A mai napig rejtély övezi, hogy létezik-e a nők G-pontja, ám a felfedezésével foglalkozó orvosnak a náci Németország elől menekülnie kellett.

Elsőre talán meglepőnek tűnik, de a G-pont története a világ egyik legkevésbé szexis helyén, a náci Németországban kezdődött. Ehhez képest már igazán semmiség, hogy azóta sem sikerült tisztázni a kérdést, miszerint: tényleg létezik-e ez a misztikus erogén zóna, vagy az egész csak tudományos legenda?

Korábban a legtöbb kutató és orvos nem nagyon foglalkozott a női orgazmussal, illetve annak anatómiai, fiziológiai, valamint funkcionális vonatkozásaival. Ennek részben az volt az oka, hogy egészen a 18. századig a többség úgy gondolta, hogy a férfiak és a nők lényegében ugyanazon biológiai nem két különböző formáinak tekinthetőek, ezért a női anatómia tanulmányozása helyett a férfi anatómia ismereteiket alkalmazták a nőkre.

A 18. században, a felvilágosodás korának szellemében, a tudósok bevezették a kétnemű modellt, amely szerint a férfiak és a nők számos szempontból eltérnek egymástól, beleértve a reprodukciós rendszereiket is. Ez az elképzelés forradalmasította a női orgazmushoz fűződő viszonyt, de természetesen nem jelentette azt, hogy varázsütésre minden homály eloszlott volna a téma körül. A diskurzus továbbra is bonyolult és ellentmondásos maradt.

1905-ben Sigmund Freud, a pszichoanalízis megalkotója, érdekes elméleteket fogalmazott meg az orgazmusok típusairól és azok kapcsolódásáról a női érettséghez. Szerinte a fiatal lányok általában klitorális orgazmust tapasztalnak, míg az érett nők a vaginális orgazmusra képesek. Freud úgy gondolta, hogy ha egy nő nem tud vaginális orgazmust elérni, akkor ez pszichológiai zavarhoz vezethet, amelyet ő "női hisztériának" nevezett. E nézetek vitatottak és sok kritikát kaptak, de mégis jelentős hatással voltak a pszichológiára és a női szexualitás megértésére.

Ekkor lépett színre dr. Ernst Gräfenberg, aki 1881-ben született a németországi Göttingen közelében. Orvosi tanulmányait követően a szülészet és nőgyógyászat területére specializálódott, és a 20. század elején Berlinben praktizált nőgyógyászként. A világháború alatt vaskereszttel tüntették ki, és az egyetemen elsősorban a női reproduktív fiziológia kutatására összpontosított. Gräfenberg munkássága szorosan kapcsolódott a 17. századi anatómus, Reinier de Graaf tanulmányaihoz, aki a női orgazmus jelenségét vizsgálta – egy témát, amelyet a tudomány sokáig figyelmen kívül hagyott.

A doktor elsősorban arról vált híressé, hogy ő volt az első, aki a nők húgycsövének szerepét vizsgálta az orgazmus során, valamint a női szexuális egészség kérdéseivel foglalkozott, amivel abban az időben szinte senki más nem foglalkozott. Gräfenberg a téma legjelentősebb szaktekintélyévé és képviselőjévé nőtte ki magát; kutatásai a terhességi tesztektől kezdve a nemi betegségek kezelésén és a szülészeti érzéstelenítésen át a medence anatómiáig terjedtek. Továbbá, az ő nevéhez fűződik a méhen belüli fogamzásgátló eszköz, a spirál egyik továbbfejlesztett változata, a Gräfenberg-gyűrű is. Sajnos, a náci Németországban végzett kutatásait nem nézték jó szemmel, különösen zsidó származása miatt, így végül az Egyesült Államokba menekült.

Az 1940-es években figyelme a húgycső stimulációjának hatásaira összpontosult. E kutatásai során írt először a - még konkrétan meg nem nevezett - G-pontról: 1950-ben megjelent tanulmányában (A húgycső szerepe a női orgazmusban), azt írta, hogy "a hüvely elülső falán, a húgycső mentén mindig kimutatható egy erogén zóna".

A G-Pont fogalmát nem más, mint az amerikai szexológus és szexualitási szakértő, Dr. Beverly Whipple vezette be a köztudatba. Ő volt az, aki 1982-ben megjelent, társszerzőként jegyzett bestseller könyvével, melynek címe *The G Spot and Other Recent Discoveries About Human Sexuality* (A G-pont és más friss felfedezések az emberi szexualitásról), elsőként irányította a nagyközönség figyelmét erre a fontos témára.

Beverly Whipple eredetileg ápolónő volt: az anekdota szerint 1975-ben egy férfi beteg megkérdezte tőle, hogy szexelhet-e a szívrohama után. Whipple nem tudott válaszolni, így utánanézett, és megtudta, hogy ha két emeletet fel tud menni anélkül, hogy kifogyna a levegője, akkor akár szexuális tevékenységet is folytathat - állítólag ezt követően határozta el, hogy többet szeretne megtudni az emberi fiziológiáról és a szexualitásról.

Beiratkozott a Rutgers Egyetemre, amely New Jersey szívében található, és két mesterdiplomát szerzett. Ezt követően pszichobiológiából doktorált, specializálódva a neurofiziológiára. Az 1980-as évek közepén egyetem tanári pozícióját ajánlották fel neki, amelyet azzal a kitétellel fogadott el, hogy továbbra is kutathatja a női szexualitás rejtelmeit.

A G-pontra véletlenül talált rá, miközben azt vizsgálta, hogy bizonyos nők nemi szervéből miért távozik folyadék szex közben, illetve orgazmus után. Whipple ezután felfedezte Ernest Gräfenberg 1950-es évekbeli tanulmányát, amely a női ejakulációról és a hüvelyben található erogén zónáról számolt be. Körülbelül 400 nőt vizsgált meg és elemezte ezt a bizonyos ejalkulációs folyadékot folyadékot: egyrészt arra jutott, hogy az jelentős mértékben különbözik a vizelettől, másrészt pedig arra, hogy a G-pont jelentős szerepet játszik a női szexualitásban, ennek ellenére orvosi szempontból korábban szinte még alig vizsgálták.

De mi is pontosan ez a misztikus G-pont? Whipple és követői szerint egy körülbelül 1-1,5 cm átmérőjű terület, melynek izgatása sokszor mind a klitorális mind a hüvelyi orgazmusnál erősebb kéjérzetet okoz. A hüvely felső hasi oldalán található, amely kicsit érdesebb, mint a környezete és olyan, mint egy kis borsónyi-babnyi szivacs, ami szexuális izgalom hatására megduzzad.

A munkatársai azt ajánlották, hogy saját nevét adja a területnek, de végül úgy határozott, hogy az úttörő német nőgyógyász, Gräfenberg tiszteletére nevezi el azt, így a terület elnevezése Gräfenberg-pont, vagy közismertebb nevén G-pont lett. A könyv, amelyben ezt a felfedezést ismertette, a New York Times bestsellerlistájára került, és azóta már 19 különböző nyelvre lefordították.

A G-pont létezéséről folytatott viták ellenére Gräfenberg és Whipple kutatásai óriási hatással bírtak arra, hogy a tudomány végre komolyabban foglalkozzon a női orgazmus és a női szexualitás kérdéseivel. Végső soron ez a téma a legfontosabb, hiszen a női élvezet és a szexualitás megértése alapvetően hozzájárulhat a nők egészségi és pszichológiai jólétéhez.