Nógrádi György az Izrael elleni támadásról kifejtette, hogy az esemény "a levegőben lógott", ami azt jelzi, hogy a feszültségek már régóta halmozódtak. A helyzet kimenetele jelenleg még mindig bizonytalan, és a jövőbeli fejlemények nehezen előrejelezhetők

Nógrádi György, a neves biztonságpolitikai szakértő, a Mandiner Stratéga különkiadásának meghívott vendégeként osztotta meg véleményét. Kifejtette, hogy a legújabb támadás mögött valószínűleg amerikai támogatás állhat, és rámutatott, hogy a kialakult konfliktus hosszú távon is jelentős hatással lehet az olaj- és energiapiacokra.

Izrael jelentős katonai csapást mért Irán nukleáris létesítményeire, tovább fokozva a Közel-Kelet instabilitását - mondta Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő a Mandiner Stratéga különkiadásában. A beszélgetést vezető Pócza István felvetette, mennyire volt előre jelezhető a támadás, utalva a diplomaták evakuálására és az Atomenergia Ügynökség figyelmeztetéseire Irán átláthatósági kötelezettségeinek megszegésével kapcsolatban.

mivel Izrael és Irán régóta fenyegetik egymást. Irán korábban kilátásba helyezte: ha támadás éri, válaszcsapást mér az amerikai bázisokra. Az amerikaiak erre reagálva felszólították diplomatáikat, hogy nem létfontosságú hozzátartozóikat küldjék haza. Nógrádi emlékeztetett, hogy ez egy hosszabb folyamat része, amely visszanyúlik Szulejmáni tábornok likvidálásáig. Bár az amerikai-iráni tárgyalások formailag haladtak, a dúsítás kérdésében nem született egyezség. Nyugati adatok szerint Iránnak mintegy 200 kg, 90%-os tisztaságú uránja van - ezzel technikailag atombombát állíthat elő. Izrael ezt elfogadhatatlannak tartja, Netanjahu pedig jelezte: a háborút addig folytatják, amíg szükséges. Nógrádi biztos benne, hogy Irán válaszcsapást fog mérni, mert nincs más lehetősége. Mint mondta:

Irán, mint középhatalom, a síita mozgalom kulcsszereplőjeként aktívan támogatja a húsziakat Jemenben, a Hamászt Gázában, valamint a Hezbollahot Libanonban. Nógrádi elemzése szerint azonban Irán befolyása csökkent az utóbbi időszakban: a húsziakat súlyos légicsapások érték, Gázában pedig több ezer civil vesztette életét vagy szenvedett sérüléseket, míg a Hezbollahot Libanonban a hadseregbe való integrálásra kényszerítik. Eközben Izrael kihasználta a szíriai zűrzavart, előrenyomult a Golán-fennsíkon, és számos szíriai katonai célpontot támadott meg – a térség stabilizálása azonban továbbra is távoli célnak tűnik.

Több arab ország, mint például Jordánia, Szaúd-Arábia és Marokkó, nyitott az együttműködésre Izraellel, ám ennek kulcsa egy palesztinokkal kötött megállapodás, valamint a kétállami megoldás, amely jelenleg homályba vész. Az iráni nukleáris program visszaszorítása kétségtelenül fontos cél, ám a síita világforradalom eszméje, amely az iráni vezetés alapját képezi, eddig nem teljesült. A térségben Irak, Irán, Törökország és Szaúd-Arábia között éles hatalmi rivalizálás tapasztalható.

Pócza kiemelte, hogy Izrael az iráni atomprogramot egzisztenciális fenyegetésként értékeli, és ezt az amerikai vezetés is elismeri. Emlékeztetett Marco Rubio külügyminiszter szavaira, aki hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok nem volt részese a támadásnak, de továbbra is teljes mellszélességgel támogatja Izrael biztonsági érdekeit.

Nógrádi szerint három lehetséges forgatókönyv merült fel: egy közös izraeli-amerikai akció (amely végül nem valósult meg), egy kizárólag izraeli támadás, vagy pedig egy izraeli csapás, amelyhez amerikai támogatás társult - és végül az utóbbi vált valóra. Noha az Egyesült Államok hivatalosan nem ismeri el, hogy részt vett volna az akcióban, a hírszerzési és technikai segítségnyújtása nyilvánvaló volt. A szakértő hangsúlyozta, hogy Izrael önállóan nem képes megsemmisíteni az iráni földalatti létesítményeket; ehhez amerikai speciális bombákra van szükség. Ezen kívül említést nyert Marco Rubio szenátor Moszkva-barát kijelentése, amely komoly felháborodást keltett Ukrajnában és Európa más részein.

Pócza Trump egy korábbi kijelentését idézte, amely szerint tudomása volt a támadásról, ami szerinte csendes jóváhagyást sugall. Nógrádi ezt megerősítette, megjegyezve, hogy a támadás mögött teljes amerikai támogatás állt, ám ezt nyíltan nem lehetett vállalni. A tárgyalások kudarcáért Irán elutasító hozzáállása volt a felelős: még a szankciók eltörlése ellenében sem volt hajlandó felfüggeszteni a kutatásait.

A Reuters szerint Irán körülbelül 100 drónt indított válaszul. Nógrádi szerint az izraeli Vaskupola rendszer döntő szerepet játszik a válasz sikerességében: ha képes az összes drónt megsemmisíteni, Iránnak újabb lépésre lesz szüksége. Ugyanakkor a támadás nem szimbolikus volt - az iráni atomképességet célozta, ami súlyos konfliktushoz vezethet.

Pócza rákérdezett a civil áldozatok kérdésére, amire Nógrádi kifejtette, hogy ezek a tragédiák elkerülhetetlenek, de az ajatollahok megölése komoly következményekkel járt volna, amit Izrael végül nem vállalt fel. Iránban a valódi hatalom a vallási vezető kezében összpontosul, nem pedig az elnök vagy a kormány irányítása alatt. Nógrádi hangsúlyozta Irán stratégiai jelentőségét, különös figyelmet fordítva a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzésre, majd figyelmeztetett arra, hogy ha Teherán úgy dönt, lezárja ezt a fontos tengeri átjárót, az drámai mértékben megemelheti a kőolaj- és gázárakat.

Az eszkaláció lehetőségét firtató kérdésre Nógrádi úgy válaszolt: "igen is, meg nem is." A szaúdiak többször is felajánlották, majd letagadták, hogy Izrael használhatja légterüket - a hivatalos álláspont szerint kibékültek Iránnal, de a valóság más. Jordánia kulcsszereplő, mivel a rakéták áthaladnak területén, és lakosságának kétharmada palesztin. A király bejelentette: több menekültet már nem tudnak befogadni Gázából.

Szíria helyzetével kapcsolatban Nógrádi megjegyezte, hogy a központi hatalom meglehetősen gyenge, és a hadsereg nemritkán szándékosan adja meg magát. A belső feszültségek, mint például az alaviták és szunniták közötti erőszakos összecsapások, tovább súlyosbítják a válságot. Törökország és Izrael is saját befolyási övezetként tekintenek Szíriára, ami bonyolítja a helyzetet. A látszólagos stabilitás csak a felszínt takarja, valójában pedig folyamatosan lappang egy potenciális robbanáspont.

A gazdasági következmények kapcsán Nógrádi kiemelte:

A húszik támadásai következtében jelentős mértékben csökkent a Vörös-tengeren bonyolított hajóforgalom, még akkor is, ha Egyiptom próbálta alacsonyabb díjakkal ösztönözni a kereskedelmi tevékenységet. Az ország gazdasági helyzete rendkívül ingatag, holott hadereje meglehetősen erős, és szoros kapcsolatokat tart fenn Izraellel.

Pócza az orosz-ukrán háború következményeire is rákérdezett, amelyre Nógrádi úgy válaszolt, hogy a közel-keleti válság nemzetközi jelentősége már túlszárnyalja az ukrajnai konfliktust. A transzatlanti szövetség is kettészakadt: míg az Egyesült Államok egyre inkább távolodik Ukrajna támogatásától, addig Európa továbbra is hűségesen kiáll az ország mellett. Jó példaként említette, hogy néhány nyugati állam izraeli miniszterek ellen szankciókat léptetett életbe, miközben az Egyesült Államok elítélte ezeket a döntéseket.

Zárásként Pócza István azt kérdezte: vezethet-e a helyzet világháborúhoz vagy nukleáris konfliktushoz? Nógrádi úgy véli, bár a Közel-Keleten bármi megtörténhet, reméli, hogy ez az egész nem eszkalálódik, de az megmondhatatlan, hogy mikor és hogyan ér véget ez a konfliktus.