Egy tömör, ám mégis tartalmas visszatekintés: az elmúlt időszak eseményei és tanulságai egyfajta tükörként szolgálnak számunkra. Ezek a pillanatok nem csupán emlékek, hanem olyan tapasztalatok is, amelyek formálják jövőnket. Érdemes elgondolkodni azon, ho

A román elnökválasztás első fordulójában váratlan események zajlottak Észak-Balkániában: a szélsőséges politikai nézeteket képviselő jelölt a szavazatok tíz százalékát zsebelte be. A hír elgondolkodtató, hiszen nem csupán a szavazatok arányáról van szó, hanem arról is, hogy a választók egyértelműen jelezték, nemtetszésüket a megszokott politikai elit irányába. Egyik bekezdés címében olvashatjuk: "Nem az establishmentre". A kérdést, hogy "Hanem mire?", sokan feltennék, de a tapasztaltabb olvasók tudják, hogy a zavaros megfogalmazások mögött sokszor a szerző érzéketlensége rejtőzik. A cikk későbbi részében ugyan kiderül, hogy a politikai elemzők az eredményt a fennálló hatalmi struktúrák ellen irányuló tiltakozásként értelmezik, de a megfogalmazás még mindig nem az a magyaros stílus, amit elvárnánk. Miért van szükség idegen nyelvű kifejezések erőltetésére? Az internetes szótárak gyakran nem adnak pontos definíciót, míg Bakos szótára a helyes kifejezést nyújtja: "az elidegenedett fennálló hatalmi rendszer". Valójában Lilike kisasszony azt akarta kifejezni: "a választók változást keresnek". Ha már a "nem" szót használja, akkor így kellett volna fogalmaznia: "A választók nemet mondtak a megunt rendszerre / a leszerepelt politikusokra." Így mindenki számára világos lenne az üzenet, nem csupán az angoltanárok számára.

Korábban is szavaztunk már államfőre, de a legutóbbi választás meglepetésekkel teli kezdődött: a várakozásokkal ellentétben nem a beharangozott jelöltek, hanem a perifériára szorultak kerültek a második fordulóba. Így alakult. Öt év múlva majd kiderül, hogy a győztes megérdemelte-e a bizalmat (én már most biztosra veszem, hogy nem!). Tapasztalt róka vagyok (és egy kicsit cinikus is), ezért nem táplálok illúziókat. A nagyszebeni elnök búcsúztatói között sok a csalódott ember, akik úgy vélik, "többet vártak volna egy kisebbségi vezetőtől." Én nem csalódtam, mert nem voltak elvárásaim. Csokonai mester szavai jutnak eszembe, amelyek arra tanítanak, hogyan érdemes viszonyulni a reményhez: "Földiekkel játszó / Égi tünemény, / Istenségnek látszó / Csalfa, vak, Remény! / Kit teremt magának / A boldogtalan, / S mint védangyalának, / Bókol úntalan. / Síma száddal mit kecsegtetsz? / Miért nevetsz felém? / Kétes kedvet mért csepegtetsz / Még most is belém? / Csak maradj magadnak! / Biztatóm valál; / Hittem szép szavadnak: / Mégis megcsalál."

Politikai ígéreteknek hinni? Ugyan, az csak a naiv emberek szórakozása... Nemzeti kisebbségek tagjai amúgy is csak a maguk erejéből boldogulhatnak, mert az élet így van berendezve: a nyuszi csak úgy menekülhet meg, ha gyorsabban szalad a farkasnál. Jó-jó, a politikában még alkudozni meg ügyeskedni is lehet, de reménykedni csak módjával: "Hittem szép szavadnak: mégis megcsalál."

A politikai játszmák labirintusában az ügyeskedésnek számos útja van, de ezek gyakran csupán múló diadalokat hoznak, amelyeket a következő kormányok könnyedén eltüntethetnek. Frunda György 1996-os országos lista harmadik helyezése igazi meglepetés volt, amely a 'kapcsolati tőke' ügyes kihasználásának köszönhetően egy kis előnyhöz juttatta őt. Ezzel szemben Tőkés László annyira népszerűtlen volt Bukarestben, hogy a sikeres szereplés szinte elképzelhetetlennek tűnt. A legutóbbi választás első fordulójának "sikerének" látszólagos gyümölcse Kelemen Hunor hat megyében elért első helyezése, amelyet a maszol.ro november 25-i cikke is említ. Hargita megyében lenyűgöző 82,98%-os arányt ért el, míg Kovászna 68,4%-a és Szatmár 33,39%-a is figyelemre méltó. Szilágy és Bihar megyék szintén a listán szerepelnek, de Maros megye 31,19%-os eredménye, ami 64.928 érvényes szavazatot jelentett, már nem tűnik olyan kiemelkedőnek. Ha a szövetségi erők valóban a legjobb formájukat hozták volna, talán még az is belefért volna, hogy ezekből a megyékből néhány polgár átszavazzon a rivális Ciolacura, így a mai szomorúság helyett boldogságot élvezhetnénk (Lasconi például 3000-nél kevesebb szavazattal nyerte meg a versenyt). Georgescu az internetes mozgósítás mestereként tűnt fel, de talán az is hozzájárult a sikerhez, hogy a szavazásra jogosult románok közel 40%-a annyira elégedetlen volt a domináns pártok politikai ajánlataival, hogy inkább egy ismeretlen, Putyin-szimpatizáló, Európa-ellenes jelöltre voksoltak. Lili kisasszony véleménye szerint ez nem más, mint a divat és a tömegpszichózis hatása, amivel nem teljesen értek egyet; úgy vélem, hogy a mögöttes tudás hiánya is kulcsszerepet játszik. Emlékezzünk Silviu Brucan szavaira is, aki azt mondta, hogy országunkban hárommillió értelmes ember és húszmillió tapló él – a taplók felhördültek, ahelyett hogy elgondolkodtak volna a kijelentésen. (K. P.: A naivság határai. Média, 1994. 35. sz.)

Most a nyugati diaszpórát dicsérik, hogy ők billentették át a mérleg állását, de ez csalóka látszat, mert pl. Kovászna megyében Kelemen Hunor után Georgescu következett a sikerlistán (tehát a "putyinista jelölt" minden megyében nagy arányban tarolt). Ezen már nem érdemes rágódni, mert a meccset lefújták. Az erdélyi magyar kisebbség persze még hónapokig büszke lesz a 'hatmegyés' győzelemre. Egyszer már megismerte a siker ízét, s most újra megkívánta. Emlékeznek? "1991 körül történt: Romániában népszavazást tartottak az új alkotmányról. A dolgozók tanácstalan tömege egy emberként várta a választ az RMDSZ-től: - Jó-é nekünk ez az alkotmány, szavazzunk-é rá? A válasz: - Nem, ez az alkotmány nekünk nem jó, ne szavazzunk rá. - Hargita, Kovászna és Maros megyében a szavazatszámlálás után úgy nézett ki, hogy e három megyében nem érvényes az alkotmány. Ámde az alkotmányt a többi harmincvalahány megye elfogadta, így érvényessége az egész országra (s benne e három megyére is) kiterjedt. Nem baj, szavaztunk egy jóízűt. Úgymond: ellene mondtunk a gonosznak - s azzal maradtunk." (Írtam 1996. ápr. 12-én, a Trakta c. szövegemben.)

Elfelejtettem megemlíteni, hogy jámbor népünk engedelmes tagjai mindig oda helyezik a pecsétet, ahová a vezetőik mutatnak, hiszen ők tudják, hogyan kell lavírozni a finom fortélyok között…