Intel Core Ultra 9 285K teszt – hatalmas csalódás A legújabb Intel Core Ultra 9 285K szériájának tesztje során sajnos nem azokat az eredményeket hozta, amiket vártunk. A teljesítmény és az energiahatékonyság terén tapasztalt hiányosságok arra engednek kö
Az elsőkörös ismerkedés döcögősen indult az Intel új architektúrájával, és ez a csúcsmodellel sem történt másként. Az Intel részéről elvégzett házifeladat, de mindenki más többre számított - joggal. Van még erő az Arrow Lake-ben?
Télen korán ránk köszönt a sötétség, és ez a szürke hangulat árnyékot vetett az Intel asztali PC-s üzletágára is. Jelenleg úgy tűnik, hogy a jövő képe nem sokkal fényesebb, különösen az Arrow Lake kapcsán. Nem állítanánk, hogy a visszaesés megállíthatatlan, de tény, hogy az egykor a világ legnagyobb processzorgyártójaként ünnepelt cég továbbra is küzd a múltbéli hibák orvoslásával.
Az Intel Arrow Lake-terve persze mást mutat: gondosan előkészített és kialakított koncepcióváltás, ami nemcsak a jövő architektúráit alapozza meg, hanem az aktuális gyártástechnológiai kihívásokra is kielégítő választ ad. Árnyaltabb a megítélése, ha azt nézzük, hogy a PC-k világában új kihívók jelentek meg, az Apple és az AMD minden eddiginél erősebbek, és ez az asztali PC-k mellett a notebookokra is igaz. Valahogy mégsem áll össze a történet, a recept csak alkotóelemeit tekintve remek, az kerek egész csalódást okoz. A csúcsmodell javíthat, de az is csak akkor, ha a szoftveres javítások megérkeznek a platform számára. Ez pedig még várat magára és nem is biztos, hogy elég lesz.
A Core Ultra 7 testvérmodell után a 9-es zászlóshajó már nem okoz libabőrös izgalmakat. Az E-magoknál kihasznált maximális kiépítés, vagyis a 4 blokkba rendezett négyesfogat növeli csupán a csúcs CPU erejét. Némi órajeltöbblet segíti még a marketingüzeneteket, de látható teljesítménykülönbségre egyedül a többszálas alkalmazásoknál számíthatsz. Apropó processzorszálak. A Hyper-Threading technológia hiánya fájó pont lehetne, de egyébként egy átlagfelhasználó számára (ide értjük a gamereket is) fel sem tűnik, hogy nincs többé. Eddig sem lehetett érzékelni a hatását, megszoktuk, hogy alapértelmezett funkcióként aktív, fel sem merülhetett, hogy a kikapcsolásával sebességvesztéssel szembesülhetsz. Vagyis de, a hibrid felépítésű Core processzoroknál sokan a "HTT off" elgondolással próbáltak stabilabb használatot kicsikarni a P-magokból, például a régebbi játékmotoroknál, de egyébként nem volt napirenden a HTT felmagasztalása és megsiratása.
A 285K esetében nem érezhetünk hiányt, különösen mivel az E-magok teljesítmény-energia hatékonysága drámai mértékben feljavult a Raptor Lake-hez képest. Ez a fejlesztés kulcsszerepet játszik, és alapvetően befolyásolja a processzor energiafogyasztását. Már a 265K is kiemelkedően teljesített ezen a téren, és a gyártói ígéretek szerint a csúcsmodell sem fog csalódást okozni. Ez különösen jó hír azok számára, akik belefáradtak abba, hogy folyamatosan egyre masszívabb hűtőrendszereket kelljen alkalmazniuk a fokozódó hőtermelés miatt.
Érdekesség, hogy a korábbi Raptor Lake modelleknél tapasztalt feszültségszabályzási és degradációs problémákra adott válaszok az Arrow Lake-nél alapértelmezett beállításnak számítanak. A platform az Intel gyári ajánlása alapján indul, és még ebben is két teljesítményprofil közül választhatsz, kímélve a CPU-t és a rendszer teljes egészét. Vannak viszont olyan Z890-es alaplapok, amik az első indulásnál kiterítik a sebességkártyákat, és eléd tárják, mennyi extra erőre tehetsz szert. A teljesen korlátlan profil kiüti a teljesítményfelvételi limiteket, és ekkor mindkét K-s kiadás egy picit "beraptorosodik", avagy indokolatlan fogyasztás lép életbe, miközben a számítási többlet egyszerűen nem jön vagy nem akkora, mint várnád.
Nagyon könnyű mindent az operációs rendszerre fogni, és valóban, a 24H2-es verziófrissítés amúgysem arról nevezetes, hogy felhasználók milliói éltetik, hiszen hemzseg a hibáktól. De más is van ám a háttérben - erre bizonyíték, hogy csak december elejéig már 3 mikrokód-frissítés érkezett az új CPU-khoz. Pontos képet ezúttal sem kaphatunk, hogy melyik mit javít, annyi biztos, hogy az első az integrált és dedikált grafikus vezérlők összeakadását oldotta meg, míg a legutóbbi javított a feszültségszabályzáson. Látszik, hogy az Intel dolgozik a platform rendbetételén, tesztünkig azonban nem érkezett meg az operációs rendszer ütemezőjét érintő javítás, finomhangolás. Nem akarunk teljesen negatívnak tűnni, de az Arrow Lake-S bizony kimeríti a félkész termék definícióját.
Az sem biztos, hogy a megfelelő javításokat követően mindenki elégedett lesz, és végre meglódul az értékesítés is. A Core Ultra 9-ről gyűjtött tapasztalatainkból leginkább az rajzolódik ki, hogy egy itt-ott furcsán reagáló platform sok esetben nagyon is odateszi magát, de van olyan eset, amikor pont az ellenkező hatást éri el "túlbuzgóságával". Avagy várnád, hogy ott legyen a csúcskategóriás PC-érzet, de például az FPS-számok jócskán az elvárt szint alatt maradnak. Talán erős szó a kiszámíthatatlanság, de az biztos, hogy alapos előzetes jól meg kell nézned, melyik applikációt fogod futtatni, nehogy csalódás érjen.
Miről is beszélünk valójában? Több száz képkocka másodpercenként? Ki az, aki ezt látja? Olyan érzésem van, mintha mindenki, aki 500 Hz-es frissítési rátán és hasonló fps-en pörög, egyfajta megszállott játékos lenne, akinek a kisujja alatt van a világ. De nemcsak erről van szó – inkább a tudatosságról, ami kulcsfontosságú, amikor új processzor beszerzése és alaplapcsere előtt állunk. A Raptor Lake ugyan gyors, de ha csak a sebesség a lényeg, az LGA1700 platform kiszámíthatósága sokkal vonzóbb alternatívát kínál.
A Core Ultra 7 tesztelése még várat magára, de a 285K-val eltöltött idő alatt újabb kérdések merültek fel, különösen azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi tapasztalataink alapján mennyire indokolt az LGA1851-es alaplapra való váltás. Valóban érdemes elgondolkodni rajta, és valószínű, hogy az Intel ismét nem egyetlen generációra tervezett ezzel a tokozással. Az árak jelenleg nem éppen kedvezőek, így talán bölcsebb lenne még várni a döntéssel...
Mondjuk ezt akkor is, ha épp egy ROG STRIX receptúra szerint készült Z890-es alaplapról van szó, ami minden olyan funkcióval rendelkezik, ami szükséges egy Core Ultra 9 maximumra pörgetéséhez. Erős tápáramköri rész, masszív hűtőbordák, bőséges bővítési lehetőség és egy nagyszerű BIOS, ahogy azt megszokhattuk. Egy-két szépséghiba azért akad, mások ebben a kategóriában már gombnyomással oldják a VGA-t, és valamilyen LED-hibajelzőt is használnak - úgy látszik, a STRIX-jelzés még nem jelenti ezen szolgáltatások meglétét.
A platform finomhangolása nem csupán öt percet vesz igénybe, viszont a befektetett idő bőségesen megtérül, hiszen a rendszer elképesztően gyors teljesítménnyel jutalmazza meg a fáradozásaidat. Ha a határokat feszegeted, a tudásod alapján érdemes megfontolnod, mely tuning lehetőséget választod. Az Armoury Crate-ben található AI Overclocking egy igazi segítőtárs lesz, amely egy csúszkával teszi lehetővé a finomhangolást – és igen, ezt szó szerint értjük. A rendszer mindent meg fog vizsgálni, nemcsak a boost-órajeleket és feszültségeket növeli, hanem a northbridge frekvenciát is állítja, ami kedvezően befolyásolhatja a processzor teljesítményét. Mindez automatikusan zajlik, de nem árt, ha figyelemmel kíséred a rendszer stabilitását, és ügyelsz arra, hogy ne lépje túl a megadott határokat egyik beállítás sem.
Egy másik út lehet az Intel Xtreme Tuning segédprogram Speed Optimizer része - ez már óvatosabb, és finoman nyúl a szorzókhoz és gyári limitekhez. Hogy értsd is, mit mire változtat, egy gyors alapképzést azért végezz el a biztonság kedvéért, ha pedig a harmadik lehetőségre vagy kíváncsi, akkor már most regisztrálj a ROG fórumra a BIOS-tételek, menüpontok megértése érdekében. Van tartalék az Arrow Lake-ben, de nem biztos, hogy rögtön el kell durrantanod az összes puskaport - mindössze egy-egy paraméter megváltoztatása többet hozhat, mintha "győzelem vagy halál" módra helyezed extrém nyomás alá a komponenseket.
A 285K tesztkörök során lehetőségünk nyílt egy új CUDIMM memóriapár tesztelésére, amelyet a Kingston biztosított számunkra. Ez a komponens talán segíthet áthidalni a teljesítményproblémákat, amelyek az Arrow Lake platformot övezik. Nyilvánvaló, hogy a kizárólag DDR5 memóriát támogató processzorral nem célszerű alacsonyabb, 4800-5600 MT/s sebességű modulokat használni, hiszen az architektúra lényegesen nagyobb sávszélességre vágyik, alapértelmezésben már 6400 MT/s sebességgel indul. Ez lehet a "sweet spot", különösen, ha szoros időzítésekkel rendelkező modulokat választunk, de úgy tűnik, hogy a Core Ultra processzorok igazán a 7000 MT/s feletti sebességeknél mutatják meg teljes potenciáljukat. 8000 MT/s fölött pedig szinte elfelejted, hogy az AMD kínálatában is akadnak figyelemre méltó alternatívák.
A placebo-hatás, hiszen a RAM dobozán feltüntetett számok néha szinte mágikusnak tűnnek. De most komolyan, ha valóban ez a helyzet, akkor újra ott vagyunk, hogy mélyen a zsebedbe kell nyúlnod a memóriaálmok megvalósításához. Új alaplap, új processzor, és a gyorsabb modulok – ismét egy teljes rendszer cseréje válik szükségessé, ami igazán megterhelő a költségvetés számára. Eközben az AMD oldalán, ahol a villámgyors cache-el rendelkező modellek uralkodnak, nem kell foglalatot cserélni; a 6000 MT/s-es RAM sebessége, amely alacsony időzítésekre épül és EXPO profillal van ellátva, bőven elegendő. A processzorok széles választéka pedig lehetővé teszi, hogy józan ész alapján dönts, miközben a pénztárcád sem ürül ki drámai mértékben.
Ha az összes felhasználói szempontot figyelembe vesszük, akkor megerősíthető mindaz, amire az AMD folyamatosan ráerősít az új Ryzeneknél. Egyszerűen kiszámíthatóbb a platform működése (még a kezdeti hibák ellenére is), a fejleszthetőség átláthatóbb, követhetőbb, és kevésbé fájdalmas a pénzügyi sokk. A Ryzen 7 9800X3D tesztkörök már futnak tesztlaborunkban: az első benyomások alapján zsákbamacska nincs, a játékosok nem is vágyhatnak ennél többre.
Mi lesz így az Intellel? Nehéz megjósolni a klasszikus asztali szegmens sikerét, mert a sikertelenség már látszik, és kilábalásra utaló jelek egyelőre nincsenek. A váratlanul távozó CEO, Pat Gelsinger híre beárnyékolja az évvégi termékhajrát, és csak további bizonytalanságot okoz. Természetesen nem ettől lesz jobb vagy rosszabb az új Core Ultra sorozat, de hogy mennyi tartalék van a platformban, és a játékosok hite mikor tér vissza, arra talán senki sem tudja a választ.
