Aranyosak, puha bundájúak, szemük ragyogása pedig a legszebb csillagokat is túlszárnyalja – mégis, sok ezerük vár remény nélkül a menhelyeken.

Minden év augusztus 16-án különleges figyelmet szentelünk a menhelyeken élő és az utcákon kóborló állatoknak a Hontalan Állatok Világnapján. Ezt a megemlékezést 1992 óta tartják, célja pedig, hogy felhívja a társadalom figyelmét a felelőtlen állattartás következményeire és az elhagyott állatok nehéz sorsára. Ez a nap nem csupán egy alkalom, hanem egy lehetőség is, hogy tudatosítsuk magunkban az állatok iránti felelősségünket, és támogassuk a menhelyeken élő szeretetreméltó négylábú barátainkat.

Gyermekkorom óta mély vonzalommal tekintek az állatokra. Ezek a csodás lények tele vannak őszinte érzelmekkel, és mindegyikük saját, egyedi személyiséggel bír. Életem során számos állatvédő alapítványhoz csatlakoztam, és rendszeresen látogattam menhelyeket. Volt, hogy a saját erőfeszítéseimmel támogattam a munkájukat, vagy segítettem otthont találni az utcára került ártatlan állatoknak. Mindeközben mindig is csodálkoztam, hogyan tudják mások elfelejteni a lelkiismeretüket, amikor elhagyják a korábban szeretett, szőrös barátokat. Az állatok éreznek, kötődnek, csalódnak, bíznak és reménykednek. Sokuk számára a hűség nem ismer határokat, még akkor is, ha mindenki más elfordult tőlük.

Magyarországon az állatmenhelyeken élő kutyák pontos létszámának meghatározása igencsak kihívást jelent, ám a legújabb megbízható statisztikák szerint körülbelül 20 ezer kutya várja új otthonát. Az országban körülbelül 232 civil szervezet üzemeltet menhelyeket, összesen körülbelül 9 000 férőhellyel. Ezen kívül még több ezer kutya található ebrendészeti telepeken, ahol várják, hogy gazdijelöltek érkezzenek értük.

Ez a statisztika főként a kutyákra vonatkozik, ám macskákról vagy egyéb állatokról hasonló típusú összegző adatok jelenleg nem elérhetők.

A valamilyen okból kóborrá vált, hontalan állatok menhelyekre, állatvédő alapítványokhoz vagy ebrendészeti telepekre kerülnek, ahol türelmesen várják, hogy sorsuk végre jobbra forduljon. Sajnos, sokszor hiába várnak: rengeteg kutyus egész életét ezeken a helyeken tölti. Bár az ott dolgozók mindent megtesznek, hogy a védenceik a lehető legboldogabb és legteljesebb életet élhessék, az sosem érhet fel ahhoz az érzéshez, amikor egy szerető család tagjaként élhetnek. A menhelyi lét, bármennyire is gondos, mindig csak egy árnyéka lesz annak az otthonnak, ahol igazán szeretve érezhetik magukat.