Égből alászálló harcosok
A XX. század harmincas évei a technikai újítások és az emberi találékonyság forradalmát hozták el, lehetővé téve, hogy a harcok ne csupán a hagyományos frontvonalakon zajlanak, hanem a levegőből is, akárcsak egy váratlan villámcsapás. Ez új dimenziót nyitott a katonai stratégiákban, hiszen megjelentek azok az egységek, akik a magasból, ejtőernyővel érkezve képesek voltak megfordítani a csaták menetét. Ők az ejtőernyősök, vagy ahogy a szaknyelv hívja őket, légideszantosok. Robert Kershaw „Ejtőernyősök” című művében betekintést nyerhetünk ennek a viszonylag fiatal, de annál izgalmasabb katonai hagyománynak a történetébe.
Az első világháború és az azt követő időszak radikális változásokat hozott a haditechnikában, különösen a repülés terén. A hadmérnökök és katonai stratégiák alkotói hamar felismertek egy új lehetőséget: a repülőgépek nem csupán bombák szállítására alkalmasak, hanem a hadviselés teljes formáját képesek átformálni. Az új generációs repülőgépek képesek voltak elérni olyan területeket, amelyek korábban biztonságosnak számítottak, így az ellenség hátországába is eljuttathatták a bombákat és propagandanyomtatványokat. Ahogy a technológia fejlődött, úgy egyre inkább felmerült az ötlet, hogy nem csupán robbanószereket, hanem jól felfegyverzett katonákat is érdemes lenne a stratégiai pontokra juttatni. Ha ezek a katonák megfelelő kiképzést és felszerelést kaptak, akár hosszú ideig is képesek voltak tartani a pozícióikat, amíg a szárazföldi csapatok előrenyomulnak. Az ejtőernyős katonák, akiket légideszantosoknak nevezünk, nemcsak hátbatámadásokra voltak képesek, hanem komoly zavart és riadalmat is okozhattak az ellenség soraiban. Pszichológiai hatásuk gyakran felülmúlta a közvetlen katonai teljesítményüket, hiszen az ellenség és a civil lakosság számára is azt a képet festették, hogy a harc bárhol és bármikor elérheti őket. Egy sikeres légideszantegység tehát nem csupán a harctéren képes rombolni, hanem félelmet is kelteni a civil lakosság körében. Az ejtőernyős kommandók előtt szinte nincsenek akadályok, ha elhatározzák, hogy elérik a kitűzött céljaikat. Ezen egységeket a harcterek jolly jokereiként tartják számon, hiszen jól képzettek, kiválóan felszereltek, elszántak, és mindig célratörők. Robert Kershaw kötetében, aki a hidegháború éveiben brit ejtőernyős tisztként szolgált, az ejtőernyős és légideszantos hadviselés legfontosabb eseményeit és fejlődési állomásait tekinti át a kezdetektől napjainkig. Az ejtőernyős hadviselés legelső jelentős megjelenése a második világháború előtti időszakra nyúlik vissza, amikor a német hadvezetés, élén Hermann Göringgel, felismerte, hogy az ejtőernyősök különleges feladatokat látnak el, és ezért különleges emberekre van szükség. Így jöttek létre a Fallschirmjäger alakulatok, ahol a toborzott katonák számára lehetőség nyílt, hogy bátorságukat és rátermettségüket bizonyítsák. Nem meglepő, hogy közülük tizenheten a második világháború során megkapták a Vaskereszt Lovagkeresztjét, sokan közülük magas rangra emelkedtek, hiszen a háború végére már hét egykori ejtőernyős hadosztályparancsnoki beosztásban szolgált.
De persze a szövetségesek ejtőernyősei sem voltak kevésbé bátrak és hősiesek, gondoljunk csak a normandiai partraszálláshoz kötődő ejtőernyős tevékenységekre, vagy az arnhemi híd elfoglalására tett balul végződött kísérletre. A második világháború utáni időszakban a legjelentősebb légideszant-bevetések a vietnámi háborúban, illetve az afganisztáni hadműveletekben történtek, de ezeknél már nem a repülőgépeket, hanem a helikoptereket alkalmazták a deszantosok célba juttatásához. Összességében elmondható, hogy az ejtőernyősökre mint csapatnemre jellemző, hogy rendkívül összetartóak, bátrak, bajtársiasak, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy amint egy ejtőernyős katona földet ér, rögtön "átváltozik" kiszolgáltatott, lassan mozgó, általában csak könnyűfegyverzettel felszerelt gyalogossá. Ezért az ejtőernyősöknek a legveszélyesebb fegyvere nem az a géppisztoly vagy golyószóró kell, hogy legyen, amit a kezükben tartanak, hanem az a meglepetés, amit az ellenségnek okozva helyzeti előnybe hozza őket. Sikerük kulcsa ennek a helyzeti előnynek a minél teljesebb kiaknázása, a meglepett ellenség pillanatnyi bénultságának kihasználása. Mert amíg ők vannak lépéselőnyben, csak addig van igazán esélyük a győzelemre. Ezért kell az ellenség hátában is gyors döntéseket hozniuk, bátran kezdeményezniük, és szívósan harcolniuk. Nem véletlen, hogy minden hadsereg a légideszantosokat tekinti a katonák krémjének, azoknak az aduászoknak, melyeket kézben tartva és jól alkalmazva van esély a győzelemre. Ez a kötet nemcsak megismertet minket, egyszerű olvasókat ennek a haderőnemnek a történetével, de talán azon is elgondolkodunk az olvasása közben, hogy még napjainkban is van igény olyan - elsősorban a honvédelemhez köthető - fogalmakra, mint vitézség, bajtársiasság, elszántság és a minden körülmények között, bármilyen áldozatot elviselő győzni akarás. Az igazán olvasmányos, mégis szakmai szempontokat figyelembe véve megírt könyv a Peko Kiadó gondozásában jelent meg 2024-ben, a Hadiakadémia sorozat tagjaként. Tölgyesi Tibor - Magyar Jelen
