Magyar kutatók felfedték az óriáskrokodilok rejtélyeit | 24.hu
Észak-Amerika vizes élőhelyeit egykoron a Deinosuchus nemzetség impozáns és hatalmas óriáskrokodiljai uralták, amelyek félelmetes csúcsragadozónak számítottak. Ezek a lenyűgöző lények több millió éven át fennmaradtak, és egy friss kutatás során magyar tudósok világítottak rá arra, hogy mi tette őket ennyire sikeressé az ősi ökoszisztémákban.
A Deinosuchus fajai 82-75 millió évvel ezelőtt, jóval a híres Tyrannosaurus rex megjelenése előtt léteztek. Ekkoriban a valaha élt legnagyobb krokodilok közé tartoztak, és rendkívüli képességeikkel akár dinoszauruszokat is elejthettek és elfogyaszthattak.
Ezek a harapásnyomok, melyek a csontjaikat díszítik, árulkodó jelek.
Ekkoriban Észak-Amerikát egy tenger szelte ketté, amelynek a Deinosuchusok mindkét oldalán megtelepedtek. Ezeket a krokodilokat mostanáig az édesvízi aligátorok és kajmánok rokonának tekintették, és tisztázatlan volt, hogyan tudtak az Észak-Amerikát kettészelő tenger ellenére széles körben elterjedni. Az ELTE Magyar Dinoszaurusz Kutatócsoport munkatársa, Rabi Márton és nemzetközi kutatócsoportja most viszont megállapították, hogy sikerük kulcsa sósvíztűrő képessége és hatalmas mérete lehetett.
Elemzésünk váratlan eredményekre vezetett, mivel kiderült, hogy a Deinosuchus nem volt közeli rokonságban az aligátorokkal, a kajmánokkal, sőt, egyetlen élő krokodilfajjal sem.
- mondta el a kutató.
A szakértők megállapításai szerint ezek a krokodilok, habár nem kifejezetten sósvízi élőlények, jól alkalmazkodtak a sós környezethez. A tenger átszelése nem jelentett számukra komoly akadályt, ami lehetővé tette számukra, hogy Észak-Amerika területén széles körben elterjedjenek. Érdekes módon ez a sótűrő képesség később az alligátor- és kajmánfélékből fokozatosan eltűnt.
A kréta időszak végén a tengerszint jelentős mértékben csökkent, ami a vízi élőhelyek csökkenéséhez és így a fajok kihalásához vezethetett.
A Deinosuchus riograndensis faj egyedeinek testhosszát a tudósok korábban nyolc és tizenkét méter közé helyezték. Most azonban egy új kutatócsoport friss becslést végzett, amely a koponya szélességére alapozva 7,7 méteres teljes hosszúságot határozott meg. A fellelt töredékes maradványok alapján arra következtethetünk, hogy akadtak ennél is nagyobb példányok.
A kutatók vizsgálatai során felfedezték, hogy a hatalmas krokodilfajok független fejlődése legalább tizenkét alkalommal zajlott le az elmúlt 120 millió év folyamán. Minden egyes megjelenésük szorosan összefonódott a különösen gazdag természeti erőforrásokkal rendelkező vizes élőhelyekkel vagy tengeri ökoszisztémákkal.
