Bárhol előfordulhat az állat, ezért a szolnoki lakosokat arra kérik, hogy tegyenek meg mindent a feltartóztatására.
Cézárról, a furfangos ebről már szinte minden szolnoki lakos hallott. A szolnoki kóbor kutya meséje tökéletes példa arra, hogy a négylábúak sokkal intelligensebbek, mint azt sokan gondolják. És igazából nem is kóbor, csak önsétáltató, de ez nem maradhat így örökké.
Körülbelül fél évvel ezelőtt indult a szolnoki kóbor kutya izgalmas kalandja, amikor a Szolnok Városi Állatotthon Alapítvány önkéntesei felfigyeltek arra, hogy a kedves óriás szabadon bolyong a város utcáin. Azóta a megyeszékhely területén járva-kelve sokak szívét meghódította.
A szolnoki kóbor kutya nyomában: Egy városi kaland története A napfény éppen csak megvilágította a város utcáit, amikor egy magányos kóbor kutya tűnt fel a szolnoki házak között. Szemeiben a kíváncsiság és a szomorúság keveredett, ahogy az emberek mellett elsétált, remélve, hogy valaki megérti a csendes kérelem mögötti történetet. A kutya, akit az utcák szele fújt össze, nem csupán egy egyszerű állat volt; ő volt a város titkos tanúja, aki látott és tapasztalt mindent, ami a falak mögött zajlott. Hőseink, a helyi fiatalok, elhatározták, hogy nyomába erednek. Kalandjuk során felfedezték Szolnok rejtett zugait, azokat a helyeket, ahol az emberek és az állatok sorsa összefonódik. Sétáik során barátságokat kötöttek, és megismerték a város történeteit, amelyeket a kóbor kutya mesélt el nekik a szemeivel. Minden egyes nap egy újabb kihívást tartogatott, legyen az a kutya etetése, menedék keresése, vagy éppen egy új barát felfedezése. A kóbor kutya nyomában járva nem csupán őt, hanem önmagukat is felfedezték, és megtanulták, hogy a szeretet és a gondoskodás ereje képes csodákra. Egy szürke reggelen, amikor a köd lassan oszladozott, a kutya végre megállt egy régi, elhagyatott udvar előtt. Talán itt találja meg végre a haza érzését, amelyre oly rég vágyott. A fiatalok döntése egyértelmű volt: nem hagyják magára a kiskutyát. Közösen új életet kezdtek, és a kóbor kutya már nem volt többé egyedül a világban. Így hát a szolnoki kóbor kutya története nem csupán az ő kalandjáról szólt, hanem arról is, hogyan találhatunk barátokra és szeretetre még a legváratlanabb helyeken is.
Cézár nem csupán egy átlagos kutya; ő egy igazi városi legenda. Korábban már meséltünk lenyűgöző történetéről, amely bármelyik filmvászonra jól illeszkedne. Azt is megtudtuk, hogy számos próbálkozás és a hatóságok közreműködése ellenére sem sikerült elkapni ezt a különleges, gazdás kutyát. Így tehát nem nevezhetjük teljesen kóbor kutyának, hiszen van otthona, csakhogy gazdája nem foglalkozik a szökési lehetőségek megszüntetésével, így Cézár leggyakrabban az utcákon kóborol. A beszámolók szerint nem agresszív, viszont rendkívül intelligens és körültekintő. Számos ember találkozott már vele városi felfedezőútjai során, és sokan próbálták megkínálni őt étellel, de eddig senkinek sem sikerült befogni ezt az ügyes négylábút.
Az állatotthon csapata már hat hosszú hónapja fáradozik azon, hogy Cézárnak egy nyugodtabb és biztonságosabb otthont biztosítson, de eddig minden próbálkozásuk kudarcot vallott. Cézár rendkívül ravasz, mindig egy lépéssel előttük jár. Ez idő alatt már alaposan megismerte az alapítvány autójának hangját és a munkatársak arcát, függetlenül attól, hogy éppen milyen ruhában érkeznek. Főszereplőnk orra olyan érzékeny, hogy kilométerekről képes kiszagolni az állatotthon dolgozóinak jellegzetes illatát, így mindig tudja, mikor közelednek felé, és ügyesen kicsusszan a kezeik közül, hogy újra szabadon felfedezhesse a világot.
Az alapítvány már fontolóra vette az élvefogó csapda alkalmazását, de ez korántsem egyszerű feladat. Cézár ugyanis mindig más helyeken tűnik fel, mintha pontosan tudná, hogy a nyomában vannak. Nincs egy jól körvonalazott útvonala, ami megkönnyítené a dolgukat. A csapda kihelyezése a városban ráadásul nem mentes a kockázatoktól, és az sem biztos, hogy azonnal sikerülne átverni, majd csapdába csalni őt. Mindez akár napokba is telhet, mire eredményre vezethet.
A lakosság segítségét kérik
Cézár, a szívhez szóló kutya, számos jószándékú ember szívébe belopta magát, és gyakran meghívják őt otthonaikba az állatbarátok. A Szolnok Városi Állatotthon Alapítvány munkatársai arra kérik a segítő szándékú lakosokat, hogy etetés közben zárják be Cézárt egy olyan helyiségbe, ahol nem tud megszökni. Ezen intézkedés révén növelhetjük a befogásának esélyeit. Kérjük, értesítsenek minket, amint sikerül megoldani a helyzetet!
Az alapítvány véleménye szerint Cézárt kizárólag olyan helyszínre lehet biztonságosan elhelyezni, ahol maximális védelem és körültekintés garantálható.
- fogalmazták meg a bejegyzésükben, bízva abban, hogy rövidesen olyan otthont tudnak teremteni Cézár számára, ahonnan soha többé nem vágyik majd a távozásra.
