Az orosz hadseregben megkülönböztetik a fertőzött katonákat, hogy nyomon követhessék az egészségügyi helyzetet.
Korábban a fertőző betegségek, mint például a HIV vagy a hepatitis, kizáró tényezők voltak az orosz hadseregbe való jelentkezéskor. Azonban a helyzet az idők során jelentősen átalakult. Jelenleg a HIV-pozitív és hepatitiszes egyének elkülönítése etikai kérdéseket vet fel, hiszen ez a megkülönböztetés nemcsak diszkriminatív, hanem ellentmond a modern orvosi és társadalmi megközelítéseknek is.
"Oroszország katonai szabályozása a közelmúltig szigorú korlátokat állított fel, különösen a HIV-vel vagy hepatitisz vírussal fertőzött egyének számára. Békeidőben ezek a személyek nemcsak hogy megkapták a katonai szolgálat elutasítását, hanem ha a betegségüket diagnosztizálták, azonnali elbocsátásra is számíthattak. Ám most ez a helyzet jelentős változáson ment keresztül" – nyilatkozta Alekszej Lahov, a HIV és hepatitisz területén dolgozó nemzetközi tanácsadó a Meduzának.
Bár Oroszországban a törvény lehetőséget biztosít az elbocsátásra "a társadalomra veszélyes betegségek" miatt, a gyakorlatban - főként a háború kitörése óta - a katonák elbocsátása ritka jelenség. Sokan inkább titokban tartják a diagnózisaikat, hogy továbbra is élvezhessék a juttatásaikat. Tehát bár a leszerelés technikailag lehetséges, a valóságban sokan addig maradnak a szolgálatban, amíg az egészségi állapotuk lehetővé teszi. Ennek következtében már számos katona küzd a frontvonalban különféle fertőző betegségekkel.
A szakértő véleménye szerint a múltban más nemzeteknél is az elbocsátás következett a fertőzéssel összefüggő állapotok miatt.
Az amerikai hadsereg történetében a HIV-fertőzött katonák gyakran kizárásra kerültek a külföldi bevetésekről vagy harci övezetekből, ami lényegében a katonai pályafutásuk végét jelentette. Azonban 2022 óta ez a gyakorlat megváltozott: már nem lehet valakit kizárólag a HIV-pozitív státusza miatt elbocsátani, amennyiben kezelést kap és szolgálatra alkalmas állapotban van. Az Egyesült Királyság és más NATO-tagállamok is hasonló irányba haladnak, ahol a katonák továbbra is aktívan szolgálhatnak, vagy alacsonyabb kockázatú beosztásokba kerülhetnek. Emellett, ha egy brit vagy amerikai katona harci környezetbe lép, a parancsnokságnak gondoskodnia kell arról, hogy elegendő gyógyszer álljon rendelkezésre a teljes misszió idejére, és hogy a szükséges orvosi ellátás biztosított legyen számukra.
Oroszországban egy egyedülálló kezdeményezés keretében olyan speciális egységeket fognak felállítani, amelyek kizárólag vírusos hepatitisszel és HIV-vel fertőzött katonákból tevődnek össze. Ezeknek a katonáknak megkülönböztető karszalagot kell viselniük. A szakértők véleménye szerint ez a lépés nem csupán etikai aggályokat vet fel, hanem jogi szempontból is megkérdőjelezhető.
Lahov hangsúlyozza, hogy a hivatalos indoklás mögött a bajtársak iránti aggodalom áll, ami azt a célt szolgálja, hogy az egészségesek ne érezzenek félelmet a szolgálat során. Azonban orvosi szempontból ez a megközelítés nem indokolt. A HIV és a hepatitis nem terjed a mindennapi érintkezések során. Ezzel szemben a szegregáció és a címkézés csak fokozza a megbélyegzést, és sérti az alapvető emberi jogokat. A nemzetközi szervezetek és orvosi egyesületek kifejezetten diszkriminatívnak és etikátlannak ítélik ezt a gyakorlatot. Valójában ez inkább az emberek megbélyegzéséről szól, mintsem a valódi biztonság garantálásáról.
A katonaságban a civil élethez hasonlóan terjednek ezek a vírusok: például védekezés nélküli szexszel (szexmunkásokkal, civilek elleni szexuális erőszak vagy homoszexuális kapcsolat révén), vagy droghasználatkor közös tűkkel. A hadseregekben, amelyek foglyokat vagy úgynevezett marginalizált csoportokból származó embereket is toboroznak, a már fertőzöttek aránya eleve magasabb. Például az orosz börtönökben a HIV- és hepatitis-arányok jóval magasabbak az átlagosnál.
A vírusok terjedése nem csupán a mindennapi életben, hanem orvosi beavatkozások során, vagy akár harci helyzetekben is előfordulhat. Gondoljunk csak a vérátömlesztésekre vagy a terepen végzett sebkezelésekre, ahol a megfelelő higiéniai feltételek hiánya komoly kockázatokat rejt magában. Ha az orvosi eszközök nem sterilizáltak, vagy ha a személyzet nem tartja be a higiéniai szabályokat, akkor a hepatitis B, hepatitis C, vagy a HIV-vírus terjedésének esélye drámaian megnő. Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében elengedhetetlen a szigorú fertőtlenítési protokollok betartása.
És végül, a csatatéren vérkontaktus is előfordulhat. A harc káoszában vagy elsősegélynyújtáskor az egyik katona vére átjuthat egy másik katona nyílt sebeire vagy a nyálkahártyájára - például amikor kesztyű nélkül visz egy sebesült bajtársat, vagy sebet kötöz.
A laktanyai élet sajátos kihívásokat tartogat, amelyek a higiéniára is kihatnak. Ha a katonák nem figyelnek oda a tisztaságra – például ha többen osztoznak egy borotván, és az egyikük hepatitis B-vel vagy C-vel fertőzött –, akkor sajnos ez a fertőzés másokra is átterjedhet. A közös használat és a higiéniai szabályok figyelmen kívül hagyása komoly egészségügyi kockázatot jelenthet, amelyet mindenképpen érdemes elkerülni.
A legoptimálisabb megoldás ilyenkor a tömeges oltási program bevezetése a hepatitis B ellen, amit az amerikai hadsereg is alkalmaz. Az oltási folyamat három adagból áll, és már az első oltás után megkezdődik az immunitás kialakulása. Fontos hangsúlyozni, hogy a fertőzések korai felismerése és kezelése elengedhetetlen. Ugyanakkor Oroszország számára mindig is kihívást jelentett a vírusos hepatitisz és a HIV kezelésekhez való hozzáférés biztosítása.
Bár az orosz katonák részesülhetnek kezelésben a regionális AIDS-központokban, de a gyakorlatban ezek és a katonai egészségügyi intézmények fertőző betegségekkel foglalkozó egységei közötti együttműködés régiónként eltérő, és sok esetben nem megfelelő.
Oroszországban manapság egyre nő a vírusos hepatitis és HIV-fertőzöttek száma, amit részben a háborúból hazatérő katonák okoz.
Ők azok, akik a "különleges katonai művelet" keretein belül szolgáltak, és akiket a társadalom széles körben ünnepel. Azonban a betegségüket, legyen az hepatitis C vagy HIV, sem a hatóságok, sem a veteránok nem igazán hozzák nyilvánosságra. Ha valakit kitüntetnek, ritkán hallani azt, hogy „hepatitis C-t szerzett a fronton”. Ezek a témák gyakran a figyelem perifériáján maradnak, és sokan inkább hallgatnak róluk, minthogy nyíltan beszéljenek.
Alekszej Lahov szerint minden arra utal, hogy a rendszer mégsem büszke ezekre az emberekre, hanem elszigeteli és megjelöli őket (karszalagokkal, külön egységekkel). Ez viszont csak megerősíti azt, hogy ők "mások, veszélyesek". A katonatársak félnek a fertőzöttektől vagy megvetik őket, személyesen hibáztathatják vagy "mocskosnak" tarthatják őket. Ha ez a hozzáállás nem változik, akkor a háború után is gyanakodva tekinthet a társadalom ezekre a veteránokra.
Nem "HIV-vel fertőzött hősként", hanem "AIDS-es harcosként" kell rájuk tekintenünk. A stigmatizáció mértéke ugyanis alapvetően befolyásolja, hogyan találhatják meg helyüket a társadalomban ezek az emberek.
A szakértő véleménye szerint, ha az emberek egyenlő jogokat élveznek, és betegségeikre való hivatkozás nélkül kapnak tiszteletet, akkor ez hozzájárulhat a sztereotípiák lebontásához. Ellenben, ha csendben félreállítják vagy lenézik őket, a helyzet nem változik.
Az oroszországi hivatalos retorika eddig azonban semmi jelét nem mutatja annak, hogy ezt a helyzetet a megbélyegzés leküzdésére használnák. Épp ellenkezőleg, a HIV-et továbbra is "társadalmilag veszélyes betegségként" ábrázolják, a hibáztatásra helyezve a hangsúlyt, miközben a témát elhallgatják, vagy negatívan állítják be: "fenyegetést jelentenek, kezelésre szorulnak, különben megfertőzik a lakosságot." Az ilyen üzenetek fokozhatják a közvélemény félelmét.
Talán évek múlva, amikor a fertőzött veteránok tömege elkezd megjelenni a polgári egészségügyi intézményekben, az orvosok és a szociális szolgáltatók kénytelenek lesznek tiszteletteljesen viszonyulni hozzájuk. Gondoljunk csak arra, hogy ha egy HIV-pozitív veterán lép be egy klinikára, akkor már nem utasíthatják el tőle a fogászati ellátást csupán a diagnózisa miatt, ahogyan az sajnos néha megtörténik a hétköznapi HIV-betegekkel. A veteránok mögött ugyanis jogi keretek és törvények állnak, amelyek védelmet nyújtanak számukra. Így a fertőző betegségekkel élő emberek számának növekedése fokozatosan hozzájárulhat a stigma lebontásához. A betegség már nem fog különösnek tűnni; az emberek észre fogják venni, hogy a szomszédjuk – egy "háborús hős" – HIV-vel él, ami megkérdőjelezi a megszokott sztereotípiákat. Ezt hangsúlyozza a Meduzában megszólaltatott HIV- és hepatitisz szakértő is.
