Rendkívüli átalakulás várható az EU-s támogatások terén: milyen hatással lesz ez a magyar fejlesztésekre?

Hamarosan jelentős átalakuláson megy keresztül az uniós támogatások rendszere, és a reformterveket jelenleg Brüsszelben dolgozzák ki. Annak érdekében, hogy naprakészen tájékozódjon a várható változásokról, jöjjön el ingyenes szakmai rendezvényünkre!

A teljesítményalapú költségvetés-tervezés fokozatosan a kohéziós politika szerves részévé alakulhat, különösen azután, hogy az RRF-t (Helyreállítási és Ellenálló Képességi Eszköz) a Covid-19 világjárvány gazdasági hatásainak kezelésére hozták létre. Ez az eszköz mérföldkövek és célok segítségével követi nyomon az előrehaladást, valamint biztosítja a finanszírozás folyamatosságát.

Brüsszel csak a feltételek teljesülése esetén hajlandó kifizetéseket végezni, így előleg- vagy részleges kifizetések nem lesznek elfogadhatók.

Ez a megközelítés várhatóan fontos szerepet fog játszani a következő Többéves Pénzügyi Keret (MFF) reformjában is. Ebben két fő irány lesz: a teljesítményorientáltság és a mainstreaming. Utóbbi az EU költségvetésén belül azt célozza, hogy meghatározzák egy-egy költségvetési ciklus kulcsfontosságú politikai prioritásait, amelyet a kiadási programoknál mindenképpen figyelembe kell venni. A mostani MFF-ben például ilyen klímasemlegesség és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, amely várhatóan a 2028-2034-es ciklusban is megmarad. Jelenleg a további mainstreaming célok közé tartozik a nemi egyenlőség, a biodiverzitás és a Fenntartható Fejlődési Célok (SDG).

A reform előkészítéséhez a Centre for European Policy Studies (CEPS) egy hosszú, több mint 100 oldalas elemzést készített a kétfajta megközelítés összehangolásáról, és a think tank eredményei azt mutatják, hogy mind a teljesítményalapú költségvetés, mind a mainstreaming komoly utókövetést igényel, de jó irányt jelentenek az MFF megreformálására.

Magyarország számára ez különösen kedvezőtlen hír, mivel az RRF (Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz) keretein belül alig van tapasztalata, ráadásul jelenleg nem tudja igénybe venni ezeket a forrásokat.

A keretrendszer négy alapvető dimenziót alkalmaz, amelyek jelenleg szinte teljesen hiányoznak a hazai uniós programok és állami projektek kiírásaiban, valamint megvalósításában.

A mainstreaming, vagyis a környezeti szempontok integrálása az EU költségvetésébe, számos komoly kihívás elé állítja a tagállamokat. Különösen aggasztó, hogy a "Do No Significant Harm" (DNSH) elv, amely a környezeti fenntarthatóság érdekében jött létre, nem egységesen érvényesül az EU-s források elosztásában. Felmerülnek olyan aggályok is, hogy a klímaváltozás hatásainak felmérése nem mindig megbízható, és a projektek környezeti hatásainak értékelése is eltérő módon történik az egyes tagállamokban. Például a magyar jogszabályok sokkal liberálisabbak, mint az osztrák vagy a skandináv megközelítések, ami különbségeket eredményez a zöld beruházások karbonlábnyomának és hosszú távú környezeti következményeinek értékelésében. Ez a helyzet arra figyelmeztet, hogy a környezeti szempontok érvényesítése nem csupán szándék, hanem alapos és egységes megközelítést igényel.

A nemi egyenlőség iránti igény napjainkban egyre fontosabbá válik, ám a terület monitoringja még újdonságnak számít. A meglévő adatbázisok gyakran hiányosak, és a siker vagy hatás fogalma is meglehetősen tág keretek között értelmezhető. Az új módszertani megközelítések tehát elengedhetetlenek ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk a helyzetről és a fejlődés mértékéről.

A kohéziós politika és az RRF költségvetésének teljesítményalapú megközelítései eltérő aspektusokat tükröznek. A kohéziós politika különböző indikátorokat alkalmaz, beleértve az input, output és eredményjelzőket. Bár fejlett monitorozási és informatikai rendszerek állnak rendelkezésre, a kedvezményezettek és a menedzserek gyakran panaszkodnak az adminisztratív terhek növekedésére és az adatduplikáció problémáira. Ugyanakkor az egyes beruházások értékelésének gyakorlata jól kidolgozott, és rendelkezik egy átfogó keretrendszerrel, amely biztosítja a folyamatos nyomon követést.

Ezzel szemben az RRF elsősorban csak input és output indikátorokra támaszkodik, egyáltalán nem határozza meg a hosszú távú eredmények mérésének módszertanát. Egyes országok fragmentált IT infrastruktúrája miatt a megvalósítás is késedelmes, ami a hatékony végrehajtás kárára válik. A tervmódosítások rugalmassága fontos, de egyes tagállamok kihívásokkal szembesülnek az túlzottan ambiciózus célok módosításában - vagyis az eredeti vállalásaik helyett nehezen fogadtatnak el Brüsszellel kisebb léptékű programokat.

Alig van bizonyíték arra, hogy a teljesítményalapú költségvetés politikai tanulásra ösztönözne, vagy hogy a teljesítményinformációk alapján módosítanák a politikákat.

Az RRF (Helyreállítási és Ellenállóképességi Alap) kapcsán a bemeneti és kimeneti indikátorok szerepe kiemelkedő, ám az eredményindikátorok hiányosságai komoly aggodalmakat vetnek fel. A helyreállítási alap legfőbb eredményei és tartós hatásai valójában csak akkor válnak észlelhetővé, amikor az előirányzott források már kimerültek. Ezen túlmenően a bonyolult pályázati rendszerek és az adminisztratív eljárások nehézkessége elriasztja a potenciális kedvezményezetteket az EU-s támogatások igénybevételétől – állapítja meg a CEPS elemzése.

A teljesítményalapú költségvetés és a mainstreaming keretrendszerének több kulcsfontosságú komponensét is figyelembe kell venni majd az új MFF-reform kidolgozásában - vélik a jelentés készítői. Szerintük az olyan IT eszközök, mint a FENIX és a Recovery and Resilience Scoreboard, felhasználóbarátok, de az adat integrációs kihívások miatt alulhasználtak, amin mindenképpen változtatni kell majd. Ezeknek az eszközöknek a potenciálját jobb adatminőséggel és átláthatósággal lehetne maximalizálni. Valamint úgy vélik, hogy az eredményinformációkat nem hatékonyan használják fel a parlamenti ellenőrzéshez a teljesítményalapú költésgvetési keretrendszerek bonyolultsága és a korlátozott erőforrások miatt az egyes tagállamokban, miközben ez ellenőrizhetőbbé tenné az EU-források megfelelő felhasználását.

A CEPS hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika hatékony monitorozási rendszerekkel bír, ám ezek gyakran kritikák kereszttüzébe kerülnek, főként az adminisztratív terhek és a hatékonyságuk szempontjából. Amikor egy csalásra utaló jelet észlelnek egy projekt kapcsán, a problémák gyorsan a felszínre kerülnek, viszont a valóságban meglehetősen kevés támogatási programot vizsgálnak meg alaposan.

Az RRF monitorozási hatékonyságának változékonysága széles spektrumot ölel fel. A projektek kedvezményezői gyakran csupán finanszírozási forrásként tekintenek az EU programokra, nem pedig olyan teljesítményorientált keretrendszerekként, amelyek a hosszú távú eredményekre is fókuszálnak. A későbbi hatásokra való figyelmetlenség, valamint a beruházási támogatásokra való szűkös összpontosítás komoly problémákat okozhat a jövőben. Ezenkívül a kisebb vállalkozások és egyéb szereplők gyakran elriadtak az adminisztrációs terhek bonyolultsága miatt, így sok esetben meg sem próbálnak részt venni a pályázati folyamatban.

A CEPS álláspontja szerint, ha a jövőben RRF-szerű programokat terveznek, elengedhetetlen a keretrendszerek finomítása. Fontos, hogy a mainstreaming megközelítések összehangoltak legyenek. Kiemelt figyelmet kell fordítani a minőségi értékelésekre, valamint arra, hogy a releváns célok pontosabb meghatározására lehetőségeket találjunk. Továbbá, a teljesítményinformációk és a programtervezés közötti visszacsatolási mechanizmusok javítása is szükséges a hatékonyabb működés érdekében.

Egyetértenek abban, hogy a teljesítményindikátorok és az adatgyűjtési módszerek egységesítése elengedhetetlen a tagállamokban. Fontos, hogy az összegyűjtött adatok konkrét célokat szolgáljanak, és világosan érthető formában legyenek bemutatva. Az EU és a nemzeti jelentési követelmények összehangolásával csökkenthetjük az adminisztratív terheket, így hatékonyabban használhatjuk ki a meglévő informatikai eszközöket is.

A szakértők úgy vélik, hogy a következő MFF-reform során fontos, hogy alaposan mérlegeljük a keretrendszer bővítésének és finomításának lehetőségeit.

Úgy vélik, fontos megállapítani, hogyan lehet túllépni a kimeneteken, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni az eredményekre.