Karrierem csúcspontja: Puskás szerepe – Veréb Tamás a Mandinernek Veréb Tamás, a Mandiner munkatársa, különleges betekintést nyújt karrierjének egyik legfényesebb pillanatáról, amelyet a legendás Puskás Ferenc szerepe határozott meg. Beszélgetésében kiem

Kicsit nehézkesen tudtunk összehozni egy találkozót, mivel az egyik próbát követi a másik. Mire készül most éppen?

Jelenleg a "A 3 testőr" című musical próbái zajlanak Szente Vajk rendezésében, és alig várom, hogy augusztus 8-án bemutathassuk a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Aramist játszani igazi öröm számomra, hiszen nemcsak a szerep izgalmas, de a csapat is, akikkel együtt dolgozom – mindannyian olyan emberek, akiket a magánéletben is nagyon szeretek. Ember Márk, Fehér Tibor, Brasch Bence, Koltai-Nagy Balázs, Nagy Sándor és Feke Pál mind jó barátok, és örömmel dolgozom együtt velük. Szente Vajkot és a koreográfust, Túri Lajost is régóta nagyra értékelem. A vívóleckék igazi élményt nyújtanak számomra! Kovács Géza kaszkadőr irányításával tanuljuk a reneszánsz vívás csínját-bínját, ami rendkívül látványos a színpadon. A vívóstílusok a karakterek egyediségére vannak szabva, és mivel Aramis a legpiperkőcebb figura, így ő különösen ügyesen bánik a fegyverrel. Emellett már nagyon várom az Erkel színház szeptemberben induló első évadát, ahol izgalmas szerepek várnak rám.

A 17. század hőseinek történetei modern köntösbe bújtatva - ígérik számos hirdetés. De vajon mit üzenhetnek ezek a régmúlt bátor alakok a mai kor embereinek?

Nem hiszem, hogy túlságosan elszakadnék a valóságtól, ha azt mondom, hogy Szente Vajk rendezései mindig valami újdonsággal szolgálnak, mind a koncepciót, mind a vizuális megjelenítést illetően. Ez a produkció sem kivétel, és nem arról van szó, hogy eltérnénk az eredeti mű dramaturgiai ívétől. Akik ismerik Dumas klasszikus regényét, vagy a belőle készült filmes és egyéb adaptációkat, nem fognak meglepődni; azonban Vajk ezúttal is mesterien ötvözi a hagyományos színházi elemeket a friss, modern megközelítéssel, így a végeredmény dinamikus és élénk lesz. A történet középpontjában álló örök emberi értékek és erények - mint a bátorság, szenvedély, barátság, bajtársiasság és a közös összefogás a nehézségek idején - mindig aktuálisak. Érdemes folyamatosan hangsúlyozni, hogy az emberi lélek nem csupán a széthúzásra, gyűlölködésre és rombolásra képes, hanem a másik támogatására és a szeretetre is.

Hogyan véli, jelenleg mennyire fejlődünk ezen a téren?

a közösségünk valóban együttműködjön és támogassuk egymást. Azt gondolom, hogy a világ nem olyan sötét és kilátástalan, mint ahogyan sokan látják. Persze, vannak kihívások, és a problémák nem elhanyagolhatóak, de a változás lehetősége mindig ott rejlik bennünk. Minden generációban fellelhető az a hajlam, hogy a múltat idealizálja, és elfelejti, hogy a saját korában is voltak nehézségek. Az "egy mindenkiért, mindenki egyért" szellemisége valóban dicséretes, és talán éppen ezért érdemes küzdenünk érte. A nosztalgia helyett inkább az összetartásra és a közös célokra kellene koncentrálnunk. A szüleim tanításait, amelyek a hagyományos értékekre építettek, igyekszem magamban megőrizni, hiszen az együttérzés, a tisztelet és a megbecsülés elengedhetetlenek a társadalmi kapcsolatokban. A nyílt kommunikáció is kulcsszerepet játszik: hiszen csak akkor érthetjük meg igazán egymást, ha hajlandóak vagyunk beszélni, hallgatni és tanulni egymástól. Az őszinteség pedig nem csupán elvárás, hanem egy olyan érték, ami képes hidat építeni a különböző nézőpontok között. Mindezek mellett fontos, hogy ne adjuk fel a reményt, és folytassuk a harcot azért, hogy egy jobb jövőt építsünk közösen.

Nemrégiben egy igazán izgalmas lépést tett, hiszen először vált társulati tagnak, méghozzá a musicalszínházként újjáéledő Erkel Színházban. Ezzel kapcsolatban különféle pletykák is napvilágot láttak, például, hogy a Szente Vajk és Cseke Péter nevével fémjelzett projekt igazi óriás játszótérként funkcionálhat, amely a miniszterelnökkel való jó kapcsolatok révén még inkább felkeltette a figyelmet. Ezen körülményeket is figyelembe kellett vennie a szerződéskötés előtt?

Őszintén szólva, nem. A színház, mint művészeti forma, általában nem nyer, ha a politikai játszmák kereszttüzébe kerül, és én sem kívánom magam belekeverni a sárdobálásba. Azonban a megújult Erkel kapcsán más a helyzet. Éppen ezért nem volt nehéz meghozni a döntésemet, sőt, kifejezetten örültem a felkérésnek. Ritkán adódik olyan lehetőség az életben, hogy az ember a jó barátaival együtt valami igazán különlegeset és minőségit alkothat, ráadásul úgy tűnik, hogy a közönség is értékelni fogja – a nyitógála sikeres fogadtatása legalábbis ezt sugallja. Ráadásul...

Kapott már ön is ilyen vagy olyan bélyeget?

Természetesen, itt van egy egyedi verzió a szövegedből: Hogyne, szívesen mesélek többet! Én elsősorban musicalszínész vagyok, és pályafutásomat már kilencévesen, Miskolcon kezdtem el, ahol a színpad varázsát felfedeztem. Később a Budapesti Operettszínházban játszottam, ahol igazi tiszteletbeli tagként honosodtam meg, és azóta is rendszeresen hívnak zenés produkciókra. Sajnos, a szakmában sokan hajlamosak lenézni a musical műfaját, "könnyed" szórakozásként emlegetve, pedig ez a megközelítés elavult. Ma már a musical nem csupán felszínes dallamok és komolytalan párbeszédek összessége. Egy igazán jó musical, akárcsak egy kiváló dráma, mély és jelentőségteljes témákat boncolgat - legyen szó szerelemről, gyűlöletről, hatalomról, életről vagy halálról - és ezzel érzelmekkel teli, több órás utazásra invitálja a színészeket és a közönséget egyaránt.

A 2020. augusztus 20-án bemutatott, Szente Vajk által rendezett Puskás, a musical egy igazi különlegesség, amelyben ön formálja meg a főszereplőt.

És folytathatjuk a sort A trón című előadással, amely az Erkel első bemutatója lesz szeptemberben. A történelmi musical a Hunyadiak felemelkedésének időszakáról mesél, amelyben először lehetek - V. László szerepében - antagonista, amit igazán élvezek. Az is fontos célunk, hogy a műfaji alapdarabok mellett az Erkelben a jövőben legyen minél több ezekhez hasonló előadás, azaz magyar musicalek, sőt ősbemutatók, akár magyar hősökről. Ebbe a körbe beletartozhat a Sisi életét feldolgozó osztrák Elisabeth is, ami nem csupán az ismert történelmi tények és helyszínek miatt kapcsolódik hozzánk, magyarokhoz, hanem mert a zenéjét Lévay Szilveszter szerezte.

Végül is, ahogyan ön is megjegyezte, a közönség szava a végső döntőbíró. De milyen tapasztalatokkal rendelkezünk arról, hogy a nagy angolszász musicalek világában miként lehet vonzóvá tenni a nézők számára a kisebb produkciókat? Mennyire sikerül felkelteni az érdeklődést és megszólítani őket ezzel a műfajjal?

Nagyon is igaz. Ez hatalmas teljesítmény, főleg manapság, amikor a színház nem csupán a televízióval vagy a hagyományos mozival, hanem a streaming szolgáltatások kényelmével, valamint a szuperhős filmek lenyűgöző látványvilágával is versenyez. Ennek következtében a musicaleknek sem szabad avíttnak, porosnak vagy elavultnak lenniük. Olyan élő, vibráló alkotásokra van szükség, amelyek a modern ízléseknek és elvárásoknak megfelelően, a megfelelő eleganciával és hitelességgel szólítják meg a közönséget. Csak így lehet elérni, hogy Hunyadi Mátyás, D'Artagnan vagy éppen Puskás Öcsi világa magával ragadja a mai fiatalokat, akik tizen- vagy huszonévesek. Ha a Puskás musicalre gondolunk, az elmúlt öt év során több mint százezer néző élvezte a produkciót, ami egyértelműen mutatja, hogy van kereslet az ilyen típusú előadásokra. Számomra ez nemcsak egy látványos szám, hanem egy erős üzenet is arról, hogy a színház képes alkalmazkodni és vonzó maradni a fiatal generációk számára.

A magyarság kiemelkedő szimbólumaként a mai napig élénken él bennem az a figura, akinek a nyomdokain járok, valahányszor a labda közelébe kerülök egy-egy jelenetben. Ez a szerep a karrierem egyik, ha nem a legfontosabb gyöngyszeme, és bár civilként nem vagyok elhivatott focirajongó, gyorsan megtaláltam vele a lelki kapcsolatot. Talán azért, mert az előadás tele van érzelmes pillanatokkal, amelyek messze túlmutatnak egy kiemelkedő sportoló különleges történetének musicalbe csomagolt elmesélésén. A darab egy kőkemény kortörténetet fest a negyvenes és ötvenes évek Magyarországáról, bemutatva, milyen volt élsportolóként és emberként létezni a kommunista rendszer árnyékában. Tehát nem arról van szó, hogy néhány fiatal színész szórakozott a színpadon táncolva és énekelve, tét és fajsúlyos mondanivaló nélkül. Mindezeket szem előtt tartva beszéltem a zenés színház új irányvonalairól.

Azt is kijelenthetjük, hogy egy új műfaji hőskor küszöbén állunk, amelynek az Erkel lehet, vagy akár már hivatalosan is a vezető szereplője.

Remélem, hogy ez valóban így van. Azonban mindez nem valósulhatott volna meg, ha az "elődeink" nem készítették volna el számunkra az utat. Amikor a kétezres évek közepén - úgy tűnik, örökre - beleszerettem ebbe a világba, ámulattal figyeltem az operettszínházi Rómeó és Júlia sztárjait, hallgattam a dalokat a CD-ken, és nem is sejtettem, hogy körülbelül egy évtizeddel később az első felnőtt főszerepem éppen ebben a színházban és éppen a Rómeó lesz. A mai napig azok az idoljaim - Dolhai Attila, Janza Kata, Földes Tamás, Szabó P. Szilveszter és mások - akik abban az időszakban új dimenzióba emelték a musical világát. Mivel nem tanultam a Színművészetin, tőlük és mellettük sajátítottam el és folyamatosan tanulom a szakmát.

Valaha tapasztaltad, hogy a hivatalos képzés hiánya hátrányt jelentett számodra?

Nyilvánvaló, hogy ez a fajta kívülállóság is egyfajta skatulyába zár, de meglepő módon ez kevésbé bántott, mint a többi. Mert a mi hivatásunk lényegében egy képességekre épülő szakma:

Én ráadásul már gyerekként is mindig rendes és szorgalmas voltam. Ez is a konzervatív neveléshez tartozott, hogy az egyébként abszolút polgári foglalkozású szüleim a bátyámat és engem is teljes szívvel támogattak mindenben, egy feltétellel: ha valami mellett letesszük a voksot, abban a legjobbnak kell lennünk. Volt idő, amikor nyomasztónak éreztem a nagy elvárásokat, nehezen is engedtem el magam, de ma már abszolút látom benne az értelmet. Annak ellenére, hogy én magam valószínűleg mást mondanék a fiamnak vagy a lányomnak, ha elém állna, és közölné, hogy ő bizony színész lesz.

Természetesen! Ha azt szeretnéd, hogy a szövegem egyedi legyen, akkor íme egy alternatíva: "Milyen javaslatot tudnál adni?" Vagy más megközelítésben: "Milyen tanácsot osztanál meg velem?" Ha van konkrét téma, amire tanácsot szeretnél, szívesen segítek abban is!

Fejlessze ki a képességét, hogy minél hamarabb nemet mondjon. Bízzon az intuíciójában, és csak olyan feladatokat vállaljon el, amelyekhez valóban ő a legalkalmasabb. Ne csupán a külsőségekre és a látszatra fókuszáljon; a legfontosabb, hogy saját magának és a legközelebbi környezetének megfeleljen, ne pedig mások elvárásainak.

A látszat elkerülése napjainkban, amikor a figyelemfelkeltés mindenütt jelen van, nem éppen egyszerű feladat. Azok, akik nem tűnnek fel a különböző platformokon, mintha eltűnnének a világ színpadáról, függetlenül attól, mennyire tehetségesek a saját területükön. E kor sajátos kényszere miatt Ön is részt vett olyan televíziós produkciókban, mint a Sztárbox, ahol hírességek vívnak egymással a ringben. Mennyire tükröződik ez a jelenség a mai társadalomban, és hogyan hatott ez Önre?

Nem állítom, hogy ne töprengtem volna hosszú ideig, mielőtt végül igent mondtam.

Mi késztette arra, hogy az igen mellett tegye le a voksát?

Egyrészt szeretem magam több mindenben kipróbálni, és a bennem lévő örök bizonyítási vágy miatt is. Szerettem volna megtudni, vagyok-e olyan férfi, aki képes beleállni egy ilyen helyzetbe úgy, hogy korábban soha nem volt közöm semmiféle küzdősporthoz. Másrészt bizonyos dolgokat el kell vállalni ahhoz, hogy az ember hosszú pályát befutva a végén elégedetten, hiányérzet nélkül gondoljon vissza az életére. Lehet, hogy hiba volt, majd kiderül, mindenesetre sokat tanultam belőle, az biztos.

Persze, szívesen! Például mit szeretnél, hogy egyedivé tegyek? Lehet ez egy történet, egy vers, vagy akár egy szöveg egy adott témában. Mondd el, mire gondoltál, és segítek átalakítani!

Bár valóban erősebbé és izmosabbá váltam, ami fantasztikus érzés, a bőrömben mégsem tudtam igazán megszabadulni a régi énemtől. Néha úgy érzem, hogy az edzőteremben én vagyok az egyetlen, aki minden egyes sikeres ütés vagy kapott pofon után megáll, és aggódva érdeklődik az ellenfele felől, hogy jól van-e. Úgy tűnik, ez a jellemzőm nem változik: