A vietnámi tojásos kávé egyedi és különleges ital, amely a helyi tradíciók és kultúra izgalmas találkozását képviseli. De vajon miért választják ezt a különleges kávéfajtát a vietnámiak? Az ital nem csupán az íze miatt népszerű, hanem a gazdag történelem

Vietnám csupán 200 év alatt emelkedett a kávénagyhatalmak sorába, köszönhetően a gazdag, erőteljes ízvilágának, a gondos, lassú főzési technikáknak és az egyedi, helyi receptúráknak. Ezen tényezők együttes hatására mára egy különleges kávékultúra bontakozott ki az országban, amely mélyen gyökerezik a vietnámi hagyományokban és mindennapi életben.

Pontosan 14 évvel ezelőtt jártam először a délkelet-ázsiai országban, akkor kóstoltam meg a kávéjukat is. Most is emlékszem, olyan hideg január volt a fővárosban, Hanoiban, hogy több réteg ruha ellenére is majd lefagyott az ujjam.

Csepegett az eső, az egész településre szürke, nyálkás felhő borult, a virággal megrakott biciklik ide-oda csúszkáltak az úton. Az egész napos városnézés után csak arra vágytam, hogy végre valahová leülhessek, és megigyak egy forró feketét. Találtam is egy hangulatos, helyi kis kávézót, ami elé alacsony műanyagszékek voltak kitéve, és cserepes virágokkal díszítették a bejáratát.

Leültem az egyik piros székre, leraktam a táskámat a földre, és kikértem a kávém. Egy apró cica dörgölőzött a lábamhoz, amikor a gazdája kihozta a ca phe phint, vagyis egy apró fémkancsót, amely tökéletesen illeszkedett a csészém peremére.

Felemeltem a kancsó fedelét, a durvára őrölt kávészemeket nyakon öntöttem a felszolgált forró vízzel, és vártam, hogy a phin alján lévő szűrőn, hosszú perceken át, lecsepegjen a kávém. A végeredmény sűrű volt, szinte megállt benne a kanál.

Áhítattal a két kezembe fogtam a csészét, hogy felmelegítsen, és elégedetten belekortyoltam.

Természetesen akkor még nem voltam tisztában azzal, hogy a vietnámi kávé annyira intenzív és gazdag, sötét pörkölésű ízvilága miatt szinte elengedhetetlen, hogy egy kis cukrot vagy sűrített tejet keverjünk hozzá az élvezetéhez.

Még egy utolsó kortyra próbálkoztam, de a kávé annyira undorító volt, hogy végül képtelen voltam lenyelni. Visszaköptem a csészébe, és bár szégyelltem magam, a kedves kiszolgálás után nem volt szívem elmondani, mennyire borzalmas ez az ital. Így hát, amikor senki sem figyelt, egy óvatlan pillanatban egyszerűen a virágágyásra öntöttem a csésze tartalmát, remélve, hogy senki sem veszi észre a titkos búcsúzást.

Természetesen, azóta már én is tisztában vagyok a vietnámi „csepegtetős” kávé etikettjével. A kávékultúra is jelentős átalakuláson ment keresztül az európai hatások nyomán, és az ország igazi kávénagyhatalommá vált. Vietnám a globális kávépiac második helyére tört fel, ami a világtörténelem tükrében egy meglepően gyors és figyelemre méltó karriert jelent.

Az első kávéüzemeket a franciák hozták létre az 1880-as években, a gyarmatosítás időszakában, a középső és déli Vietnám magas vidékein. A frissen termesztett kávé jelentős része azonban Európába került, mivel a vietnámiak ekkor még nem fogyasztották elterjedten a feketekávét.

A gyors fejlődés azonban az 1900-as évek közepén megtorpant, és Vietnám hosszú évtizedeken keresztül olyan gazdasági és politikai kihívásokkal küzdött, amelyek megoldhatatlannak tűntek. Az 1970-es évek végére a hegyvidéki kávétermesztés már alig tudta kielégíteni a helyi igényeket, az exportálásról pedig egyáltalán nem lehetett szó.

Ekkor váratlanul felbukkant Kelet-Németország a történelem színpadán. Az öreg kontinens évszázadok óta szenvedélyesen kötődött a fekete nedűhöz, de volt egy jelentős akadály: különösen Észak-Európában a zord éghajlat nem kedvezett a kávécserjék növekedésének.

Az 1980-as évek előtti időszakban Kelet-Németország kétségbeesett erőfeszítéseket tett arra, hogy alternatívákat találjon a kávé pótlására, de ezek a kísérletek rendre kudarcot vallottak. Ekkor Vietnám, amely már készen állt gazdasági fejlődésének felgyorsítására, ideális partnernek bizonyult a németek számára. Így hát megállapodtak egymással: a német tőke segítségével újjáépítik Vietnám iparát, cserébe pedig biztosítják a kávéellátást.

A megállapodás szerint Kelet-Németország a betakarítás első dekádjában a teljes termés felét kapta volna a beruházás fejében. Azonban ez a tervezet végül nem valósult meg, hiszen a kávécserjéknek hat-nyolc évnyi gondozásra van szükségük, mire először termést hoznak. Az 1990-es évek elején, amikor végre elérkezett az első szüret ideje, Európa politikai tája radikálisan átalakult. 1989. november 9-én Kelet- és Nyugat-Németország egyesült, és mire a vietnámi kávéfarmokon betakarították a szemeket, az az ország, ahová a terményt szánták, már megszűnt létezni. A többi pedig, ahogy mondani szokták, már a múlté.

Vietnámban a kávé népszerűsége ma meghaladja az európai országokét, a munkások, az üzletemberek, az öregek és fiatalok, szinte mindenki naponta fogyasztja. A különböző fajták is megjelentek, a szubtrópusi melegében a jeges változatok váltak a legkedveltebbekké, Nguyen Van Giang bártender pedig kifejlesztette a ma már ikonikussá vált tojásos ínyencséget is.

A Hanoi és az UNESCO világörökség részét képező Hoi An ikonikus itala a hagyományos ízek és a modern elegancia tökéletes harmóniáját testesíti meg. E két óváros kulináris kalandozásának elengedhetetlen és különleges állomásává vált. A vietnámi kávéfogyasztás nem csupán egy napi rutin, hanem igazi rituálé: a feketét nemcsak reggelente főzik, hanem a nap későbbi szakaszában is örömmel csepegtetik a phinnel, élvezve minden egyes kortyot.

Hanioban a híres Train Street-en is felszolgálják, itt a vasúti sín mellett közvetlenül kitett székeken és asztalokon élvezhetjük a karnyújtásnyira elrobogó vonat látványát, na meg az édes desszertkávé ízét, Hoi Anban legtöbben a folyópartot vagy a sikkes kávézók egyikét választják a kóstolásra.

A naplemente varázsának előestéjén érkeztem Hoi An egyik varázslatos tetőteraszos kávézójába. Az óváros utcái egyre inkább megteltek élettel, a kalligramkészítők pedig már a buddhista templom előtti térre telepedtek le, hogy megörökítsék a pillanat szépségét. A selyemlámpások gyengéden hintáztak a fákon, és a boltok előtt ragyogtak, mintha egy csillogó mese világába csöppent volna az ember, ahol a színek és fények harmonikus táncot járnak az esthajnalcsillag fénye alatt.

Tuen már régóta várt rám, és az idő szorításában, amit az esti roham jelentett, éppen csak annyi lehetősége akadt, hogy beengedjen a pult mögé. Miközben a híres tojásos kávé történetét ecsetelte, a konyha melegében a feszültség és az izgalom keveredett. "Ez a szokatlan ital az 1940-es években született, amikor Vietnám még a francia gyarmatosítás igája alatt élt" - mondta, miközben óvatosan kivette a tojásokat a hűtőből. "A gazdasági körülmények igencsak zűrzavarosak voltak, és a friss tej, amely a kávé egyik alapvető hozzávalója volt, igencsak megfogyatkozott." A szavaiból éreztem, hogy nemcsak egy receptet oszt meg, hanem egy egész történelmi korszakot is, amelynek minden falatja ízekkel és emlékekkel volt tele.

Ekkor született meg a Sofitel Legend Metropole Hanoi szállodában dolgozó bártender, Nguyen Van Giang fejében az a merész és kreatív gondolat, hogy a tej zsíros ízének helyettesítésére tojássárgáját használna.

"A friss tojásokat cukorral és egy leheletnyi sűrített tejjel habosra vertük, így létrehoztunk egy különleges ízvilágú, krémes állagú erőteljes italt, amely a mai tojásos kávé alapját képezi" - idézte fel.

Ez az innovatív formula nemcsak a kávé élvezetét gazdagította, hanem az akkori összetevők hiányának problémáját is megoldotta. A tojáskávé különleges íze azonnal meghódította az igényes vendéglőket. Giang, látva az ital népszerűségét, úgy döntött, hogy felveszi az étlapra, majd 1946-ban megnyitotta saját tojáskávézóját Hanoiban. A Giang Coffee Shop azóta is az egyik legnépszerűbb kávézó a fővárosban.

Tuen, miközben magyarázott, óvatosan feltörte a tojásokat, és a sárgákat egy kisebb fémedénybe helyezte. Hozzáadott egy adag cukrot, majd egy kartondobozból egy deci sűrített tejet öntött a keverék tetejére. "Nálunk a vanília adja meg az igazi ízélményt, máshol kókuszt kevernek bele, vagy épp fahéjat hintáznak a krémbe, hogy egzotikusabbá tegyék" - mondta, és addig keverte a masszát, amíg az ragyogó, világossárga színűvé és finoman illatos aromájúvá nem vált.

A következő lépés az eszpresszó elkészítése volt. Tuen vietnámi szemes kávét használt, amely a pörkölés során megőrizte jellegzetes, erős ízét. Üvegpohárba tette, jégkockákat dobott bele, majd a frissen felvert habot körkörös mozdulatokkal a tetejére öntötte. "Az édes, tojásos textúra térfogatot ad a kávénak, de egyben gazdag ízt is, ami a szánkban tökéletesen egybeolvad a savas, keserű feketével."

A hűvös pohárral a kezemben lépkedtem a kávézó tetőteraszára, ahol a kávét egy faasztalra helyeztem. A cseréptetők fölött a tekintetem a régi Hoi An városának határvonalára tévedt, ahol a gyarmati időkből megmaradt városfalakat már régen birtokba vette a moha. A kivilágított utcákból beszűrődött a komolyzene lágy dallama, keveredve az alattam sétálók zümmögő beszédével. Belemerítettem a kanalamat a krémes habba, és ahogy Tuen tanította, óvatosan elkezdtem felkavarni a kávét az aljáról, hogy a gazdag ízek egyesüljenek.