Marie Antoinette lenyűgözte Röntgen, a német bútorkirály, aki életre keltette a bútorokat.

Egy kulcs, egy gombnyomás vagy egy retesz elhúzása kell csak ahhoz, hogy az íróasztalok és szekrények megmutassák a titkaikat.

David Röntgen (1743-1807) neve ma leginkább a röntgengépek világával fonódik össze, ám a 18. és 19. század fordulóján élő tehetős európai polgárok és arisztokraták számára inkább a művészien megmunkált bútorok és az azokkal kapcsolatos történetek ugranak be. A bútorcsodák nem csupán használati tárgyak voltak, hanem a gazdagság és a művészet iránti elkötelezettség szimbólumai is.

Nem véletlenül alakult így, hiszen David a morva protestáns mozgalom egyik szülőhelyén, Herrnhaagban látta meg a napvilágot. Apjától, Abrahamtól, aki Londonban is a szakmát tanulmányozta, hamar elsajátította a mesterség fortélyait. Alig néhány évvel azután, hogy 1772-ben átvette a családi műhely irányítását, valódi sikertörténetet épített fel, amely nemcsak a helyi közösség, hanem a tágabb világ számára is példát mutatott.

Ennek első lépését a korszak fontos óragyárával, a Kinzinggel való együttműködés, illetve egy párizsi üzlet megnyitása jelentette, a francia fővárosban tevékenykedő asztalosok céhének tagjai azonban egyre inkább ferde szemmel nézték, hogy a termékeit továbbra is Németországban gyártatja. Röntgennek épp ezért egy nagy áttörésre volt szüksége, ami elhallgattatja a kritikusait.

Erre 1780-ig kellett várni, amikor egy férfi forradalmi újítást hozott az intarziák világába. A hagyományos módszerekkel, mint az égetés, füstölés vagy vésés, szemben, ő egy olyan technikát alkalmazott, amely a kövek díszítésénél használt pietra dura eljárásra épült. Ekkor apró, precízen kivágott elemeket kezdett el illeszteni a bútorlapokba, létrehozva ezzel egyedi és lenyűgöző mintázatokat.

A céh tagjai közé történő felvételével Röntgen hirtelen a francia művészeti élet kiemelkedő figurájává vált. E gyors felemelkedésének kulcsfontosságú eleme volt a Marie Antoinette-tel való szoros kapcsolata - mindketten német anyanyelvűek voltak -, valamint az a különleges jellemző, hogy a beérkező bútorok rendkívül összetettnek tűntek, ám sok esetben csupán egyszerű mechanikai funkciókat rejtettek magukban. Egyetlen kulcs elforgatása, egy retesz elhúzása vagy egy gomb megnyomása után hosszú másodpercekig lehetett csodálni a fokozatosan feltáruló, rejtett fiókokat és a bútordarabok apró, de lenyűgöző részleteit.