A bábok mögött rejtőző világ egy különleges univerzumban játszódik, ahol a láthatatlan szálak mozgatják a karaktereket. Ezek a bábok nem csupán egyszerű játékok; ők mesélők, érzések hordozói és titkok őrzői. Minden egyes mozdulat, minden egyes arckifejezé
A Kemény, más néven Korngut család története izgalmas és színes háttérrel bír. Heni bácsi nagyapja, Salamon, volt az első bábművész a családban, aki 1897-ben megszerezte a belügyminisztériumi engedélyt, hogy dalok, testgyakorlatok és bűvészeti előadások keretében szórakoztathassa a közönséget. Édesapja, Korngut Henrik, a tengerentúlon, az Egyesült Államokban kereste a boldogulását, de végül hazatérve egy csődbe ment színház örökségét vette át. Az I. világháború után Hűvösvölgyben felépítette bábosbódéját, ahol a művészetét gyakorolhatta. Azonban a hatóságok nem nézték jó szemmel azokat az előadásokat, amelyek a kisemberek hangját fejezték ki, és kritikát fogalmaztak meg a rendszerrel szemben.
Henrik a család mutatványos bódéjában nőtt fel, ahol öccse, a nála egy évvel fiatalabb fiú, szintén osztozott az izgalmas életben. Apjuk a színház művészeti vezetője volt, aki színpadra állította a legkülönfélébb előadásokat, míg édesanyjuk a pénztáros szerepén túl a bábok ruháit varrta és készítette. Henrik pályafutását a papa Mikiegér-táncjátékában kezdte, ahol csetlő-botló másodegérként debütált. Később, az iskolai évei alatt már Vitéz László megformálására is lehetőséget kapott, méghozzá egy pótvizsgán. 1935-ben elkészítette első Vitéz László figuráját, ami a bábos karrierjének fontos mérföldköve lett. Tragikus fordulat következett be 1944-ben, amikor édesapja a munkaszolgálat során eltűnt, és Henriknek kellett átvállalnia a bábszínház irányítását.
1947-től sorra tiltották be a fellépéseiket, alig kaptak működési engedélyt egy-egy előadásra, bábjaikat bújtatni kellett. Később egy Trabanttal és a bábjaival együtt járta az országot. Nem egészen két hónappal élte túl, hogy népligeti volt bábszínházának épülete leégett.
Tatai Zsolt még nézőként és kollégaként is találkozott Kemény Henrikkel, az Ötösben személyes benyomásairól is mesélt.
