A magány érzése Európában sokak számára ismerős lehet, hiszen a kontinens különböző városaiban és falvaiban az emberek gyakran találkoznak a szigeteltség és az elszigeteltség érzésével. A gyönyörű utcák, a történelmi épületek és a vibráló kultúrák közepet

A világ folyamatosan átalakul, és ez alól az elmagányosodás jelensége sem kivétel. Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kap ez a probléma, amely sokakat érint világszerte. De kik is azok, akik leginkább szenvednek tőle, és milyen okok húzódnak meg a háttérben? Érdemes megvizsgálni, hogy a fiatalok, az idősek vagy éppen a középkorúak körében milyen mértékben tapasztalható a magányosság, és milyen társadalmi, gazdasági vagy technológiai tényezők játszanak szerepet ebben a folyamatban. A válaszok keresése során feltárulhatnak a modern élet kihívásai és a társadalmi kapcsolatok átalakulásának mélyebb összefüggései.

Az Euro-LS: Loneliness in Europe: Determinants, Risks and Interventions című kutatás az első olyan átfogó, összehangolt felmérés, amely 27 európai országra terjed ki, és mintegy 30 000 fő részvételével készült. A kutatás célja az volt, hogy feltérképezze a magányosság elterjedtségét, okait és kockázati tényezőit Európa-szerte, valamint beavatkozási lehetőségeket javasoljon a társadalmi elszigeteltség mérséklésére.

Magányosság, életkor és nem szerint

A kutatók megfigyelései alapján a magányosság mértékét leginkább az életkor határozza meg. Korábban elsősorban az idősebb generációt tanulmányozták, mivel őket tartották a legnagyobb kockázatnak kitett csoportnak. Számos kutatás alátámasztja ezt a nézetet, hiszen egy U-alakú trend figyelhető meg: a fiatalok körében a magányos érzések magasabbak, majd a középkorúak esetében csökkennek, de az idősebb korosztályban ismét emelkednek. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy nem minden tanulmány támasztja alá ezt a sémát – van, ahol a magányosság folyamatosan növekszik, míg más kutatások alapján az élet során ingadozik.

A nem is számít: egyes vizsgálatok szerint a férfiak kissé magányosabbak, más kutatások viszont nem találnak különbséget a nők és férfiak között, vagy éppen azt, hogy a nők magányosabbak. Az EU Magányosságfelmérés szerint a magány leginkább a fiatalokat érinti, és idősebb korban csökken, tehát nem igazolta a korábbi U-alakú mintát. Ez valószínűleg a COVID-járvány hatása, ami a fiatalabbakat különösen megviselte. A felmérés szerint a nők általában magányosabbnak érzik magukat, főként a 16-24 év közöttiek.

A magányosság és a társadalmi-gazdasági helyzet közötti összefüggések mélyen gyökereznek a modern társadalmak struktúrájában. Az egyén elszigeteltsége nem csupán érzelmi állapot, hanem szoros kapcsolatban áll a gazdasági környezettel és a társadalmi normákkal is. A jövedelmi különbségek, a munkanélküliség vagy a lakhatási problémák mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az emberek egyre távolabb kerülnek egymástól. A szegénységben élők gyakran kevesebb lehetőséggel rendelkeznek a társas kapcsolatok kialakítására, hiszen a mindennapi megélhetésért folytatott küzdelem leköti minden energiájukat. Ezen kívül a technológiai fejlődés, amely egyes esetekben elősegíti a kapcsolattartást, máskor paradox módon még inkább elmélyíti a magány érzését. A közösségi média világában sokan tapasztalják, hogy a virtuális kapcsolatok nem pótolják a személyes interakciók jelentőségét. A magányosság tehát nem csupán egyéni élmény, hanem társadalmi jelenség is, amely a gazdasági helyzet tükrében is értelmezhető. A közösségek megerősítése és a társadalmi támogatás rendszereinek kiépítése kulcsfontosságú lépések a magányosság csökkentésében, ezáltal pedig a társadalmi kohézió erősítésében.

A kutatások rámutattak, hogy a magányosság szintje szoros összefüggésben áll az emberek iskolai végzettségével, foglalkoztatottsági helyzetével és anyagi helyzetükkel.

Az EU Magányosságfelmérés is megerősíti ezeket az összefüggéseket:

Számít a lakóhely és az egészségügyi állapot is

A magányosság gyakrabban érinti azokat, akik hosszú távú betegségekkel küzdenek vagy fogyatékossággal élnek, különösen, ha nincs aktív foglalkoztatásuk.

A környezet is sokat számít, így azok, akik elégedettek a lakókörnyezetükkel, könnyen elérik a közösségi tereket vagy a zöldterületeket, és úgy érzik, hogy tartoznak valahová, általában kevésbé magányosak. Tehát az emberek magányosságát befolyásolja, hol élnek és mennyi ideje laknak ott. Azok, akik nemrég költöztek új helyre, gyakrabban érzik magukat magányosnak, mint akik régóta ugyanazon a településen élnek. A környék népsűrűsége is számít: a legtávolabbi, ritkán lakott vidéki területeken nagyobb a magányosság, de a legsűrűbben lakott városokban is sokan érzik magukat egyedül. Úgy tűnik, hogy a magányosság egy U-alakú mintát követ: a legszélsőségesebb helyeken, tehát a nagyon ritkán és a nagyon sűrűn lakott területeken is magasabb a magányosság kockázata.

Az EU Magányosságfelmérése rámutatott, hogy a bevándorlói háttérrel rendelkező egyének, különösen a második generációs bevándorlók, fokozottabb magányosságérzettel küzdenek. Ez a megállapítás új perspektívát nyújt, hiszen a korábbi kutatások jellemzően az első generációs bevándorlókra összpontosítottak. A felmérés nem tárt fel jelentős eltéréseket a nem bevándorló hátterűek és az első generációs bevándorlók között, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a vizsgálat nem terjedt ki a nyelvet nem beszélő, vagyis a kevésbé integrált bevándorlókra. A második generációs bevándorlók viszont általában jól beszélik az adott ország nyelvét, így náluk jobban kirajzolódnak a társadalmi különbségek hatásai. A magányosság kockázata különösen kiemelkedő a nem EU-s országokból érkezett egyének esetében.

Kelet- és Dél-Európa országaiban, mint Bulgária, Románia, Portugália és Görögország, a magányosság jelensége gyakrabban fordul elő, mint Nyugat- és Észak-Európában. A COVID-19 járvány tovább rontotta ezt a helyzetet, különösen az idősek és a fiatal felnőttek esetében, akik még inkább elszigetelődtek a társadalomtól.

A magány sokszor nem csupán egy állapot, hanem egy mélyreható érzés, amely elkerülhetetlenül hatással van az emberi lélekre. Az egyedüllét nem csupán a társas kapcsolatok hiányát jelenti, hanem a lelki üresség és az elszigeteltség érzését is magával hozza. Ez a belső üresség sokszor rávilágít arra, hogy mennyire fontos a kapcsolódás másokkal, és hogy a közösség, a barátságok és a szeretet mennyire alapvetőek az életünkben. A magány tehát nemcsak egyéni küzdelem, hanem a társadalmi összetartozás hiányának is szimbolikus megjelenése, ami időről időre mindannyiunkat érint.

A világ egyik leghosszabb ideig futó tudományos kutatását az emberi jóllétről és boldogságról a Harvard Egyetem végzi, és ez a program napjainkban is aktívan zajlik. Már több mint 85 éve vizsgálják, hogyan hatnak az élet különböző területei - mint például a fizikai és lelki egészség, a karrier, valamint a családi és baráti kapcsolatok - az emberek boldogságérzetére. A tanulmány célja, hogy mélyebb betekintést nyújtson abba, mi teszi igazán boldoggá az embereket, és hogyan alakíthatjuk életünket ennek érdekében.

A célja annak megértése, hogy mi tesz minket igazán boldoggá és egészségessé egy életen át.

A legfontosabb tanulság, amit több évtizedes adatgyűjtés és elemzés után megfogalmaztak: