Az amerikai választások két évszázados története gazdag sárdobálásban, ám emellett számos felemelő eseménnyel is szolgált.

Egyesek indiánokat akasztgattak volna népszerűség hajhászásból, mások megelégedtek az ellenfél pocskodniázásával, ami egyszer-egyszer visszafelé sült el. A televízió óta pedig egy villogó fogsor néha többet ér minden érvnél. Az amerikai választások történetével foglalkoztak a legutóbbi Rubicon-esten.

Amikor George Washington első alkalommal elnyerte az elnöki posztot, az emberek még nem voltak meggyőződve arról, hogy a politikai pártokra valóban szükség lenne - osztotta meg Hahner Péter történész, a Rubicon Intézet vezetője a keddi Rubicon-esten. Az esemény címe: Elnökválasztás az Egyesült Államokban - botrányok, legendák, történelem.

"Az igazi hazafi, aki tisztában van a haza valódi szükségleteivel, nem a párt politikai érdekeit követi szavazáskor, hanem a közösség javát tartja szem előtt" – fogalmazott Hahner, utalva arra a gondolkodásmódra, amely akkoriban jellemezte a társadalmat. Sajnos ez a szemlélet nem volt tartós.

A történész megjegyezte, hogy Washington elnökségének második négy éve már a politikai pártok közötti feszültségek árnyékában telt. Ebben az időszakban formálódott meg az Egyesült Államok első kétpártrendszere, amelynek főszereplői a federalisták és a republikánusok voltak – fontos kiemelni, hogy ezek a republikánusok nem azonosak a mai republikánus párttal.

Az első jelentős pártváltás 1800-ban zajlott, amikor Thomas Jefferson, a republikánusok vezetője, átformálta a politikai tájat, és átvette a hatalmat John Adamstól.

"Mindannyian a federalizmus hívei vagyunk, és ugyanakkor republikánusok is. Ha valaki bármilyen okból megpróbálná felszámolni politikai rendszerünket, akkor ne feledjük, hogy az ő szabad véleménye is helyet kap egy olyan világban, ahol a legelképesztőbb nézetek is kifejezhetők. Ezért az ész szabadon szembeszállhat minden téves elképzeléssel" - emelte ki Hahner a beszédben.

"Az amerikai többpártrendszer és a választások ezzel a szép jelszóval indultak meg, ezt feltétlenül szerettem volna hangsúlyozni" - jegyezte meg a történész, talán némileg epésen.

Az 1840-es választás volt az első, amely buli jelleget öltött, amolyan népünnepély volt. Ekkorra már általánossá vált az a felfogás, hogy akkor lehet minél jobb döntést hozni, ha a döntésben minél többen részt vesznek. Ez az alapító atyák idejében még nem így volt, épp ellenkezőleg, akkoriban úgy gondolták, hogy a döntésekben egy szűk, arra érdemes rétegnek szabad csak részt vennie.

Ez a kommunikációs fogás sikeresnek bizonyult, csakhogy nem a demokraták, hanem Harrison javára. Bár katonatiszt származása volt, és ültetvényesi háttérrel rendelkezett, a születési helyén található több mint húsz szoba nem árnyékolta be a képét. Köszönetet mondhat a demokratáknak, hogy rávették a közvéleményt: ő a nép egyszerű gyermeke.