A börtöncellák sötét falai között is megszólalnak a múzsák.

Hogyan alakul át a katonaság kreatív írókká, vajon még mindig él-e a Dosztojevszkij iránti érdeklődés, és lehetséges-e, hogy egy Nobel-díjas szerző képes legyen felfedni egy elhallgatott történelmi traumát? Ezek a kérdések is terítékre kerültek a 30. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.

Amikor magyar nyelven hallok egy verset, gyakran elgondolkodom arról, mennyi közös élmény és érzés köt össze minket, holott én nem beszélek magyarul - osztotta meg Julia Pajevszka, az Ukrán Nemzeti Gárda tisztje a könyvfesztivál második napján, péntek délelőtt. Szólt arról, hogyan válhatnak a fronton harcoló katonák költőkké - hiszen ez történt vele is. A háború kitörése óta katonaorvosként teljesít szolgálatot, és amikor orosz katonák fogságba ejtették, a Mariupol-i kórházak, a donyecki pincék és a bunkerek látványai mély nyomot hagytak benne, ihletet adva verseihez, melyek most egy kötetben jelentek meg, és Ukrajnában 2025-re a háborús irodalom bestsellereivé váltak. "Háborúban hallgatnak a múzsák" - mondja a latin mondás, de az ukrán kulturális élet most rácáfol erre, hiszen nemcsak a film, a színház és a képzőművészet virágzik, hanem az irodalom is - még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy egy ukrán hadifogoly kénytelen a cellája falára vésni verseit egy mészkődarabbal, mivel toll és papír híján van.

Fedinec Csilla, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, határozottan elutasította azokat az optimista nézeteket, amelyek szerint az orosz-ukrán háború gyorsan véget érhet. Azok, akik ismerik az ukránok történelmét és filozófiai gondolkodását, tisztában voltak azzal, hogy a konfliktus nem oldódik meg néhány héten belül. Fedinec legújabb könyvében, mely a „Ukrajna, nacionalizmus, kisebbségek. Etnopolitika és parlamenti képviselet Gorbacsov utolsó éveitől a második Trump-korszakig” címet viseli, mélyrehatóan elemzi az eseményeket, amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek, és rávilágít Ukrajna regionális szerepére, valamint az ország ellenállásának természetére. A pénteki könyvbemutatón Fedinec hangsúlyozta, hogy a háború nemcsak a nemzettudat megerősödését eredményezi a történelmileg birodalmak által meghatározott területen, hanem hatással van a politikai kontextusban létező kisebbségekre is. Különösen a kárpátaljai magyar közösségről beszélve kiemelte, hogy míg egyesek a közszolgálati médián keresztül terjesztett propaganda álláspontját osztják, addig mások tisztában vannak azzal, hogy mi lenne a legjobb számukra, és azt is érzik, hogy saját anyaországuk akadályozza meg őket abban, hogy az Európai Unió teljes jogú tagjaivá váljanak.

Péntek délután a Dosztojevszkij-jelenség című beszélgetés keretében Goretity József, irodalomtörténész és műfordító, a résztvevőket arról faggatta, vajon az orosz író halhatatlan-e, vagy a modern olvasók már nem keresik műveit. Pavel Fokin, író és irodalomtörténész, határozottan úgy véli, hogy Dosztojevszkij halhatatlan. Ez különösen figyelemre méltó, figyelembe véve, hogy a szerző már száznegyvennégy éve távozott az élők sorából, miközben a világ gyökeresen átalakult, átéltünk két világháborút és számos forradalmat. A tudomány és technika vívmányai teljesen új ritmust adtak a Földnek, amely már nem azon a tempón mozog, mint ahogyan Dosztojevszkij hősei éltek. Horváth Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Orosz Tanszékének vezetője, szintén érdeklődött hallgatói véleménye iránt, hogy mi motiválja őket Dosztojevszkij olvasására. Az egyik diák elmesélte, hogy tizenhét éves korában akadt a Bűn és bűnhődésre, és mély vágyat érzett arra, hogy megfejtse a benne rejlő titkokat. Horváth szerint a fiatal olvasó úgy véli, Dosztojevszkij regényei a lélek rejtett titkait és a létezés mélységeit tárják fel. Fokin emlékeztetett egy fiatal Dosztojevszkij bátyjának írt üzenetére, amely így hangzott: "Az ember egy titok. Meg kell fejteni, és ha az egész életed elmegy a megfejtésére, ne mondd, hogy elvesztegetted az idődet. Én azért tanulmányozom ezt a titkot, mert ember akarok lenni." Ez a gondolat sokak számára inspiráló, hiszen a lélek mélyebb megértése és az emberi lét értelme iránti keresés örök érvényű.

- Meglepő, hogy egy tizenhét éves fiatal már ilyen mélyen gondolkodik - jegyezte meg Fokin, aki szerint Dosztojevszkij műveiben az emberi lélek rejtelmeit próbálja megfejteni. - Amikor az olvasó belemerül a regényeibe, egy izgalmas felfedezőútra indul, ahol ő is részesévé válik a bonyolult kérdések megválaszolásának. Az olvasó tudatában van, hogy Dosztojevszkij rábízza ezt a felfedezést. Ő nem oktat, nem erőlteti rá nézeteit senkire - folytatta az irodalomtörténész, hangsúlyozva, hogy Dosztojevszkij nem csupán egy tanító, hanem egy partner az értelemkeresésben. - Ez az író zseniális abban, hogy mindenkit bevon ebbe a dialógusba, így mi magunk is a történetek társszerzőivé válunk. Hálásak lehetünk, hiszen olyan szerzővel van dolgunk, aki ennyire megbízik bennünk - mondta Fokin, hozzátéve, hogy Dosztojevszkij népszerűségének egyik kulcsa éppen az olvasói szabadság tiszteletben tartása, amely lehetőséget ad a befogadónak, hogy elmélyedjen a lét legmélyebb kérdéseiben.

Szombat délután a Bálna folyosóin a tömeg szinte már elviselhetetlenné vált, amikor Han Kang, a legfrissebb irodalmi Nobel-díjas dél-koreai író, új regényét mutatta be. Az esemény szervezésében Dragon-Túry Melinda és Verestói Kovács Janka, az ELTE Koreai Tanszékének kutatója, a Koreai Kulturális Központ közreműködésével vettek részt. A "Nem válunk szét" című kötet, amelyből Eke Angéla olvasott fel, a Jelenkor Kiadó gondozásában látott napvilágot Kiss Marcell fordításában. Ez a mű Han Kang magyar nyelven elérhető életművének újabb fontos állomása, és a Növényevő, a Nemes teremtmények, valamint a Görög leckék után érkezik. A regény a Dél-Korea történetének egyik legsúlyosabb, évtizedekig elhallgatott eseményére, az 1947 és 1954 között lezajlott csedzsui mészárlásra reflektál. E tragikus időszakban civilek és családok estek áldozatul, falvakat égettek fel az antikommunizmus nevében. Han Kang gyertyafényben úszó, kísérteties jelenetein keresztül egy olyan történelmi traumával ismerkedhetünk meg, amelyről egészen a kilencvenes évekig senki sem mert beszélni a szigeten. Verestói Kovács Janka kiemelte, hogy még a hozzátartozók sem gyászolhattak az elhallgatás miatt. A történet középpontjában Kjongha, egy írónő áll, akinek élete a fizikai és lelki széthullás körül forog, mindez pedig kétszáznyolcvan oldalnyi szabadversben ölt testet. A kutató rámutatott, hogy a szöveg töredezettsége azt sugallja, a teljes igazság feltárása sosem lehetséges. A koreai nyelv sajátosságai, mint az alany, a névmás vagy a többes szám hiánya, valamint a mondatok fragmentált szerkezete mind hozzájárulnak ahhoz, hogy mindig marad valami kimondatlan. Mégis, Han Kang prózája gazdag rétegekkel és sokféle jelentéssel bír, amelyek egymásba fonódnak.

"a vér folyik, és potyognak a könnyek"Híd a csend és sikoly között

Dragon-Túry Melinda párhuzamokat is kiemelt a szerző saját élete és a mű között, melyek olyan motívumok, amiket a személyes közelség tesz a könyvben is tapinthatóvá. Így hangzott el a délután talán egyik legszebb gondolata az élet törékenységéről, a madárról, amely húszgrammos: pont mint egy embrió, amikor először lehet hallani a szívdobogását."