Ferenc pápa emlékére – Az egyház jövője a szentév fényében A szentév idején különösen fontos, hogy elgondolkodjunk Ferenc pápa örökségéről és az egyház jövőjéről. Emlékeztet minket arra, hogy a hit középpontjában a szeretet, a megbocsátás és a közösség á
Már ha egyáltalán szó van lazításról, tekintve, hogy a pápa megnyilatkozásait lehetséges, sőt szükséges az addigi tanítás fényében értelmezni. Emellett sokan inkább ezt is a decentralizációs törekvések részeként értelmezik. Kétezer év egyházfői gyakorlata a tanbéli központosítás és a pasztorális decentralizáció volt. Ferenc pápa az első, aki ezt, úgy tűnik, megfordította: a tanítás ügyét decentralizálta, a hívek lelkipásztori ellátásának kérdéskörét pedig centralizálta.
A szervezeti decentralizációra tett utalások első jele az volt, hogy Ferenc pápa megválasztása után a Szent Péter-bazilika balkonján egyszerűen Róma püspökeként hivatkozott önmagára. Azonban a valóságban éppen az ellenkezője történt: Ferenc pápa határozott irányítással kormányoz, és szoros kontroll alatt tartja a részegyházakat. Különösen az olasz püspöki kart, ami nem meglepő, hiszen amikor a 2013-as konklávé végén megjelent a fehér füst, az olasz püspöki kar titkársága azonnal gratulált Angelo Scola milánói érseknek a megválasztásához, és csak egy órával később korrigálták ezt a nyilatkozatot. Ferenc pápa emellett más hatalmi központokat is hatékonyan ellenőriz, és időnként az erősen decentralizált anglikán egyházat említi példaként - amelynek folyamatos hanyatlása figyelmeztető jel lehet a katolikus egyház számára.
A kúria reformja rendkívül ellentmondásos, szinte úgy tűnik, mintha a folyamat közepén járnának, nem pedig a végén. Olyan érzése van az embernek, mintha a reformok már elkezdődtek volna, de a felhalmozódott por még mindig a levegőben lebegne. Ferenc pápa jelentősen nagyobb mértékben támaszkodik a rendeletekre (motu proprio) az egyház irányításában, ami a bürokrácia növekedéséhez vezetett. Ezen felül új párhuzamosságokat teremtett, és a hatásköröket összeolvasztotta, ami kánonjogi és hatalompolitikai bizonytalanságokat generált. Ez a helyzet nem csupán a Szentszék belső működésére vonatkozik. Andrea Gagliarducci, a MondayVatican szakblog írója rávilágít arra, hogy míg II. János Pál kollegiális stílusban kormányzott, Ferenc pápa a centralizációra helyezte a hangsúlyt. A II. János Pál és XVI. Benedek idején világos volt, ki képviseli a pápa akaratát, például kórházi tartózkodás esetén: a titkáraik, Stanisław Dziwisz vagy Georg Gänswein, akiket a média is jól ismert. De ki volt Ferenc pápa titkára? 2023 óta Daniel Pellizzon argentin pap tölti be ezt a szerepet, de őt nehéz lenne valódi hatalmi központnak nevezni. Természetes lenne Pietro Parolin vatikáni államtitkárt a hétfőn elhunyt egyházfő meghosszabbított karjaként említeni, de valójában ő sem tölti be ezt a szerepet.
Ferenc pápa kormányzási stílusának fontos aspektusa a bíborosok kinevezése és kezelésének módja. Eddigi kinevezéseivel túllépte az elődei által megszabott 120 fős határt a konklávén részt vevő, választásra jogosult, azaz 80 év alatti bíborosok körében. Jelenleg elméletben 135 bíboros készülhetne a Sixtus-kápolnába, ha Ferenc pápa utódját kellene megválasztani. Érdekes módon a Szentatya nem módosította formálisan az előző pápák által felállított szabályt, így az hivatalosan továbbra is érvényes, bár könnyedén megtehetné. Ez a helyzet kétféleképpen is értelmezhető: az utolsó 18 kinevezett bíboros nem vehetne részt a konklávén, vagy éppen ellenkezőleg, a pápa implicit módon felülírta a korábbi szabályozást. Emellett ott van Angelo Becciu érsek esete, aki pénzügyi botrányai miatt lemondott bíborosi jogairól, de mégis részt vesz pápai szentmiséken és egyéb eseményeken bíborosi öltözetben. Felmerül a kérdés, hogy ő részt vehetne-e egy konklávén. A logikus válasz az, hogy nem, azonban a lapunk által megkérdezett kánonjogászok és vatikanológusok szerint Ferenc pápa magatartása azt is sugallhatja, hogy mégis. Mindez komoly legitimációs dilemmákat vet fel Ferenc pápa utódjával kapcsolatban, amelyeket valószínűleg csak akkor lehet megoldani, ha a bíborosi kar és az egyház egységbe forr.
A Szentatya kinevezési gyakorlatában egy különleges szempontot emelt ki, mégpedig a földrajzi elhelyezkedést, amikor a bíborosokat, az egyház hercegeit választotta ki. Azonban e tanácsadó testületet rendkívül ritkán hívta össze, így a bíborosok nagy része szinte alig ismeri egymást. Edward Pentin amerikai vatikanológus igyekszik ezen a helyzeten javítani a The College of Cardinals Report című honlapján. Ilyen körülmények között nehéz pontos képet alkotni arról, hogy éppen mely erőközpontok uralják az egyház belső dinamikáját.
Nem titkolja el a véleményét.
Ferenc pápa hírneve és az utókor általi megítélése nem csupán egyházszervező tevékenységének köszönhető, hanem nyilvános megszólalásainak, személyiségének és állásfoglalásainak is jelentős szerepe van ebben. II. János Pál emlékezetessé vált nyitottságával és közvetlenségével, míg XVI. Benedek a komolyságával és bölcsességével, valamint lemondásával írta be magát a történelembe. Ferenc pápa esetében azonban valószínű, hogy megosztó kijelentései fogják meghatározni örökségét.
Az abortuszt, valahányszor megkérdezték tőle, az egyház álláspontjához hűen határozottan elítéli. Továbbá egyértelmű álláspontot képviselt a migráció kérdésében is: 2013-ban első útja az Olaszországhoz tartozó Lampedusa szigetre vezetett, ahol a tengerbe fulladt migránsokért imádkozott. A következő év novemberében Strasbourgban arra kérte az Európai Bizottság és az Európai Parlament képviselőit, hogy emberségesen bánjanak az unióba érkező menekültekkel.
Az Egyesült Államokat nem kímélte a helyzet. A tavalyi elnökválasztási kampány során így nyilatkozott a jelöltekről: "Mindkét oldal emberi életek ellen lép fel. Az egyik a migránsokat akarja elűzni, míg a másik a magzatokat öleti meg" - mondta, ám a kemény kritikák nem konkrét személyeknek szóltak, bár világos volt, kikre utalt. Ferenc pápa véleménye a migrációval kapcsolatban több irányból is bírálatot kapott, mivel az Európai Unió és az Egyesült Államok esetében a folyamatos illegális migráció kezelése már régen túllépett a felebaráti segítségnyújtás keretein.
A pápa homoszexualitáshoz és az azonos nemű párokhoz való viszonyulása gyakran a figyelem középpontjába került. Minden alkalommal, amikor megszólalt ebben a témában, az emberek azonnal reagáltak nyilatkozataira. 2023 januárjában, amikor kijelentette, hogy a homoszexualitás nem bűncselekmény, sokan félreértették szavait, és ennek következtében számos kritikát kapott. Később pontosította, hogy amit mondott, azt úgy értette, hogy a világ többsége nem tekinti bűncselekménynek a homoszexualitást, de az egyház tanítása szerint bűnnek számít, akárcsak a házasságon kívüli szexualitás minden formája.
Ferenc pápa kijelentései alapján egyértelmű, hogy a homoszexualitás cselekedeteit elítéli, ugyanakkor minden embert Isten gyermekeként tisztel. "Mindenki meghívást kapott" – fogalmaz a könyvében. "Jó és rossz, fiatal és öreg, egészséges és beteg; mindannyian részei vagyunk az Úr tervének."
2024 februárjában egy interjú során kifejtette, hogy véleménye szerint a nehéz helyzetben lévő Ukrajnának bátorságot kell gyűjtenie, és el kell kezdenie a tárgyalásokat Oroszországgal a béke érdekében. Később azonban újra védekezésre kényszerült, mivel azzal vádolták, hogy a támadó oroszok oldalára áll.
Hajtják, de mégis egyre csak gyarapodik.
Az elmúlt évtized során nem csupán a pápát, hanem az egyház egészét is számos támadás érte. A vallási üldözés folyamatosan növekvő mértékben fenyegeti a keresztény közösségeket, különösen a katolikusokat. Globálisan több mint 380 millió keresztényt, köztük számos egyházi vezetőt és hívőt sújtanak a hitük miatt.
és az Open Doors szervezet minden évben megrázó jelentésben közli, hogy a helyzet nemhogy nem javult, de romlott. 2024-ben 4476 embert gyilkoltak meg és 4744-et börtönöztek be keresztény hite miatt. Afrika és a Közel-Kelet országaiban sok keresztényellenes merényletet a legnagyobb vallási ünnepekre, karácsonyra és húsvétra időzítenek, amikor a hívek összegyűlnek a templomban, ezáltal az iszlamista szélsőségesek védtelen célpontjává válnak. A tavaly karácsonyi ünnepi időszakban 46 keresztényt gyilkoltak meg Nigériában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Gyakorlatilag nem telik el húsvét és karácsony keresztényellenes merénylet nélkül. A veszély ellenére a hívek idén húsvétkor is meg fogják tölteni a templomokat, ez bátor kiállás a hitük mellett.
A Vatikán Központi Egyházi Statisztikai Hivatala által közzétett 2025-ös pápai évkönyv adatai rávilágítanak arra, hogy a világ különböző tájain jelentkező kihívások és a visszaélésekkel összefüggő botrányok ellenére is...
- ahol egyébként a keresztényüldözés is a legkritikusabb. 2022-2023-ban 3,32 százalékkal lett több katolikus a kontinensen, a hívek 20 százaléka ott él. A többi földrészen szintén nőtt a számuk, még Európában is, ahol a népesség gyakorlatilag fogy, ezért különösen jó hír az egyház szempontjából a növekedés, még ha mérsékelt is. Az utóbbi években szintén emelkedett a püspökök, valamint az állandó diakónusok száma. Bár továbbra is évről évre kevesebb katolikus papot szentelnek fel világszerte, a csökkenés mérséklődni látszik.
Forrásaink szerint két kérdés áll a katolikus egyház előtt. Az első az, hogy szegénysegítő civil szervezet válik belőle, amelynek a vezetői időnként hókuszpókuszolnak valamit furcsa ruhában, vagy valóban a lelkek üdvössége lesz számára az első - ami a tanítás és a liturgia előtérbe helyezését jelenti a szociális ügyek előtt. A másik nagy és régi kérdés, hogy az egyház inkább alkalmazkodik a világhoz, vagy hajlandó vezető szerepben feltűnni. Nem meglepő, hogy a 88 éves egyházfő egy hónapos kórházi tartózkodása és az azt követő két hónapos "szobafogsága" találgatásokra ad alkalmat a hogyan továbbot illetően. A pletykák úgy szólnak, hogy egy keveset szereplő, ám jó szervezőkészséggel és diplomáciai tehetséggel bíró, minden irányba tájékozódni tudó, centrista jelölt lehet majd a következő pápa, és nem marad túl sokáig Szent Péter trónján.
Bár Ferenc pápa már kinevezésekor is öregnek érezte magát, utolsó hónapjaiban is voltak tervei a jövőre. Saját haláláról ezt írta: "Bár tudom, hogy már sok áldást kaptam tőle, mégis kérnék az Úrtól még egyet: vigyázz rám, engedd, hogy akkor érjen a halál, amikor Te akarod, de mint tudod, nem vagyok túl bátor, ha fizikai fájdalmakról van szó, ezért kérlek, ne kelljen túl sokat szenvednem."
Nyitókép: Az egyházfő ünnepélyesen megnyitja a Szent Péter-bazilika szent kapuját, ezzel elindítva a szentév különleges eseményeit.
Fotó: AFP/Remo Casilli/Pool
