Száj- és körömfájás, madárinfluenza, sertéspestis, kéknyelv - mi zajlik valójában a magyar állatfarmokon?
Az állattenyésztők számára a közelgő hónapok nem mentesek az aggodalmaktól, hiszen különböző súlyos és kevésbé súlyos fertőzések árnyékában kell tevékenykedniük. Vannak olyan kórokozók, amelyekhez már régóta hozzászoktak, míg mások, amelyek évtizedek után bukkantak fel, váratlan kihívás elé állítják őket. Emellett ott vannak a még csak fenyegetés szintjén létező betegségek is, amelyek elkerülhetetlennek tűnnek. A száj- és körömfájás, a madárinfluenza, a sertéspestis és a kéknyelv betegség mind-mind a haszonállatokat leginkább sújtó kórokozók közé tartoznak, és a velük szembeni védekezési mechanizmusok hatékonysága változó: néha sikeresen, máskor viszont kevésbé eredményesen védekeznek az állattenyésztők.
Szomorú napra ébredt az állattenyésztés világa a nagypénteket megelőző csütörtökön. A Győr-Moson-Sopron megyei tehenészetekben újra felütötte fejét a ragadós száj- és körömfájás, amely már közel 900 tehenet és számos sertést érintett, mindez pedig a két hét nyugalom után igencsak megdöbbentette az ágazatot. De nem csupán ez a hír aggasztó; Hajdú-Biharban egy másik baromfitelepen is megjelent a madárinfluenza, amelyről a közvélemény nem tulajdonított különösebb figyelmet. Az állattenyésztők tehát nem csupán a száj- és körömfájás miatt aggódhatnak, hiszen az afrikai sertéspestis folyamatosan ott lebeg a fejük felett, és a kéknyelv betegség is egyre közelebb kúszik. De mik is ezek a kórokozók, honnan származnak, és milyen lehetőségeink vannak a védekezésre?
A ragadós száj- és körömfájás a legnagyobb mértékben fertőző betegség, ami csak létezik. A vírusa olyan gyorsan terjed, hogy elegendő egy kis széllökés, egy macska, amely átszökken egy telepről a másikra, vagy egy madár, amely egyik helyről a másikra repül, és máris ott a szomszédban a kór. Az emberi egészségre azonban nem jelent komoly veszélyt; világszerte csupán néhány tucat esetet regisztráltak, és ezek is jellemzően enyhe lefolyásúak. A legrosszabb, amit elérhetünk, az egy kis láz és néhány kényelmetlen hólyag a szájban vagy a körömágy környékén, de ez általában csak akkor fordul elő, ha fertőzött állatok nyers tejét fogyasztjuk. De ki az, aki ilyet tenne?
Bár a fiatalabb állatok esetében előfordulhat elhullás, az idősebbeknél maradandó termeléscsökkenés és a lábak deformálódása tapasztalható. A legnagyobb problémát azonban nem ezek a közvetlen következmények jelentik, hanem az, hogy a fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében az érintett telepeknek le kell ölniük az állományt. Eddig több mint 9000 állatot kellett elpusztítani, ami már önmagában is hatalmas veszteséget jelent: a szarvasmarhák beszerzési értéke 7,2 milliárd forintra rúghat. Ráadásul a kieső tejtermelés és a legújabb kitörés által érintett sertések további súlyosbíthatják a helyzetet. Összességében a kár mértéke több tízmilliárd forintra tehető.
Mindegyiküknek teljesen újra kell kezdenie az állományuk felépítését, amelyhez a kormányzat támogatását ígérte.
Ez csupán a kezdet: a járvány megjelenése által kiváltott "piaci pszichózis" jelentős hatással van az egész állattartó iparágra, különösen az érintett országokkal szemben életbe léptetett kereskedelmi korlátozások miatt.
