Orbán Viktor 1700 milliárdjának sorsa sokak érdeklődését felkeltette, és sokan úgy vélik, hogy a pénz elosztása nem érinti a legtöbb magyar állampolgárt. A kérdés az, hogy honnan hova áramlik ez az összeg, és milyen hatásokkal jár ez a társadalom számára.
Fontos alaposabban is megvizsgálni, hogy kik is profitálnak Orbán Viktor "kedvező bejelentéséből", vagyis az állampapírok idei, 1700 milliárd forintra rúgó kamatainak kifizetéséből. Emellett érdemes elgondolkodni, milyen következményekkel jár ez a gazdaságra és az államháztartás finanszírozására nézve. Milyen mértékben befolyásolja ez a pénzügyi stabilitást, és milyen hosszú távú hatásai lehetnek a költségvetési egyensúlyra?
Orbán Viktor szerdán nagy csinnadrattával, "jó hír"-ként jelentette be, hogy "800 ezer magyar családnál komoly pénz álla a házhoz", mivel "az állampapírok után 2025-ben 1700 milliárd forintnyi kamatot fizetünk ki a magyar lakosságnak".
Azonban ezzel a bejelentéssel nem csak az a baj, hogy a miniszterelnök nagy eredményként kommunikálja, hogy a magyar állam kifizeti az állampapírok után jogszerűen járó kamatokat.
Sajnos sok magyar ember van, aki ezekből a kamatokból egy fillért sem fog látni. Ennek oka lehet, hogy sosem gondolt arra, hogy állampapírba fektessen, de véleményem szerint a legtöbben inkább azért nem tudtak, mert az elmúlt 2-3-4-5 évben nem volt elegendő megtakarításuk ehhez.
- nyilatkozta Gáspár András, a Klasszis Média lapigazgatója, a lapcsoport szubjektív beszélgetős műsorának, az Ez Viszont Privát legfrissebb epizódjában. (Az alábbi videó a beszélgetés ezen szegmensére fókuszál.)
Gáspár azzal folytatta, hogy nem arról van szó, hogy az érintett 800 ezer családon kívül az emberek más befektetési lehetőségeket kerestek volna, és mondjuk részvényeket vásároltak volna állampapír helyett, hanem arról, hogy rengeteg embernek alig van félretett pénze.
Gáspár András összegzése szerint létezik egy viszonylag szűk társadalmi csoport az országon belül, amely most részesedik a jelentős pénzügyi előnyökből. Ezen magas kamatok mögött pedig a magyar állam áll, ami azt jelenti, hogy valójában az adófizetők fedezik ezeket a költségeket. Azok, akik nem járulnak hozzá az adóbevételhez – például a nyugdíjasok vagy a fiatal, még aktív korú személyek – nem részesülnek ezekből a forrásokból, így a pénz nem kerül felhasználásra például jobb kórházi ellátásra vagy oktatásra. Végső soron a kamatokat kell kifizetni ennek a 800 ezer fős csoportnak, ami felveti a kérdést, hogy hol marad a közérdek.
A lapigazgató hangsúlyozta, hogy a 800 ezer háztartás közül sokan anélkül is képesek megélni, hogy ezt a pénzügyi támogatást igénybe vennék. Ennek következtében várhatóan nem fogják jelentősen növelni a kiadásaikat a boltokban vagy a benzinkutaknál.
"Ő nem tervez újabb Teslát vásárolni, és nem kíván többet tankolni a jachtjába annak ellenére, hogy lejárt az állampapírja. Az ő fogyasztása változatlan marad, csupán annyi lesz a különbség, hogy több pénze lesz."
Csabai Károly, az Mfor és a Privátbankár főszerkesztője egy figyelemre méltó kérdést vetett fel: mi történik, ha az emberek valóban elkezdik költeni ezt a pénzt?
"A gazdasági növekedés ígéretesnek tűnik, hiszen a lakossági fogyasztás várhatóan fellendül, de a vállalati beruházások terén már nem ilyen rózsás a helyzet. De mi a helyzet a finanszírozással? Ki fogja átvállalni azt a hatalmas költségvetési hiányt? Az áfa bevételek talán elegendőek lesznek... de sajnos, ez a számítás nem tűnik reálisnak."
- mondta, hozzátéve, hogy az uniós források továbbra is elérhetetlenek, a kínai kölcsönök pedig magas költségekkel járnak. Bár a pontos feltételeiket még nem ismerjük, valószínű, hogy komoly politikai elvárásokat is magukban foglalhatnak.
Litván Dániel, az Mfor és a Privátbankár újságírója pedig azt a kérdést tette fel, hogy mennyivel dobná meg vajon az inflációt az, ha ez az 1700 milliárdot tényleg elköltenék az emberek.
