Ez az a könyv, amelyet minden generáció számára újra és újra érdemes kiadni: "Meghalok én is? - A halál és a gyermek".

A nagybeteg gyerekek és szüleik viszonyulása a halálhoz rendkívül összetett és érzelmekkel teli. A gyerekek, akik súlyos betegségekkel küzdenek, sokszor más perspektívából nézik a halált, mint a felnőttek. Számukra a halál lehet egyfajta megnyugvás a szenvedésből, ugyanakkor a szülők számára ez a gondolat elviselhetetlen teher. Polcz Alaine hangsúlyozza, hogy fontos a halállal kapcsolatos nyílt párbeszéd, még akkor is, ha ez a téma kegyetlennek tűnik. Az őszinte beszélgetések segíthetnek a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt feldolgozni a helyzetet, elfogadni a valóságot, és megtalálni a békét a nehéz időkben. Az élet és a halál kérdései mélyen összefonódnak, és a nyílt kommunikáció lehetőséget ad arra, hogy a fájdalom és a félelem helyett a szeretet és az emlékek kerüljenek a középpontba.

A múlt gyermekei egy olyan világban nőttek fel, ahol a halál folyamatosan jelen volt az élet színpadán. Az élet és a halál tánca minden pillanatban megelevenedett előttük. Gátlások nélkül, természetes módon, beszéltek saját halálukról és másokéról, mintha ez csupán a mindennapok része lenne.

A mai generáció fiataljai egy olyan világban növekednek fel, ahol a halál szinte láthatatlan. A környezetükben elrejtik a valóság ezen aspektusát, és gyakran nem osztanak meg velük információt, hacsak nem elkerülhetetlen. Csak azok a gyerekek, akik súlyos betegséggel küzdenek, tapasztalják meg a halál jelenlétét a mindennapjaikban, és így válik számukra a végesség egyfajta valósággá.