Bukarestet meghódítani.
Egy főváros ostroma mindig stratégiai jelentőségű, legyen szó klasszikus hadviselésről, spionháborúról, vagy éppen helyhatósági választásról. Most - mármint ősszel, épp ez utóbbi színtere lesz Bukarest.
Ez nem csupán egy megaurbánus központ négyéves bérléséről szól: a választási időszak fokozatosan kétévesre nyúlik, és ez kedvező alkalmat teremt a régi és új erővonalak, valamint kapcsolatok átrendeződésére. A novemberi választások tétje messze túlmutat a főpolgármesteri poszt betöltésén, hiszen eddig csupán kétszer fordult elő, hogy Bukarest vezetője később államfőként folytatta pályafutását. Ha Iohannis rövid időszakát is figyelembe vesszük, a helyzet még összetettebbé válik: Románia olyan terület, ahol a helyi elismertség és teljesítmény révén lehetőség nyílik karrierépítésre. A polgármesterből, ha nem vigyáz kellően, könnyen válhat pártelnök, kormányfő, vagy akár államelnök – sőt, ha még figyelmetlenebb, akkor nemzetközi körözött is.
A másik aspektus az ülő belpolitikai erőviszonyokat érinti. Nicușor Dan ismét "megelőzte a rajtot". Vagy talán csak a startpisztolyt tesztelte – végül is, mindegy is, hiszen az, hogy üdvözölte egykori pártbeli társát, majd kifejtette, hogy Drulă arcéle a főpolgármesteri szerepben kezd kibontakozni, nos, ez a lépés zavart és értetlenséget generált. Különösen a PSD környékén, hiszen ne feledjük, az elnökválasztás második fordulója előtt erősen terjedt az a pletyka, hogy a szociáldemokraták a támogatásukért cserébe már előre kérhették volna a bukaresti vezetői posztot. Úgy tűnik, mindez csupán városi legenda volt, álomkép, manipulációval átszőtt információ. Bukarest valóban nehéz terep.
Grindeanu csak örvendhet, hogy pártja kongresszusa szeptemberben már lezajlik. Ott ígérhet például olyat az elnöki székfoglalójában, hogy a PSD ezentúl a súlyának megfelelően szerepel. De nem terheli például egy bukaresti bukta, amelyre van esély bőséggel. A kisebb progresszista pártok bizonyára indítanak, a liberálisok eddig rendre formálisan léptek be a bukaresti ringbe. Most akár úgy is dönthetnek, beállnak az USR mögé-mellé, és ezzel megspórolják a sarkon túl leselkedő fiaskót. Az AUR megint azt fogja érezni, hogy itt az idő, apróbb "szárnysegédei" első körben nem kizárt, hogy szintén saját kandidátussal próbálnak figyelmet és alkuhelyzetet szerezni. A koalícióból csak az RMDSZ nézheti némileg páholyból a meccset (az a párezer voks, amivel "érvelhet", csak igen szoros küzdelemben lehet hipotetikus tétel).
Miért fontos tehát Bukarest, idén az átlagosnál is fontosabb: Nicușor Dan pozícióját megerősítheti, ha az általa preferált szereplő folytatja a főváros élén. Kalkulusait egy független jelölt zavarhatja meg, mert módi lett párton kívüliként, a városlakók pártján kiállni a barikádra. Ennek ára van, nem csekély: folytonos egyeztetés, lobbizás a nyolcpárti 55 fős tanácsosi testületben úgy, hogy közben a hat kerületen három párt osztozik. Ha sikerül az USR-PMP-FD--REPER konglomerátumot tartósítani, a liberálisok döntő tényezőként társulva főpolgármester-helyettesi posztot szerezhetnek, de ami fontosabb, elvágják a PSD helyi hatalomhoz vezető útját. A közös kormánykoalíciós jelölt indítása az eddigi tapasztalatok függvényében nem tűnik életképes variánsnak.
Miközben a megszorítások mögé rejtett reformintézkedések nehézkes megvalósulását figyelemmel kísérjük, érdemes egy pillantást vetni az ország legnagyobb városának közeljövőjére is. A SRI élére várhatóan érkező új vezető neve, valamint a kinevezésének körüli izgalmak – elnézést a jövendő főtitkártól és az intézmény egészétől – inkább a kisebb, színes hírek közé tartozik ebben a kontextusban.
