A Nap megfordult az égen, de ez az éjszaka nem csupán a legrövidebb, hanem sokkal több titkot rejt magában.
A nyár most éri el legfényesebb pillanatait. Június 21-én beköszönt a nyári napforduló, amely a csillagászati nyár kezdetét jelzi. E jeles esemény kapcsán egy régi hagyományt is megünneplünk, amely évszázadok óta összeköti az embereket.
Megérkezett a csillagászati nyár, amelynek csúcspontja ma, június 21-én, hajnal 4 óra 42 perckor valósult meg a nyári napfordulóval. Ez a nap a fény és a meleg ünnepe, amikor a természet teljes pompájában ragyog.
A nyári napforduló varázslatos időszak, amikor a nap a legmagasabbra emelkedik az égen, és a világ tele lesz élettel és színekkel. Ez a nap a fény ünneplése, a természet újjászületésének szimbóluma, amikor a hosszú nappalok és az éjjelek rövidülni kezdenek. Az emberek ilyenkor gyakran összegyűlnek, hogy együtt élvezzék a nyár örömeit, tűzijátékokat nézzenek, vagy éppen a szabadban, a friss levegőn piknikezzenek. A hagyományok sokfélesége, a tűzgyújtások és a zenés-táncos mulatságok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a nap felejthetetlen élményeket nyújtson, és emlékeztessen minket a természet csodáira és az élet örömeire.
Ezen a napon "fordul meg" a Nap: a téli napforduló óta folyamatosan az északi irányba haladt, és holnap eléri a Ráktérítőt, ahol a legmagasabb pontjára emelkedik. Ezt követően azonban irányt vált, és déli irányba folytatja útját - hosszú vándorlása a Baktérítő felé vezet, ahová télen, körülbelül fél év múlva érkezik meg - tájékoztat a Hungaromet.
Ezen a napon a legrövidebb az éjszaka és a leghosszabb nappal, mivel a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Naptól. A nyári napforduló összeforr Szent Iván napjával, illetve éjjelével.
Szent Iván éjjele egy varázslatos időszak, amikor a természet újraéled, és a nyár legfényesebb napja körüli éjszaka különleges titkokat rejt. Ezen az éjszakán a tűz fényei csillagként ragyognak, a levegő tele van varázslattal, és a hagyományok szerint a szellemek is megjelennek. Az emberek táncot járnak a tűz körül, miközben a régi népszokások életre kelnek, és a vágyak, álmok megvalósulásának reményével tölti el a szíveket. A Szent Iván éjjele tehát nemcsak az évszakok váltakozásáról szól, hanem a közösség összetartozásáról és a természet csodáiról is.
A nyárközép éjszakáját, amely június 23-ról 24-ére virrad, a legjobban megőrzött pogány ünnepek egyikeként tartják számon. E jeles esemény később összefonódott Keresztelő János egyházi ünnepével is. Szent Iván éjszakája, mint a nyári napforduló utáni harmadik nap, különleges jelentőséggel bír, hiszen az északi féltekén a napforduló pontosan június 21-re esik. Érdekes megjegyezni, hogy a régi időkben a csillagászati nyár valóban június 24-én vette kezdetét. Azonban a Föld forgástengelyének fokozatos elmozdulása miatt a napállás csúcspontja évente körülbelül 24 perccel késlekedik, így napjainkra a napforduló időpontja is módosult.
Már a kereszténység előtti népi vallásokban is fontos szerepet játszott ez az ünnep. A nyár közepén meggyújtott tüzek a megtisztulás és az újjászületés szimbólumaivá váltak. A tűz körüli hagyományok között szerepelt az éjszakai örömtüzek gyújtása, amelyeket a közösség együtt táncolva ünnepelt. Emellett sok helyen égő faágakkal járták körbe a földeket, bőséges termés reményében. Egyes vidékeken pedig lángoló kerekeket gurítottak le a domboldalakon, mindezzel a tűz erejét és az év legfényesebb időszakát hívták életre. Ezek a szokások mélyen gyökereznek a múltban, és a természet ünneplését hirdették.
