**Mesék a Neurodiverzitás Csodálatos Világáról: Hogyan Segíthetjük a Gyerekeket és Felnőtteket a Sokszínűség Megértésében** A mesék világában mindenki megtalálhatja a saját helyét. Ahogy a különböző színek és formák egy varázslatos festményben egyesülnek

Neurodiverzitás – ez a kifejezés egyre gyakrabban kerül napvilágra, és ahogy a társadalom tudatossága növekszik, úgy egyre többen próbálnak mélyebben megérteni ennek a fogalomnak a jelentőségét. Még mindig rengeteg felfedezés vár ránk ezen a területen. Ebben a cikkben három olyan mesekönyvet szeretnénk bemutatni, amelyek célja, hogy az érintett gyermekek nézőpontját szemügyre véve közelebb hozzák hozzánk a világ sokszínűségét. Kőrizs Kata ajánlásával.

Többször is megérintett a szívem, miközben Szegleti Gabriella és Vibók Ildi "Ha tényleg tudni akarod..." című mesekönyvét olvastam. Teljesen beleélhettem magam azoknak a gyerekeknek a világába, akik kicsit másképp működnek, mint a többség. A saját tapasztalataim alapján, a mai teljesítménycentrikus, rohanó és gyakran értékét és értelmét vesztett nyugati társadalomban a neurodiverzitás különleges különbségei különösen szembetűnőek lehetnek egy gyermek vagy akár egy felnőtt életében.

Mit élhet át az a kisfiú, aki képtelen magában tartani a válaszait, és alig várja, hogy a tanár végre rászóljon? Vagy mi zajlik abban a gyerekben, aki teljesen zavarba jön, amikor az iskolába vezető úton észreveszi, hogy a régi pékség helyén egy új bolt nyílt? Az izgalom, a kíváncsiság és a zűrzavar keveredik benne, ahogy a megszokott világ hirtelen megváltozik körülötte.

És az a kislány, aki a színház mosdójában végighallgatja, hogyan beszél róla az előtte ülő felnőtt egy másiknak, amiért végigkrákogta az előadást? És mit gondol az, aki ugyan neurotipikus, de a barátja érintett?

A könyv egy sor lebilincselő, könnyen érthető történetet kínál, melyek a neurodiverzitás különböző diagnózisai köré épülnek. Ezekben a mesékben az ADHD különféle formáival, autizmussal, tik zavarral és különböző fejlődési tanulási zavarokkal (diszlexiával, diszgráfiával és társai) élő gyerekek és neurotipikus kortársaik mindennapi életébe nyerhetünk betekintést. Képzeljünk el egy szokványos reggeli készülődést, egy színes születésnapi bulit, vagy éppen egy izgalmas iskolai programot, ahol a különböző karakterek sajátos kihívásokkal néznek szembe. A történetek végén egy hasznos összegzés vár ránk, amely pontokba szedi azokat az észrevételeket, amelyek a neurotipikus emberek számára szembetűnőek lehetnek a neurodivergens gyerekek viselkedésében. Emellett megtudhatjuk, hogy mi az, ami ahelyett, hogy szidást vagy frusztrációt váltana ki, valódi segítséget jelenthet az érintett fiatalok számára. A kötet különleges játékötleteket is tartalmaz, amelyek segíthetnek a különböző nehézségek kezelésében, így a gyermekek könnyebben boldogulhatnak a mindennapi életben.

Különösen megindító, hogy a mesék sorában egy nem neurotipikus édesanyáról szóló történet is helyet kapott, hiszen "felnőttként is élhet valaki ADHD-val."

A Bambusz című mesekönyv egy autizmussal élő iskolás kisfiú szívhez szóló kalandját meséli el, aki szomorúságában, mivel úgy érzi, hogy senki sem érti meg, útra indul egy kis fekete rigó társaságában, hogy felfedezze Seholsenki földjét. Az útja során különleges barátokra lel: egy ADHD-val élő, egy diszlexiás, és egy koraszülött, mozgáskorlátozott kisgyerekkel találkozik. Közösen felfedezik, hogy mindannyian saját kihívásaikkal küzdenek, és miközben megosztják egymással történeteiket, rájönnek, hogy a barátság és a kölcsönös támogatás ereje segíthet túllépni a nehézségeken. Ezen az úton nemcsak egymásra találnak, hanem életre szóló kötelékeket is kialakítanak, amelyek örökre megváltoztatják őket.

Seholsenki földjén minden csendes és békés: nincsenek harsány zajok, lökdösődő gyerekek, tömeg vagy szirénázó autók. De talán mégis otthon a legjobb?

A könyv fejezeteinek végén világosan érthető, felsorolás formájában bemutatott információkat találunk a neurodiverzitás különböző megnyilvánulásairól. Ezek az információk rávilágítanak arra, hogy milyen nehézségekkel nézhetnek szembe a gyerekek a mindennapi életben, valamint hogy milyen támogatási lehetőségek segíthetnek számukra a kihívások leküzdésében.

Ambrus-Jobbágyi Zsófi, mint érintett szülő, szívvel-lélekkel alkotta meg könyvét, amelyet Jobbágyi Gabriella konduktor varázslatos, esztétikus és könnyen érthető illusztrációi díszítenek. A mű szakmai lektora dr. Oláh Szabina, akivel korábban már több alkalommal is beszélgettünk a neurodiverzitás fontosságáról és kihívásairól.

Az elmúlt év során közel nyolcszáz diák kapta meg a mesekönyvet, amelyet Az Én Történetem Alapítvány hozott létre a neurodiverzitás témakörében, alsó tagozatosok számára rendezett különleges tanórák keretében. Az alapítvány közelről érintett családi háttérrel indult, alapítója, Ambrus Ádám, aki SNI-s gyermeket nevelő apaként teljes szívvel és elkötelezettséggel vágott bele a szervezet felépítésébe. Az alapítvány célja, hogy ingyenes programok révén segítse azokat a gyerekeket, akik az átlagosnál több kihívással néznek szembe, hogy a mindennapjaik egy kicsit szebbé és könnyebbé váljanak. Az ingyenes programok között számos lehetőség található, mint például érzékenyítő foglalkozások iskolásoknak, pedagógusoknak szóló tréningek, valamint előadások szülőknek és érintett családok számára szervezett szülőklubok. Ezzel a kezdeményezéssel az alapítvány a gyermekek és családjaik életét szeretné szebbé tenni, támogató közösséget alakítva ki.

Pincz Petra és Z. Kocsis Blanka, aki később a WMN egyik elismert szerzője lett, egy olyan mesekönyvet alkottak, amely a hagyományos óvodás élményeken túlmutat, tíz egyedi történetben tárva elénk a fiatalok sokszínű világát. A kötetben találkozhatunk egy különleges kisgyerekkel, aki nem siet, mert a világ apró részletei annyira lenyűgözik, hogy végül lassabb tempóra kényszeríti magát. Emellett ott van egy kisfiú is, aki mindenki tanácsadója, és minden helyzetben meg van győződve arról, hogy ő az egyetlen, aki tudja, mi a helyes. A kislány, akit megismerhetünk, eltökélt abban, hogy a szabályok nem csupán irányelvek, hanem kőbe vésett törvények, még ha ezek teljesítése néha hosszú várakozással jár is. Vannak, akiket zavarba ejtenek a különböző hangok, mások pedig a testi érzékelésüket nehezen tudják kezelni. És végül, ott van az álmodozó, aki folyton a saját világában jár, miközben mindent magára borít. Ezek a karakterek nem csupán szórakoztatnak, hanem mélyebb megértést is nyújtanak arról, hogy milyen érzés lehet a világot a maguk sajátos módján megélni.

A könyv lapjain senki sem kap világos diagnózist; csupán érezzük, hogy ami az egyik szereplőnek könnyedén megy, az a másiknak akár komoly kihívást jelenthet. Ez a megközelítés még inkább arra bátorít bennünket, hogy nyitottabbak legyünk a sokféleség iránt.

Ebben a mesekönyvben az a különleges, hogy a mindennapi élet apró pillanataiban, hétköznapi emberek és problémák bukkannak fel. Itt van a neurodiverzitás világával még ismerkedő óvónéni, a szüntelenül dolgozó szülő, aki hajlamos elfelejteni, hogy gyermekkorában ő is kicsit más volt, vagy a kimerült, tehetetlenül érző egyedülálló apuka. Minden egyes mesében találkozunk olyan elfogadó és támogató karakterekkel, akik ösztönösen érzik, mit jelent az, hogy mindannyian mások vagyunk. Olyan mondatok is elhangzanak, amelyek az érintett gyermekek számára ismerősek, ám ezek gyakran nem segítenek, így a könyv tanításai között szerepel az is, hogy mi az, amit érdemes elkerülni a mondanivalónkban vagy a tetteinkben.

Ezek a történetek különleges módon mutatják be a helyzeteket, hiszen a gyerek, a pedagógus és a szülő nézőpontjából is megismerhetjük az eseményeket. A mesékhez hasonlóan minden egyes elmesélt szituáció pozitív kicsengéssel zárul, és a végkifejlet révén értékes tanulságokat és megoldásokat kínál a kihívásokkal teli pillanatokra.