Élet egy örökösen csökkenő mérleggel.
Élet folyamatos mínuszban Szerbiában a fizetés fele élelmiszerre, a másik fele túlélésre megy el
Csak kenyérre, egy kilogramm csirkehúsra, tíz tojásra, tejre, olajra és cukorra több mint ezer dinárt kell elkülöníteni Szerbiában. Ha ehhez hozzáadjuk a gyümölcsöt, zöldséget, tisztítószereket, akkor eljutunk oda, hogy a szerbiai polgárok a jövedelmük csaknem felét élelemre költik, mutat rá cikkében az Insajder.
A hivatalos statisztikák alapján Szerbiában az élelmiszerre költött összegek az átlagfizetés több mint 40%-át teszik ki, ami a legmagasabb arányt jelenti a környező országokhoz képest.
A belgrádi lakók, akikkel az Insajder beszélgetett, arról számoltak be, hogy jövedelmük jelentős része kizárólag élelmiszer vásárlására fordítódik.
"Minden nap egyre drágább az élelmiszer. Semmit sem tudok megtakarítani, minden elmegy élelemre" - mondta egy belgrádi lakos.
Egy belgrádi hölgy megosztotta, hogy jövedelmének körülbelül felét élelmiszerre fordítja, mivel négyfős családjának havi megélhetéséhez 60.000-70.000 dinárra van szüksége.
"A kereskedők mondjanak le a hasznuk egy részéről, és csökkentsék kicsit az étvágyukat" - üzente.
Egy belgrádi lakos véleménye szerint a jövedelmük jelentős része étkezésre és a havi költségek fedezésére fordítódik.
"A gyermekkel járó költségek jelentős részesedést képviselnek a családi költségvetésben, így alig marad lehetőség a megtakarításra. A hentesnél az árak meglehetősen magasak, és ha valaki halat szeretne fogyasztani, az még inkább megterheli a pénztárcát" - tette hozzá.
Aleksandar Milošević, a Nova Ekonomija szerkesztője elmagyarázza, hogy a gyakorlatban az, hogy a szerbiai polgárok több mint 40 százalékot költenek élelemre, azt jelenti, hogy másra nem is marad pénzük.
"Ez nem azt jelenti, hogy mi jobban étkezünk, vagy hogy mások rosszabbul, hanem egyszerűen azt jelenti, hogy nekünk a rendelkezésünkre álló pénzből nagyon sokat kell élelemre költenünk, és minden másra nagyon kevés marad" - mondja Milošević.
A szavai alapján ez nem azt jelenti, hogy a 60 százalék megmarad, mivel azt más állandó költségek elnyelik.
"Amikor kifizeted a lakbért vagy a lakáshitelt, az üzemanyagot, a közlekedési költségeket, a villanyszámlát és a fűtést, ezek mind alapvető kiadások, amelyeket nem lehet elkerülni. Ha ehhez még hozzászámoljuk a 40 százalékos terhet, akkor az életre fordítható összeg drasztikusan lecsökken, és alig marad valami arra, amit valóban az élet élvezetének nevezhetünk" - hangsúlyozza.
Milošević véleménye szerint Szerbia számára elengedhetetlen a hatékonyabb termelési módszerek bevezetése, és sürgeti a kartellek felszámolását, ahol csak lehet.
A megoldás nem lehet az olyan időszakos akció, mint a "Jobb ár" kampány vagy a kiskereskedelmi láncok bojkottja, mert ezek hatása rövid távú - tette hozzá.
"Ez a fajta akciós politika rövid távon sikerrel járhat egy szűk termékkategóriában, hiszen a gyártók és kereskedők tisztában vannak azzal, hogy néhány hónapon belül a helyzet visszaáll a megszokott kerékvágásba, így ezeket a költségeket könnyedén be tudják vállalni" - fejezte be mondandóját.
Dejan Šoškić, a belgrádi Közgazdasági Kar neves professzora úgy véli, hogy a lényeges tényező abban rejlik, hogy a jövedelmből mennyi árucikket és szolgáltatást lehet beszerezni.
Az élelmiszerüzleteink a régió legmagasabb árait tükrözik, ami ellentmondásosnak tűnik, hiszen mi vagyunk a legnagyobb élelmiszertermelők és Szerbia a Nyugat-Balkán legnagyobb gazdasága. Ez a helyzet számos komoly problémára utal a gazdasági rendszerünkben, például a hibás gazdaságpolitikai döntésekre és a piac monopolizáltságára. Különösen figyelemre méltó, hogy lakóink jövedelmük jelentős hányadát élelmiszerekre költik, ami árulkodik arról, hogy mennyire előrehaladtunk az életszínvonal terén, és mennyire megalapozottak azok a kijelentések, miszerint Szerbia gazdasági fejlődése figyelemre méltó eredményeket mutatott fel - mondta Šoškić.
Megjegyezte, hogy az ország összes államadóssága 2012 közepén 14,5 milliárd euróról mára már 39 milliárd euróra emelkedett.
Szerinte az életszínvonal javításának kulcsa, hogy "az intézményrendszer erős legyen, a jogrendszer hatékony, hozzáértő és pártatlan legyen."
"Az intézményi környezetnek prioritásként kell kezelnie a hatékony versenyvédelmet, valamint a szerződés- és tulajdonvédelem megerősítését. Elengedhetetlen a piaci monopóliumok és egyéb visszaélések felszámolása. Egy jól megtervezett agrárpolitika képes lenne közép- és hosszú távon biztosítani a mezőgazdasági termelők elégedettségét, miközben olcsóbb élelmiszert nyújt a lakosság számára, valamint támogatja a hazai feldolgozóipart" - emelte ki Šoškić.
Dragovan Milićević, a Kereskedelmi Minisztérium egykori államtitkára úgy véli, hogy ez a statisztikai adat sokat elárul az életszínvonal alakulásáról is.
"Ahol az életszínvonal emelkedettebb, ott az élelmiszerekre fordított kiadások aránya általában 10, 15, legfeljebb 20 százalék körül mozog, ami a legmagasabb elfogadható szintnek számít. Ezzel szemben hazánkban 2000 óta folyamatosan magas az alapvető élelmiszerek aránya a háztartások költségvetésében" - fejtette ki.
Milićević megállapítása szerint Szerbiában az élelmiszerárak szorosan kapcsolódnak az Európai Unió átlagához, azonban a jövedelmek jelentősen elmaradnak attól.
Az élelmiszerekre fordított költségek jelentős részesedése a háztartások összes kiadásában az alacsonyabb életszínvonal egyik meghatározó tényezője.
Összehasonlításképp: az Egyesült Államokban ez az arány 6 százalék, az Egyesült Királyságban 8 százalék, Németországban pedig körülbelül 11 százalék.
Még a környező országokhoz képest is Szerbiában a legmagasabbak az élelmiszerárak.
Szlovéniában a havi jövedelem 18,8 százalékát, Horvátországban 27 százalékát, Montenegróban pedig körülbelül 30 százalékát költik élelemre.
Természetesen! Kérlek, írd le a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és segítek átfogalmazni vagy személyre szabni!
Fedezd fel az év legjobban várt ajánlatát: Te élvezd a nyugalmat, mi pedig garantáljuk, hogy még jobban teljesítünk!
A visszajelzések alapján három fő probléma merült fel, ami a honlap használatát zavaróvá teszi:
A helyzetünk sajnos az, hogy képtelenek vagyunk további saját anyagokat létrehozni, mivel körülbelül húsz önkormányzat egyetlen dinárt sem hagyott jóvá a benyújtott kérelmeinkre. A Magyar Nemzeti Tanács pedig, a pártházból érkező, valóságtól elrugaszkodott indokokra hivatkozva, már évek óta nem javasolja a pályázataink támogatását.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U.i. Amennyiben elérjük a kétszázas előfizetői számot, ígérem, hogy még egy olvasószerkesztő app bevezetése is komolyan fontolóra kerül!
