Szuperhős: Szuper ez a Férfi!
Elkezdődött tehát a DC Studios tervei szerint az univerzumépítés első fázisa, amit természetesen Superman nyit meg a nézőközönség előtt. Igaz, a filmet már szerdán láthattam, ráadásul 3D-ben néztük meg.
Eleinte sok kétség merült fel bennem a film kapcsán, különösen a főszereplők miatt. Ugyanakkor, ha visszagondolok, a Marvel univerzumban is hasonló helyzetben voltam a karakterekkel, és ahogy az egykor Batmant megformáló Robert Pattinsonnal kapcsolatban is kétkedtem, úgy David Corenswet, aki a Supermant alakítja, teljesen lenyűgözött. Pedig nem vagyok kicsi alkat, és a címszereplő sem éppen alacsony, hiszen 193 centiméter magas. Mindenesetre, egy szó mint száz, fantasztikusan hozta a szerepét, és hitelesen alakította a nép hűséges megmentőjét, aki a filmben metahumánként van emlegetve, akárcsak a társai.
Kate Brosnahan, akit A káprázatos Mrs. Maiselben ismerhetünk, mostantól Lois Lane szerepében ragyog. Bár számomra is rejtély, hogy mit láttak benne James Gunnék, kétségtelen, hogy az ő választásuk indokolt. Igaz, hogy a hétköznapi emberek, mint ő, kissé eltörpülnek a szupererőkkel megáldott hősök mellett, de Kate mégis Lois Lane, és tudjuk, hogy mire képes. A vásznon pedig tökéletesen hozza a karaktert, ami lenyűgöző teljesítmény.
A film teljesen új alapokra helyezi a képregényhőst, a fiatalkori éveit mutatja be, ahol épp hogy csak megmutatta magát fiatal hősünk, és máris rögtön sok nagy fába vágja a kis testét. Rögtön a film elején harci sérüléseiből még fel sem épülve egy harci robot ellen kell megküzdenie, mint kiderül, egy olyan ellen, akit nem más irányít, mint Lex Luthor, a film antagonistája, a háttérben tevékenykedve, de igen hatásosan alakítja Nicholas Hoult, akinek szerepeiben még nem csalódtam, ahogy most sem lehetett. Magával ragadó volt, ahogy el tudta adni magát a vásznon, hogy mennyire is gyűlöli Supermant, igaz, a két karakter közötti alapkonfliktust nem mutatták be, vagy én nem figyeltem, de már Lex totálisan utálja Supermant.
A film nem vesztegeti az időt a karakterek bemutatásával, hiszen a moziközönség már jól ismeri őket. Azonnal a középpontba ugrik, mintha mindenki már teljesen tisztában lenne a szereplők hátterével és fejlődésével. Így mi is az események sodrába kerülünk, és ez az érzés, ami magával ragad, olyan erőteljes, hogy szinte lehetetlen elmenekülni tőle. A film sokszínű szereplőgárdája, akik a jó és a rossz oldalán állnak, kezdetben talán túlzsúfoltnak tűnik, de a rendezés ügyes és átgondolt, így mindig akad egy kis lélegzetvételnyi szünet, hogy a néző is fel tudjon zárkózni az eseményekhez.
A film nem mentes a hibáktól, de az igyekezete figyelemre méltó. Meg kell vallanom, hogy az elvárásaimat messze túlszárnyalta, és Henry Cavill után nehezen tudtam volna más színészt elképzelni Superman szerepében. A casting valóban remekül sikerült, még a kisebb szerepekben is. Örömmel láthattuk az Igazság Bandáját, amelynek neve kissé mókás, de a tagjaikat alaposabban megismerhettük. Úgy vélem, hogy a csapat még bővülni fog a jövőben. A filmben egy friss, sebezhető és emberibb metahumánt ismerhetünk meg, mint eddig valaha, és ha valaki kétségbe vonja az új DC Studios alapjait, azt hiszem, ennél jobban nem is kezdhetnének. A mozikasszák is ezt fogják igazolni, úgy érzem.
A filmben megjelenő karakterek és események több ikonikus képregény világát ötvözik. Különösen emlékezetesek a következő művek: a 1998-as „Superman az örökkévalóságnak”, a 2002-es „Superman: Ending Battle”, a „Superman: Születési előjog” és az „All-Star Brainiac”. Már az első pillanattól kezdve elragadott a film Supermannel való megjelenítése. Képregényfanatikusként lenyűgözött a karakter öltözködése, amely tökéletesen idézte fel a klasszikus képregényoldalakat. Ráadásul Corenswet alakítása is rendkívüli, ahogy életre kelti ezt a legendás hőst.
Az aláfestő zenei dallamok nosztalgikus emlékeket idéztek fel bennem, de valahogy most még erősebben hatottak. David Fleming és John Murphy munkássága különösen kiemelkedő, és azóta már teljes egészében meg is hallgattam a zenéjüket. Minden zenekedvelő figyelmébe ajánlom ezt az élményt. A rendezői székben és a forgatókönyv írójaként James Gunn tűnt fel, akit nem igazán kell bemutatni. Amikor 2022-ben bejelentették, hogy ő és Peter Safran irányítják az újjáalakított franchise-t, biztos voltam benne, hogy a projekt jó kezekben van. Az első lépcsőfok pedig igazán sikerült, ahogy mondani szokták, remek ipari munka született.
A sok megpróbáltatás és a több mint egy évtizednyi Superman nélkül eltöltött időszak végre a múlté, és ennél szebb visszatérést el sem képzelhettünk volna. Csak így tovább! Ha pedig valaki nem tudja, mit válasszon a moziban, ezt a filmet bátran ajánlom. Indulás a mozikba!
