Művészi remekművek friss szemléletben
Ravel, Sosztakovics, Bartók és Ligeti alkotásait helyezte új kontextusba a Szabó Dániel Nonett hangversenye, amelyet Európán kívüli ritmusok és jazz-improvizációk is gazdagítottak.
Nagy nyereség a hazai zeneélet számára, hogy Szabó Dániel zongoraművész-zeneszerző, a Los Angeles-i UCLA korábbi doktorandusza, majd tanára néhány éve visszatért Magyarországra - a koncertezés mellett a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetője. Ezúttal ritkán hallható formációjával, a 2022-ben alapított nonett-tel lépett a Magyar Zene Háza színpadára. Az elnevezés kilenctagú hangszeres ensemble-ra utal, amely átmenetet képez egy klasszikus kamarazenei együttes és egy jazz big band között. A ritmusszekciót állandó triójának tagjai - névrokona, a dobos Szabó Dániel Ferenc és a nagybőgős Gyányi Marcell - alkották, akikhez egy további vonós és öt fafúvós társult.
Szabó zenei víziója azzal a gondolattal született, hogy a 20. században alkotó, mára már klasszikus státuszt elnyert mesterek műveihez izgalmas jazzes improvizációkat és keleti, különösen indiai ritmikai struktúrákat kapcsoljon. Ez a fúzió lehetőséget teremt arra, hogy a régi és új zenei irányzatok találkozzanak, gazdagítva ezzel a hallgatói élményt.
A „Mesterművek új köntösben” című koncert lényegi mondanivalóját három idegen kifejezéssel ragadhatjuk meg: ostinato, poliritmika és polimetria. Ezek a fogalmak a makacsul ismétlődő motívumok, a különböző ritmusok és ütemmutatók egyidejű alkalmazását reprezentálják. A francia posztimpresszionista mester, Maurice Ravel, a sokoldalú és ellentmondásos szovjet-orosz zeneszerző, Dmitrij Sosztakovics, valamint Bartók Béla és a 2006-ban elhunyt Ligeti György műveit nem csupán újraértelmezte, hanem kétségtelenül tovább is fejlesztette. Bartók és Ligeti esetében a miniatűr formák (etűdök, Mikrokozmosz-darabok) révén sokkal nagyobb struktúrákat alkotott. Sosztakovics melankolikus vonósnégyes-tételébe szellemes, groteszk elemeket integrált. Ravel méltóságteljes táncát, a Csipkerózsika pavane-ját a Lúdanyó meséi sorozatból, jelentősen „felpörgette” és színesebbé tette. Noha ezek látszólag radikális átdolgozások, a mesteri ízlés és stílusismeret olyan biztos alapot teremtett, hogy az eredeti zeneszerzők aligha sértődtek volna meg. Más kérdés, hogy e merész átiratokból nem egy harmonikus, lekerekített, hanem inkább kérdésekkel teli, nyugtalanítóan dinamikus koncert született, amely végig lekötötte a közönség figyelmét.
A fafúvósok között különösen kiemelkedett Bánki Berta fuvolajátékával, valamint a Kossuth-díjas Borbély Mihály, aki klarinét- és szaxofon szólóival varázsolta el a közönséget. Az oboista Zászkaliczy András, a fagottos Bettermann Jákob és a basszusklarinétos Bajusznács Mihály inkább kiegészítő szerepet vállaltak, gazdagítva a kamarazenei hangzást. Külön említést érdemel Kántor Balázs csellóművész, aki hosszú évtizedek óta folyamatosan felfedezi és bővíti a cselló lehetőségeit; jazz, világzene és kortárs művek terén egyaránt új értelmet ad a hangszernek. Az est csúcspontja azonban Szabó Dániel volt, akinek páratlan billentéskultúrája, kifinomult játékstílusa és szakszerű, mégis szórakoztató magyarázatai hitelesítik átiratait, és felejthetetlen élményt nyújtanak a hallgatóságnak.
Persze, szívesen egyedivé teszem a szöveget! Kérlek, oszd meg velem, hogy milyen információval szeretnél dolgozni, és milyen stílusban vagy formában szeretnéd, hogy megjelenjen!
Szabó Dániel Nonett - Ravel, Sosztakovics, Bartók és Ligeti művei, improvizációk
Magyar Zene Háza, május 8.
