Hajdú Gyárfásnak: "Miért nem keresed fel azt a helyet, ahol nincsenek kiadási kötelezettségek?"

A bíró nem döntött úgy, hogy megvonja az útlevelét a gyilkosságra való felbujtás miatt elítélt egykori szövetségi kapitánytól.

1998-ban hatalmas vihart kavart Budapesten Fenyő János médiamogul meggyilkolása. Az ügy áprilisi jogerős ítélete szerint Gyárfás Tamás felbujtóként 7 év börtönbüntetésre ítélték, amelyből legkorábban csak a büntetés négyötödének letöltése után lehetett szabadlábra helyezni. Ezzel szemben Portik Tamás, akit szintén felbujtásért ítéltek el, életfogytiglani fegyházbüntetést kapott.

A Magyar Úszó Szövetség egykori elnöke már tisztában van a bevonulásának időpontjával, ám ezt titokban tartja. Szabad emberként viszont valószínűleg az egyik utolsó interjúját adta Hajdú Péternek a közelmúltban. A beszélgetés során számos témát érintettek. Gyárfás kifejtette, hogy fogalma sincs, mi vár rá a börtön falai között, és azt is megemlítette, hogy 76 évesen nem biztos benne, hogy elviseli majd a rácsok mögötti életet. A beszélgetés végén felmerült a kérdés, hogy ha valóban ártatlan, miért nem próbálja meg elkerülni a büntetést, ahelyett, hogy elfogadja a kiszabott ítéletet?

"A te pénzeddel, kapcsolatrendszereddel, útlevéllel a zsebedben simán mondhatnád azt, hogy nem követtem el semmit, szevasztok! És elmész egy olyan helyre, ahol nincs kiadatás!"

- Vetette fel a menekülés lehetőségét Hajdú, miközben a szobában feszültség uralkodott.

"Hazudnék, ha azt mondanám, ez bennem nem merült fel mint eshetőség, de a leghatározottabban elvetettem. Elvetettem azért, mert ha bűnös lennék, akkor menekülnöm kéne. Akkor nekilódul az ember. Ha többet ér a becsületed, akkor nem mész el, ha nem vagy bűnös"- reagált Gyárfás. Hajdú azonban nem hagyta ennyiben a dolgot.

"De ha ez valóban bírói tévedés, és emiatt a tévedés következtében te börtönben fogsz elhunyni, akkor vajon megéri ez az egész?"

(...) De Tamás, te azt mondod, hogy semmit sem követtél el. 76 évesen egy bírói tévedés következtében ítéltek el. Még ha csak 20% az esélye annak, hogy börtönben hunysz el, akkor is úgy tűnik, mintha egy életet dolgoztál volna le. Pedig lehet, hogy ha azt mondanád: "Itt az idő, hogy elhagyjam ezt a helyet, van rá lehetőségem, ártatlan vagyok, ezt mindenki látja, és most én döntök arról, hogy a tengerparton éljek az utolsó napjaimban, vagy itt, a rácsok mögött!"

"A bíróság - ez egy sajátos szituáció, sőt, talán még hálás is lehetek érte - nem vonta be az útlevelemet. Így hát elmondták, hogy szabadon távozhatok. Pedig elvileg simán le is tartóztathattak volna. Mégsem így történt, zöld lámpát kaptam. De ismétlem, ha bűnös vagyok, akkor logikus, hogy szöknöm kell, ha pedig nem vagyok bűnös, akkor miért tenném?" - reagált Gyárfás, miközben Hajdú továbbra is ragaszkodott a menekülés kérdéséhez.

"Nem lehet, hogy ez a helyzet valójában egy rejtett kiskapu, amit a bíró soha nem fedne fel? Mert azt mondja: 'Ez az, amit tehetek: nem tartóztatlak le, és az útleveledet sem veszem el, szóval csinálj, amit szeretnél!' Csak egy kérdés, nem igaz?"

A Magyar Úszó Szövetség egykori elnöke azonban rendíthetetlen maradt.

"Nekem ez eszembe se jut, nekem ez idegen! Az ember becsülete többet ér, azt hiszem!"

- és itt már elcsuklott Gyárfás Tamás hangja, mintha a szavak súlya egyszerre nehezedett volna rá, megfakadva az érzelmek tengerében.