Természetesen! Íme egy egyedi szöveg a "Háború és béke" témájában: --- A háború és béke ellentéte mindig is a humán történelem két alapvető pólusa volt. A háború, mint a konfliktusok és feszültségek kifejeződése, megjeleníti az emberi természet sötétebb
Októberben jelentik be a Nobel-díjak nyerteseit, és a Nobel-békedíjra önként bejelentkező Donald Trumpnak egyre fogy az ideje arra, hogy valami fajsúlyost villantson. Egyelőre sem Vlagyimir Putyin orosz elnök, sem Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök nem könnyíti meg a dolgát. Márpedig hiába hangoztatja, hogy hét háborút zárt le januári beiktatása óta (valójában ezek egyike sem volt tényleges háború, határvillongások, regionális fegyveres konfliktusok voltak, amelyek befejezése vagy ideiglenes szüneteltetése sem kifejezetten Trump közbelépésének eredménye), az ukrajnai vagy a gázai háború befejezése nélkül nem sok esélye van az áhított elismerés bezsebelésére.
Úgy tűnik, hogy már maga is lemondott arról, hogy Putyin gyorsan rákényszeríthető legyen a békére. Ebből kifolyólag az egyetlen lehetőség, hogy Benjamin Netanjahu és kormánya véget vet a gázai hadműveleteknek. A békedíj szempontjából természetesen az sem mellékes, hogy mindezt hogyan valósítják meg. A nyilatkozataikból világosan kitűnik, hogy sem Trump, sem Netanjahu nem ismerik Immanuel Kant klasszikus munkáját, az Örök békét. Ugyanakkor aggasztó, hogy azok, akik a díj odaítéléséről döntenek, talán tisztában vannak a mű mondanivalójával, és hasonlóan vélekednek. Kant szellemében a díjat odaítélő bizottság tagjai is azt gondolhatják, hogy a háború hiánya, a fegyveres konfliktusok megszűnése önmagában nem elegendő a valódi béke megteremtéséhez, hiszen óriási különbség van a látszólagos nyugalom és a tartós, igaz béke között.
A háborús állapot nélküli rendezetlen helyzet bármikor újabb fegyveres konfliktushoz vezethet, fenntartható békét csakis intézményesített úton, tényleges béketárgyalásokon kialkudott, kölcsönösen elfogadott és jogi garanciákra épített szerződés révén lehet elérni. Ezen szempontok mentén még a harcok esetleges befejezése esetén sem lehet valódi békéről beszélni mindaddig, míg az amerikai elnök és az izraeli miniszterelnök is csakis a fegyveres vagy gazdasági nyomásgyakorlást tartja minden konfliktus megoldása csodaszerének. Míg Ukrajna esetében legalább azt hangoztatja Trump is, hogy a felek üljenek tárgyalóasztalhoz, a nemzetközi közösségnek pedig szilárd biztonsági garanciákat kell nyújtania Ukrajnának, addig ez a jogos igény az izraeli-palesztin konfliktus esetében teljesen háttérbe szorul.
Míg Trumpnak a béketeremtő szerep és a Nobel-békedíj elnyerése szinte elérhetetlen álom, Netanjahu máris megásta saját sírját azzal, hogy az Izrael Állam történetének legnagyobb kárt okozó miniszterelnökeként vonuljon be a történelembe. Izrael leghosszabb ideig hivatalban lévő vezetőjeként sikerült aláásnia a zsidó állam nemzetközi, különösen európai és amerikai támogatottságát, ezzel pedig a Közel-Kelet egyedüli demokráciáját a világ legnagyobb mumusának állította be. Legnagyobb bűne azonban az, hogy háborús politikájával, amely a saját hatalmát hivatott megőrizni, világszerte fellendítette az antiszemitizmus hullámát. A 2023. október 7-i terrortámadást elkövető palesztin csoportot sokan hősként ünneplik, míg Izraelt népirtással és háborús bűnökkel vádolják. Ez a páratlan politikai teljesítmény egy egész nép szenvedéséért felelős.
