Lehetséges, hogy a régieknek igazuk volt Pompeii pusztulásának időpontját illetően. Vajon a kitörés egy forró nyári napon vagy inkább egy hűvös őszi reggelen zajlott?

Az igazi szakértők és a fotel-régészek még mindig nem tudnak megegyezni annak dátumában, hogy mikor történt pontosan Pompeii vulkáni pokoltűz záporától kísért pusztulása. Szinte bizonyosan valamikor Kr. u. 79 végén, de vajon augusztus, október vagy talán november lehetett a kérdéses időpont?

A Pompei Régészeti Park legújabb kutatása megerősíti azt az elméletet, miszerint a város végzete Kr. u. 79. augusztus 24-én következett be. Ezt a dátumot először ifjabb Plinius említette egy levelében, ahol a történelmi események tanúinak élményeit osztotta meg.

Bár a kutatóknak nincs arra vonatkozó konkrét bizonyítéka, hogy a kitörés valóban augusztus 24-én történt, ezt a dátumot mégis azzal indokolják, hogy jelenleg nincs elegendő érv ennek a régóta fennálló állításnak a megcáfolására sem.

A kutatást végző szakértők a vizsgálat során különféle bizonyítékokra támaszkodtak, amelyek között szerepelt a régészeti leletek elemzése és az eseménnyel kapcsolatos szakirodalom alapos áttekintése is. Meggyőződésük, hogy ifjabb Plinius megállapításai rendkívül értékesek és fontosak a téma megértésében.

Az irodalmi feljegyzések világosan és egyértelműen tükrözik a történteket. Ifjabb Plinius nyomán az augusztus 24-i időpont maradt meg számunkra, míg a többi dátum – mint az október 24., november 1. és november 23. – mind olyan spekulációk és félreértések következményei, amelyek a reneszánsz utáni bibliográfiában alaposan nyomon követhetők, vagy éppen ellenkezőleg, viszonylag friss eredmények. Például az október 24-i dátum alig 100 éve merült fel.

Az ifjabb Plinius beszámolója az egyetlen, első kézből származó információ a vulkáni kitörésről, bár mégis akad néhány azt feltételezhető ok, hogy rossz dátumot kapott, vagy ami még valószínűbb, a tudósok félreértelmezték azt.

Egy pompeji ház falán felfedezett faszénnel írt graffitire figyelhetünk, amelyen a "XVI K NOV" felirat található. Ez a modern naptár szerint október 17-ét jelöli, ami arra utal, hogy a vulkánkitörés valószínűleg ezt követően következhetett be. Ez a megállapítás támogatja azt az elméletet is, amely szerint a katasztrófa október 24-én zajlott le, ezt az időpontot pedig gyakran a pusztulás legvalószínűbb alternatív dátumaként emlegetik.

A Pompejiben végzett régészeti kutatások során még több rejtélyt tártak fel a növények kapcsán. Az ásatások során megkövesedett őszibarack és gesztenye maradványaira bukkantak, amelyek a nyár és az ősz gyümölcseiként ismertek. Érdekes, hogy a gesztenyét kizárólag ősszel szüretelik, ami azt sugallja, hogy a vulkánkitörés valószínűleg augusztus után következett be, talán október 24-én. Ez a felfedezés újabb részletet ad hozzá Pompeji tragikus történetéhez.

A Pompeii pusztulásának napját övező diskurzus mind a mai napig élénk, és a rendelkezésre álló bizonyítékok nem elegendőek ahhoz, hogy véglegesen eldöntsük, melyik elmélet a helytálló. Jelenleg talán az a legkézenfekvőbb megoldás, ha az egyetlen, korabeli tanú szavaira támaszkodunk, aki személyesen megtapasztalta a tragédiát, és szavakba öntötte a látottakat.

Gabriel Zuchtriegel, a pompeji ásatások igazgatója, az IFLScience-nek küldött nyilatkozatában így fogalmazott: "Jelenleg nem zárhatjuk ki, hogy a kitörés augusztus 24-én következett be, ahogyan ifjabb Plinius is említette. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy ez milyen következményekkel járhat."

"Lehet, hogy az irodalmi feljegyzések jelentőségét alábecsültük, míg az éghajlat és a mezőgazdasági ciklusok állandóságát túlértékeltük. Pedig a múltban az éghajlat is változásokon ment keresztül, bár lassabb tempóban. Pompei ezzel szemben egyedülálló lehetőséget nyújt arra, hogy olyan ökoszisztémát tanulmányozzunk, amelyet már 2000 évvel ezelőtt is jelentősen formált az emberi tevékenység."

"A biológiai sokféleség, valamint a helyi szokások, a régi termények és hagyományok gazdagsága messze meghaladja azt a leegyszerűsített képet, amelyet az ókori mezőgazdasági írók adtak. Fontos megértenünk, hogy a mi nézőpontunk sem tekinthető végső igazságnak, csupán egy újabb építőelem a diskurzusban, amely segíthet új látásmódok felfedezésében" - fogalmazott Zuchtriegel.