyelmen kívül, és hogy nekik is, akárcsak minden embernek világszerte, joguk van a törvény védelméhez.
A nyilatkozatot egy nappal azután hozták nyilvánosságra, hogy Khan ellátogatott a bangladesi Cox's Bazarban található Kutupalong menekülttáborba. Ez a tábor az egyik legzsúfoltabb hely, ahol körülbelül egymillió rohingya menekült él. A menekültek többsége Mianmar Rakhine államából kényszerült elhagyni otthonát, miután a hadsereg 2017 augusztusában "tisztogató hadműveletet" indított, válaszul a rohingya harcosok által végrehajtott elszórt támadásokra. Az ENSZ szakértői az offenzívát "népirtásnak" és az "etnikai tisztogatás tankönyvi esetének" nevezték, mivel a mianmari katonák és a helyi polgárőrök legalább 6700 embert öltek meg, miközben több mint 740 ezer embert kényszerítettek menekülésre, jószágokat pusztítottak el és falvak tucatjait gyújtották fel.
A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) 2002-ben jött létre, mint egy állandó intézmény, amelynek fő feladata a népirtással, az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményekkel, a háborús bűncselekményekkel és az agresszióval vádolt egyének felelősségre vonása. Érdekes módon az agresszió bűntette miatt indított eljárásokkal csak 2017 óta foglalkozhat. Bár a bíróság központja Hágában található, jogi eljárásait a világ bármely pontján lefolytathatja, ezzel is hangsúlyozva globális elkötelezettségét a nemzetközi jog érvényesítése iránt.
A háromtagú bírói testület most arról fog dönteni, egyetért-e azzal, hogy "megalapozottan" feltételezhető, hogy Min Aung Hlaing büntetőjogi felelősséggel tartozik az ügyészség által állított bűncselekményekért. Nincs meghatározott időkeret a döntésükre, de általában körülbelül három hónapot vesz igénybe, amíg döntenek egy elfogatóparancsról.
Az ICC 2019-ben indította meg a vizsgálatot, de viszonylag szűk keretek között kénytelen eljárni, mivel Mianmar nem tagja az ICC-t létrehozó Római Statútumnak. Tevékenységét nagyrészt arra korlátozta, hogy bizonyítékokat gyűjtsön Banglades területén, amely tagja a bíróságnak.
Min Aung Hlaing tábornok, a mianmari hadsereg rangidős tisztje, hírhedt lett az etnikai csoportok ellen irányuló erőszakos akcióival. 1977-ben fejezte be tanulmányait a Védelmi Szolgálatok Akadémiáján, ahol már korán hírnevet szerzett arról, hogy más hallgatókat zaklatott. Ezt követően gyalogsági tisztként indult el véres és ellentmondásos katonai pályafutása.
A mianmari fegyveres erők, ismertebb nevén Tatmadaw, vezetését 2011 márciusában vette át Min Aung Hlaing, aki a hatalmat hosszú ideje gyakorló Than Shwe altábornagy utódjaként lépett a színre. Than Shwe nyugdíjba vonulását követően a katonai hatalom átadásra került a polgári kormány kezébe. Min Aung Hlaing előzőleg egyesített vezérkari főnökként szolgált 2010 és 2011 között. Érdekesség, hogy ő az első, aki a mianmari Védelmi Szolgálati Akadémiát (DSA) elvégezte, és ezt követően végrehajtott egy katonai puccsot, ezzel történelmet írva, mivel ő lett az első DSA-t végzett személy, aki a Védelmi Szolgálatok főparancsnokává avanzsált.
2019-ben az Egyesült Államok utazási korlátozásokat vezetett be egy tábornok és más tisztségviselők ellen, azzal az indoklással, hogy ezek a személyek felelőssé tehetők az emberi jogok megsértéséért.
A tábornok 2021 februárjában végrehajtott puccs óta az Állami Közigazgatási Tanács elnökeként vezeti Mianmart. Ezen kívül 2021 augusztusában saját hatáskörében miniszterelnökké is kinevezte magát, majd 2024 júliusában már az elnöki feladatokat is átvette.
Az érintett felek kiemelték, hogy az igazságszolgáltatás csak akkor valósulhat meg, ha a szükséges parancsokat kiadják és végrehajtják. Ahogyan az ICC (Nemzetközi Büntetőbíróság) esetében már megszokhattuk, ez most is komoly kihívások elé állítja a folyamatot. A mianmari katonai rezsim nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az ország nem tagja a bíróságnak, így nem ismeri el annak határozatait.
Biztosan léteznek olyan nemzetek, amelyek készséggel vállalnák, hogy végrehajtják az ICC által kibocsátott elfogatóparancsot, amennyiben Min Aung Hlaing belépne területükre.
Ezzel szemben azok a nemzetek, amelyek a legnagyobb valószínűséggel fogadnák őt - Oroszország és Kína - nem tagjai a bíróságnak, és szinte biztosan figyelmen kívül hagynák a letartóztatási parancsot.
Kicsi az valószínűsége annak, hogy egy délkelet-ázsiai kormány tényleges lépéseket tenne Min Aung Hlaing letartóztatására. A Nemzetközi Büntetőbíróság jelenléte a régióban meglehetősen gyenge; csupán Kambodzsa és Kelet-Timor csatlakozott a Római Statútumhoz. A kambodzsai hatóságok részéről nem várható, hogy elfogatóparancsot adjanak ki, figyelembe véve saját, az emberi jogokkal szembeni ellenséges hozzáállásukat, valamint a szomszédos államok belügyeibe való "beavatkozás" ellen támasztott erős regionális normát.
Kelet-Timor vezetői hajlamosabbak lennének a letartóztatási parancs alapján cselekedni, de még ha Min Aung Hlaing úgy döntene is, hogy vállalja az odautazás kockázatát, Dili talán kétszer is meggondolná, hogy lépéseket tegyen-e, mert aggódik amiatt, hogy ez hatással lehet a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) tagságára irányuló, még függőben lévő kérelmére.
A délkelet-ázsiai államok közül Thaiföld a Római Statútumot aláírta, de a ratifikálást eddig nem hajtotta végre. Ezzel szemben a Fülöp-szigetek 2019-ben visszalépett a Római Statútumtól, miután az ICC nyomozást indított Rodrigo Duterte akkori elnök véres "drogellenes háborúja" kapcsán.
Az egyetlen reális út magán Mianmaron keresztül vezet, ahol a katonai junta a közelmúltban megalázó vereségek sorozatát szenvedte el, amelyek jelentősen meggyengítették az ország nagy része feletti hatalmát. Ha az ellenállás végül győzedelmeskedik a fegyveres erők felett, vagy segít egy belső puccsot előidézni, amely eltávolítja Min Aung Hlaingot a hatalomból, elképzelhető, hogy átadják az ICC-nek, már ha túléli az összeomlást.
A rohingya menekültek és támogatóik számára némi vigaszt jelenthet az a tény, hogy az ICC ügyészei felismerték szenvedésüket, és mindent megtettek azért, hogy elnyomóikat bíróság elé állítsák. De hogy valaha is láthatják-e Min Aung Hlaingot a hágai börtöncellában, az egy egészen más kérdés.
A Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársaként a szerző jelentős szerepet játszik a kutatások irányításában és az ismeretek bővítésében.
