A német nyelvben a lopás kérdése komoly társadalmi diskurzusokat generál, és a közbeszédben is gyakran felmerül. Az emberek gyakran hangsúlyozzák, hogy a vagyon védelme és a tisztességes életmód elengedhetetlen a közösség jólétéhez. Érdemes tehát elgondol
Német, ne lopj, mert... Ambrózy Áron 2024-12-23 ...a tisztesség az alapja mindennek. Az életben sokkal fontosabb, hogy becsületesen járjunk el, mint hogy pillanatnyi előnyöket szerezzünk. A lopás nem csupán a másiktól való elvételt jelenti, hanem saját magunktól is elveszünk valami értékeset: a becsületünket és a tiszteletet. Gondolj arra, hogy a tetteink következményekkel járnak, és a jövőnk a választásainkon múlik. Az igazán értékes dolgokat nem lehet ellopni; azokat meg kell dolgozni. Tartsd szem előtt ezt a gondolatot, és építsd az életed a tisztesség és a becsületesség alapjaira!
A kedvenc karácsonyi filmünkből, a Die Hard-ból egyértelműen kiderül, hogy a felsőbbrendű német ideológia csupán a lopás és a rablás álcája. Hans Gruber nem a New Provo Front hét tagjának, a Liberté de Quebec öt vezetőjének vagy az Ázsiai Hajnal kilenc tagjának kiszabadítására vágyott; sokkal inkább egy hatalmas, több százmillió dollárt érő kötvényt akart eltulajdonítani a Nakatomi toronyház biztonsági széfjéből, mindezt pedig gyilkosságok árán. Amikor Anna Lührmann, Németország európai ügyekért felelős minisztere bejelenti, hogy létezik a terv egy ország szavazati jogának megvonására, akkor fontos, hogy tisztában legyünk vele: a németek ismételten a rablásra készülődnek.
A szovjet legenda szerint április 4-én hagyták el a német csapatok Magyarország területét, és nem üres kézzel távoztak. Románokat megszégyenítő tempóban pakoltak fel előtte minden mozdítható értéket a vasúti szerelvényekre, mivel úgy tartották, hogy a magyar vagyon a német vagyon funkciója. Ezt, az Edmund Veesenmayertől származó gondolatot a német nácik kései utódai, a német zöldek sem képesek elengedni, nemcsak az EP-be delegált pszichopatáik, hanem a kormánytagok is azon ötletelnek, hogyan lehetne kirabolni az általuk alsóbbrendűnek, ázsiainak tartott magyarokat. Megint vinnének mindent: aranyhalat, likőrt, névtáblát, uniós forrást.
Anna Lührmann, Németország európai ügyekért felelős minisztere, úgy érzi, hogy fontos szerepe van a magyar ügyek, a magyarországi vagyontárgyak, a Magyarországot megillető szavazati jog és az uniós források kezelésében. Azonban ez a feladatkör nem tartozik a minisztériumához rendelt hivatalos kötelezettségek közé. Az általa ellátandó feladatok a következőkre összpontosítanak:
Németország szerepe az európai politikai tájban kiemelkedő, hiszen aktívan formálja és képviseli a kontinens politikai irányvonalait. A német kormány folyamatosan koordinálja az Európai Unióval kapcsolatos ügyeket, törekedve az együttműködés erősítésére. Ezen túlmenően, a német diplomácia elkötelezett az európai integráció előmozdítása mellett, miközben szoros kapcsolatokat ápol az EU intézményeivel, hogy közös célokat és érdekeket képviselhessen.
Ehelyett fajelméleti alapokon próbálja megszerezni a vagyontárgyainkat, mintha csak Hans Gruber vágyakozott volna Takagi úr széfjének értékeire. Lührmann asszony tevékenysége egyenesen a korábbi Alfred Rosenberg által irányított Megszállt Keleti Területek Minisztériumához kapcsolódik. Olyan ez, mintha Scholz elődje, Dönitz, egy olyan dokumentumot írt volna alá, amely szerint ez a tárca nem létezhet többé a német kormány berkeiben. Úgy tűnik, erről megfeledkeztek, és az amerikai katonai rendészet sem emlékeztette még őket erre a fontos információra.
A legújabb német ideológia, a jogállamiság-fétis mögött ott a pőre mohóság, a szerzési vágy, az inger, hogy amit ők már nem termelnek meg maguknak, azt elvegyék mástól. Kétezer éve is mindig azon törték a fejüket, hogy melyik szomszédtól mit vegyenek el, ma sincs ez másként. Kivéve, ha emlékeztető veréseket kapnak, hogy nem szabad. Julius Caesar, miután megverte a germánokat, átkelt a Rajnán és oszlopot állított, amire valami olyasmit iratott, hogy megcselekedtem és újra megteszem. Ez hatott, egy darabig nem vágytak mások tulajdonára. Kései kollégája, Churchill meg a hasonló tapasztalatok nyomán úgy vélte, ötven évente le kell bombázni Németországot, ha adnak rá okot, ha nem, különben elvadulnak. Nem tanultunk a történelemből.
Tanuljunk John McClane-től, és legyünk magabiztosak a harcunkban! Ne féljünk a kihívásoktól, és vállaljunk felelősséget a jövőnkért! Ahhoz, hogy megvédjük értékeinket, egy erős Patrióta-frakcióra van szükségünk, amely megakadályozza, hogy a németek hatalmuk révén domináljanak az uniós intézményekben. Az új jelmondatunk legyen: „Együtt az igazságért, a szabadságért és a jövőnkért!”
Hurrá, anyukám!
Facebook hozzászólás
Természetesen! Íme egy egyedi szöveg a megadott témák köré: --- **Kapcsolódó Témák: Németezés és Németország** A német nyelv tanulása nem csupán a nyelvtan és szókincs elsajátítását jelenti, hanem egy gazdag kultúrával és történelmi örökséggel való találkozást is. Németország, mint a német nyelv bölcsője, számos lehetőséget kínál a nyelvtanulók számára, hogy elmélyedjenek a helyi szokásokban és hagyományokban. A „németezés” folyamata során nem csupán a nyelvet sajátítjuk el, hanem egy új világot is felfedezünk. Az ország különböző régiói, mint például Bajorország, Berlin vagy Észak-Rajna-Vesztfália, mind sajátos dialektusokat, ízeket és életstílusokat kínálnak. A német kultúra gazdagsága, a híres fesztiválok, mint az Oktoberfest, vagy a történelmi városok, mint München és Hamburg, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a német nyelv tanulása izgalmas kaland legyen. A nyelvtanulás során érdemes figyelmet fordítani a vezető szereplőkre is, akik inspirálhatnak minket. Legyen szó német irodalom nagyjairól, modern művészekről vagy üzleti vezetőkről, akik a német nyelv és kultúra terjesztésében játszanak kulcsszerepet, mindannyian hozzájárulnak ahhoz, hogy a német nyelv és Németország még vonzóbbá váljon a világ számára. --- Remélem, hogy ez a változat megfelel az elképzeléseidnek!
