"Önállóak a csúcson"
Visszatérés a filmekhez - talán ez a legfontosabb üzenete a 97. Oscar-díjátadó gálának. Sean Baker abszolút győzelme - legjobb film, rendező, forgatókönyv és vágás - az Anorával a független művészet elismerése. Olyan alkotót ismert el Hollywood, aki alanyi jogon alkot, sikeresen tud szerzői filmes lenni egy üzleti alapú világban. Korai műveit fillérekből hozta össze, azért ő vágta őket, mer nem volt pénze, hogy megfizessen egy szakembert. Azóta persze az a filmkészítési módszerének az alapja (és tegyük hozzá, az Anora csupán hatmillió dollárból készült, ez amerikai stúdió szinten no budget kategória), hogy ő vágja a műveit, mivel ez a második forgatókönyvírás. Ki nem engedné a kezéből. Az Oscar esetében ritkán lehet kijelenteni, hogy koherens döntések sorát képezik az elismerések, de Sean Baker esetében nagyon fura lett volna, ha nem "visz mindent".
Persze, Magyarország nyilván Jancsó Dávidnak drukkolt a legjobb vágás kategóriában A brutalista kapcsán, de már a jelölés is óriási dicsőség, filmtörténeti pillanat. Az vígasz lehet, hogy a magyar származású Adrien Brody lett a legjobb férfi alakításért járó arany szobor tulajdonosa, alakítása megkérdőjelezhetetlen - noha a kampányidőszakban megpróbálták a mesterséges intelligencia alkalmazása vádjával megingatni a pozícióját. A színész amúgy azzal is kitűnt, hogy ő hozta a klasszikus old school köszönőbeszédet (megköszönte anyukának és apukának) és könnyekkel küzdve mondta el, hogy ebben a szakmában bármit is ér el az ember, az pillanatok alatt véget érhet - Hollywood aranyszabálya. A meglepetések közé lehet sorolni, hogy Demi Moore-t "mellőzték" - az Anora kapcsán lehengerlő Mikey Madison lett a legjobb színésznő -, de hát egy kicsit későn kezdett el bátran szerepet vállalni. Bár meg lehet érteni azokat is, akik igazságtalanságot kiáltanak, mivel Brendan Fraser Oscart kapott a hasonló mutatványért két évvel ezelőtt.
A mellékszereplők terén nem voltak drámai fordulatok, Kieran Culkin és Zoe Saldana egyértelműen kiemelkedtek, és senki nem vitathatta el tőlük a díjat. Culkin a Rokonszenvedésben megformált őrült zsenijével ragadta meg a közönséget, amikor tréfásan megjegyezte, hogy az Oscarért cserébe a felesége negyedik gyermekét ajándékozza neki. Saldana pedig az este nagy vesztese lett, hiszen az Emilia Pérez című filmben, amely tizenhárom jelöléséből kettőt váltott elismerésre, ő volt a legpolitikusabb szupersztár, aki érzelmes beszédében hangsúlyozta, hogy bevándorló szülők gyermekeként milyen fontos számára a származása. Ez a megnyilvánulás a mai amerikai közéletben igazán bátor lépésnek számít, különösen az első dominikai származású Oscar-díjas részéről.
A gála eseményei nem igazán merítkeztek bele a bátor politikai diskurzusok tengerébe – hol vannak a Michael Moore-féle kirohanások, amelyek képesek lázba hozni a közönséget? Daryl Hannah a színpadra lépve "Slava Ukraine!" köszöntésével érkezett, ami egyértelműen jelezte a politikai érzékenységet, de a valódi mondanivaló a palesztin-izraeli konfliktust boncolgató nyertes dokumentumfilm, a No Other Land alkotóitól érkezett. Ők őszintén és hatásosan beszéltek a közös béke fontosságáról, és látható volt, hogy nem véletlenül készültek fel erre a pillanatra. A gála lebonyolítását Conan O'Brien vezette, aki rutinos műsorvezetőként lépett fel, de a humorérzéke sajnos nem volt a helyzet magaslatán. A legnagyobb mélypont azonban nem az ő fellépésében rejlett, hanem abban, ahogyan a Los Angeles-i tűzoltókat arra kérték, hogy vicceket mondjanak. Ez a kérés teljesen átlépett a tisztelet határvonalán, hiszen ők valóban megérdemlik a megbecsülést, és nem érdemlik meg, hogy ilyen helyzetbe hozzák őket. Az eredmény sajnos nem volt más, mint kínos csendek és elhaló nevetések.
