A japánok kémnek nézték a vásárhelyi misszionáriust, és tragikus módon, gyermekeinek szeme láttára hajtották végre a kivégzését.
Nyolcvan évvel a második világháború lezárása óta újabb és újabb magyar nevek, áldozatok és történetek látnak napvilágot. Egy hódmezővásárhelyi házaspár, Cseszkó Gyula és felesége, Eörhalmi Hadady Emma Róza hazájuktól távol, Indonéziában alapítottak kórházat még a háború alatt. Mindketten tömegsírban nyugszanak, négy gyereküket a japán Gestapo, a Kempeitai elől a holland titkosszolgálat menekítette Európába. Az Index értesülése szerint a házaspár életét magyar örökségdíjra jelölik.
A hódmezővásárhelyi Cseszkó család krónikája egy olyan lenyűgöző történetet rejt, amely bármely hollywoodi film forgatókönyvébe illeszkedne, mégis a köztudatból szinte teljesen eltűnt az elmúlt nyolc évtized során. Bán Csaba, a Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség lelkipásztora, az Indexnek nyilatkozva osztotta meg a család sorsának titokzatos részleteit:
Valószínű, hogy a gazdasági világválság idején a Cseszkó család Hollandiából emigrált, és a református egyház irányítása alatt vállalt szolgálatot a távoli Indonéziában. Az egykori holland gyarmaton, a Celebesz-szigeteken telepedtek le, ahol elkötelezetten gyógyították a betegeket, kórházat alapítottak, és a második világháború alatt a holland, amerikai és japán sebesültek ápolására is vállalkoztak.
Bán Csaba szavai szerint két magyar tragédia rajzolódik ki Indonéziában: az egyik Molnár Máriáé, a másik pedig Cseszkó Gyula és felesége, Eörhalmi Hadady Emma Róza története. A lelkész kiemelte, hogy Molnár Máriát a Magyarországi Református Egyház konventje küldte ki a távoli országba, míg a Cseszkó házaspárt a holland református egyház támogatta. Az első eset köré könyv is született, míg a Cseszkó család nehézségeit Magyarországon szinte senki sem ismeri.
A második világháború Ázsiában is hatalmas pusztítást végzett. A japán megszálló erők kegyetlen tettei következtében a szigetország kapcsolata Kínával és Indonéziával a mai napig feszültséggel terhelt.
Cseszkó Gyula története 1944-ben kezdődött, amikor a japánok fogságba ejtették őt. A 43 éves orvos életét egy bombatámadás fordította meg, amely során súlyos sérülést szenvedett a vállán. A sebesülés azonban elfertőződött, és 1945-re már nem tudták megmenteni; vérmérgezés miatt hunyt el. A férfi életét talán meg lehetett volna menteni, de a fogvatartók nem biztosították a szükséges orvosi ellátást. Gyula hiányában a feleségének egyedül kellett megbirkóznia a gyerekek nevelésével és a kórház irányításával, ami rendkívüli terhet rótt rá.
"Mivel Hadady Róza nem helyezett el sem a japán császár portréját, sem a japán zászlót a kórház falain, alaptalanul vádolták meg kémkedéssel, amiért megkínzott, majd 1944-ben - nyolc másik áldozattal együtt - nyilvános kivégzés áldozatává vált. A Cseszkó házaspár négy gyermekének mindez szívszorítóan szembesülnie kellett e szörnyű eseményekkel" - mesélte az Indexnek Kubassek János, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, aki Indonéziában felfedezte a családhoz kapcsolódó történelmi helyszíneket.
A hálás őslakosok hónapokon át titokban rejtegették a gyerekeket a dzsungel mélyén. Végül Vilma holland királynő személyes közbenjárásának köszönhetően sikerült eljuttatniuk őket Hollandiába, ahol a királyi család vállalta, hogy gondoskodik az árvák neveltetéséről. Jelenleg úgy tartják, hogy a négy gyermek közül csupán József él még, és ő az Amerikai Egyesült Államokban található.
Az alkalmazottak 2022-es adományozásának eredményeként szobrot emeltek Cseszkó Gyulának. 2025 júniusában, a mártír házaspár emlékét tisztelegve, a hódmezővásárhelyi ótemplomi református közösség adakozásából domborművet készítettek, amelyet nemrégiben avattak fel a templom cintériumának falán.
Szeptember folyamán a Debreceni Hittudományi Egyetem egy különleges konferenciát rendez, mely a házaspár életpályáját és tevékenységét állítja a középpontba. Az esemény anyagát könyv formájában is kiadják, így szélesebb közönséghez juthat el a páros inspiráló története. Ráadásul, a döntés értelmében, Cseszkóék életművét magyar örökségdíjra is jelölik, ezzel is elismerve hozzájárulásukat a kulturális örökség megőrzéséhez.
Bán Csaba lelkész megosztotta vágyát: szívből szeretnék, ha egy küldöttség eljuthatna Indonéziába, hogy Vásárhelyről egy kis földet vigyenek mindkettőjük végső nyughelyére. Ezen kívül szeretnék, ha onnan is hoznának vissza egy-egy marék földet, hogy az alföldi város szívében is megőrizhessék ezt a különleges kapcsolatot.
