Szent Miklós izgalmas életébe még a váratlan összecsapások is belefértek.

Szent Miklós, a szegények védelmezője és az önzetlen ajándékozás megtestesítője, a világ egyik legelismertebb védőszentjének számít. Ám kevesen ismerik azt a történetet, amelyben annyira dühbe gurult, hogy még egy pofont is kellett osztania. Ez a kis epizód jól mutatja, hogy még a legnagyobb jóságos szentek is emberiek, és néha a türelem határait feszegetik.

A megmaradt elbeszélések és vallási tradíciók alapján valószínű, hogy a hozzá kapcsolódó mitológia számos férfi karaktert egyesít.

Myrai Szent Miklós, a keresztény hagyományok egyik legkedveltebb szentje, a IV. században élt Kis-Ázsiában, Myra városában. Élete során híres lett jótékony tetteiről, különösen a rászorulók, gyermekek és a szegények iránti szeretetéről. Legendák övezik, amelyek közül talán a legismertebb az, amikor titokban ajándékokat hozott egy szegény családnak, hogy megmentsen három lányát a szegénységtől és a rabszolgaságtól. Szent Miklós püspökként is szolgált, és tisztelete az évszázadok során világszerte elterjedt, különösen karácsonykor, amikor az ajándékozás szimbólumává vált. Az ő története a nagylelkűség és az önzetlen szeretet példaképe, akinek hatása még ma is érezhető a különféle kultúrákban és hagyományokban.

Miklós valószínűleg Kis-Ázsia varázslatos tájain, Patarában látta meg a napvilágot Krisztus után 245 körül. Gazdag szülők gyermeke volt, ám sorsa tragikus fordulatot vett, amikor fiatalon árva lett. E nehéz időszakban érsek nagybátyja vette szárnyai alá, és egy kolostor falai között nevelte. Ez az élmény mély nyomot hagyott benne, és nem sokkal később a papi hivatás mellett döntött, hogy az átélt nehézségekből merítve segíthessen másokon.

A hagyomány szerint Myra érsekének halála után isteni ihletés nyomán Myra városába indult. Eközben a legidősebb püspök különös látomásban részesült, melyben azt a parancsot kapta Istentől, hogy válasszák meg érseknek azt a férfit, aki a következő hajnalban elsőként lép be a templomba imádkozni. A kiválasztott személy nem volt más, mint Miklós, aki így kezdte meg több mint ötven éven át tartó szolgálatát a myrai keresztény közösség élén, egy olyan világban, amely még mindig erősen pogány hagyományokkal bírt.

A vagyonát a rászorulók, különösen a szegények és árvák támogatására áldozta, ami miatt már életében sokan szentként tekintettek rá. Noel Baba, vagyis Ajándékozó Apa néven vált ismertté, és az ő jóságos cselekedetei miatt sokan tisztelték. 342. december 6-án hunyt el, ezért ezen a napon a mai napig megemlékezünk róla és az általa képviselt értékekről.

1087-ben, miután a muszlimok elpusztították Myrát, a város földi maradványai olasz kereskedők révén Bari városába jutottak. Ezen szent relikviák tiszteletére új templomot építettek Bari szívében, amely azóta is népszerű zarándokhelyként vonzza a hívőket. További részletek találhatók az mkvm.hu weboldalon.

Nem csak a szegények pártfogójaként vált ismerté

Szent Miklós nem csupán a hajadonok, a kereskedők, a fiatalok és a diákok, hanem a tengerészek patrónusa is. E sokrétű védőszerepeinek történetei gazdag hagyományt alkotnak, amelyeket Szémán István 1913-as művében, a „Csodatevő Szent Miklós élete és csodái” című gyűjteményben ismerhetünk meg. E könyvben felfedezhetjük a szent életének és csodáinak izgalmas részleteit, amelyek mind a hitét, mind a jóságát hirdetik.

Így vált például a kereskedők védőszentjévé:

"Egyszer Lyciában a rossz esztendők után nagy lett az éhínség. Itáliában azonban bő termés volt, s egy szicíliai kereskedő sok gabonát vásárolt össze, melyet értékesíteni akart. Ennek álmában jelent meg Szent Miklós és arra kérte, hogy Myrába rögtön élelmet szállítson. A kereskedő fölébredve azt hitte, hogy csak egyszerű álom volt, de a markában három darab aranyat szorongatott, amelyet Szent Miklós adott neki előlegül. Hajójával rögtön Myrába evezett, ahol az érsek az egész szállítmányt megvette tőle, és kiosztotta a szűkölködők között." (Szémán István: Csodatevő Szent Miklós élete és csodái 1913.)

Az egyik leggyakrabban ábrázolt alakja Szent Miklósnak, amikor a fiúk és diákok védőszentjévé vált. A legenda szerint egy gazdag nemesember fiait, akik Szent Miklóst jöttek meglátogatni, megölte egy gonosz fogadós majd egy hordóba rejtette a testeket. A jóságos Szent Miklós álmában látta a történteket, reggel azonnal a fogadóba sietett püspöki ruhában. A gonoszt megbüntette, és feltámasztotta a fiúkat. A képeken ezt úgy ábrázolják, hogy a fiúk egy dézsában állnak felemelt karral és Szent Miklóshoz könyörögnek.

Elbocsátották, mint egy püspököt a szószékről.

Ritkán esik szó erről az eseményről, pedig egy igazán izgalmas legenda fűződik hozzá. A történet szerint Miklós, a jóságos püspök, részt vett a niceai zsinaton, amely a keresztényüldöztetések sötét időszakában zajlott. Az egyik heves hitvitában, ahol azt vitatták, hogy Jézus azonos-e Istennel, Miklós annyira felháborodott az ellentábor vezetője, Aurelius érvei hallatán, hogy dühében felpofozta őt. E rendkívüli kirohanása következményeként a zsinatból való hazaküldés és püspöki rangjától való megfosztás sorsa várta.

Ez a helyzet azonban nem tartott sokáig, mivel a következő éjjelen a zsinat résztvevői egy különös álommal ébredtek. Az álmukban Szent Miklós jelent meg előttük, egy oldalán Istennel, a másikon pedig a gyönyörű érseki öltözetbe bújtatott Szűz Máriával. Azonnal felismerték, hogy sürgősen vissza kell hívniuk őt, így hát azonnal lépéseket tettek, és visszahelyezték a püspöki székébe. Természetesen bocsánatot is kértek tőle, hogy a múltban elkövetett hibáikért kárpótolják.

Ettől a pillanattól fogva még inkább megbecsülté vált.

Mióta vált hagyománnyá Miklós napján az ajándékozás?

A pontos kezdetekre sajnos már nem találunk egyértelmű választ, hiszen a történet fonala olyannyira összegubancolódott az idők során. Egyes vélemények szerint a hagyomány már Szent Miklós életében gyökerezik, amikor is az emberek december 6-án ajándékokkal lepték meg egymást, ezzel is kifejezve tiszteletüket a szent nagylelkűsége iránt. Ugyanakkor más források azt sugallják, hogy a francia apácák voltak az elsők, akik a 11. században ezen a napon ajándékokat adtak, ezzel tovább szőve a jótékonyság és az adakozás szálát.

Európában a 16. században kezdett elterjedni a Mikulás kultusza, ám a különböző régiókban eltérő történetek, megnevezések és ábrázolások kapcsolódnak hozzá. Magyarországon a 19. század közepe táján terjedt el az ajándékozás szokása, amely elsőként a polgári rétegek körében nyert teret.

A magyar gyermekek számára a Mikulás, vagy más néven a Télapó, december 6. estéjén érkezik ajándékokkal. A gyerekek gondosan kitisztított cipőkkel várják őt az ablakban, hiszen ő nem a kéményen érkezik, mint ahogy az angolszász hagyományokban megszokott. A Télapó kísérője, a krampusz, egyfajta ijesztgető figura, aki a rossz magaviseletű gyerekeknek virgácsot hoz. Érdekes, hogy a magyar Mikulás neve a Miklós név szláv eredetű változata. A krampusz elnevezésének eredete viszont homályos; elképzelhető, hogy a latin „crampus” szóból ered, ami 'görcsöt' jelent, vagy a régi német „Krampen”-ből, ami kampót vagy karomot jelent.

Az észak-európai régiókban egy Knecht Ruprecht nevű alakot rendeltek a Mikulás mellé, ami még a krampusznál is ijesztőbbnek számított a germán legendák szerint. Ó a mondák szerint elvitte egy zsákban a rossz gyerekeket.

A Mikulás, vagy más néven Szent Miklós, a világ különböző kultúráiban számos formában és hagyományban él tovább. A gyerekek számára ő a varázslatos ajándékozó, aki december 6-án érkezik, hogy örömet és boldogságot hozzon. Európában a Mikulás legendája különféle szokásokkal párosul. Például Hollandiában Sinterklaas néven ismert, piros palástban és mitikus hajón érkezik a spanyol tengerpartokról, míg a gyerekek izgatottan várják, hogy a cipőjükbe ajándékokat helyezzen. Az Egyesült Államokban a Mikulás a karácsonyi ünnepek középpontjába került, és a Coca-Cola reklámjaival vált világszerte ismertté. A képe, amely egy vidám, kövér bácsi piros ruhában repülő szánkón érkezik, mára a modern karácsony szimbólumává vált. Más országokban, mint például Oroszországban, a Mikulás a Ded Moroz néven ismert, aki unokájával, Sznyegurocska-val együtt hozza el a téli varázslatot. Itt a hagyományok szorosabban összefonódnak a helyi kultúrával, és a télapó az újévi ünnepekhez is kapcsolódik. A Mikulás története tehát nem csupán egyetlen figura, hanem egy globális mitológia része, amely a jóságot, generozitást és a gyermekek boldogságát hirdeti. A különböző hagyományok és szokások gazdagítják ezt a varázslatos ünnepet, amely minden évben újra és újra örömet hoz a világ minden táján.

Valaha, a Szovjetunió berkeiben is létezett egy Mikulás-szerű figura, akit Gyed Maroznak, vagy más néven Fagy apónak hívtak. E jelkép hatására az 1950-es években nálunk is megszületett a "szocialista" Télapó, aki minden vallási vonatkozástól mentesen, jutalmazó és büntető szerepkörben tűnt fel. Ekkoriban számos gyermekdal született, amelyek ma is felcsendülnek a Mikulás ünneplésekor, nosztalgikus hangulatot teremtve e különleges alkalom során.

A 19. század folyamán az amerikai ünnepi hagyományok kezdenek kirajzolódni abban a formában, ahogyan ma ismerjük őket. E folyamatban kulcsszerepet játszott Clement Clarke Moore 1823. december 23-án publikált karácsonyi költeménye, amely óriási népszerűségnek örvendett. A versben megjelenik Santa Claus, akinek szánját nyolc rénszarvas húzza, és aki a kéményen keresztül érkezik a családok otthonaiba, ezzel varázslatos élményt csempészve az ünnepi készülődésbe.

Amerikában és Angliában a Mikulás, ottani nevén Santa Claus, december 25-én reggel érkezik, hogy megajándékozza a gyerekeket. Így tehát a december 6-a nem számít ünnepnek számukra, ellentétben a keleti-európai hagyományokkal. Érdekes, hogy Santa Claus karaktere a holland Sinterklaasból alakult ki, aki egy kedves, manószerű figura, tele mókás bájjal.

Vannak helyek, ahol az ajándékok nem a Mikulástól érkeznek, és nem is a karácsonyi ünnepekhez köthetők: Spanyolországban a gyerekek a Háromkirályok ajándékait várják Vízkereszt napján, január 6-án. Ezen a napon elérkezik a varázslat, amikor a három bölcs különleges meglepetésekkel kedveskedik a kicsiknek.

Eredetileg a Mikulás ruhája nem volt piros; más színekben tündökölt, ami meglepő lehet a mai hagyományok tükrében.

A századelőn készült képeslapokon, bonbonosdobozokon, ajándékkísérő kártyákon, csokoládépapírokon rendkívül változatos színű és ruhájú Mikulásokat lehetett látni. Egy dolog volt mindegyikben a közös, hogy méltóságteljes püspököt ábrázolnak.

A püspöki palást a képeken varázslatos színekben tündökölt: a kék, piros, zöld és lila árnyalatok mindegyike egyedi karaktert adott neki. Természetesen nem hiányozhattak a hagyományos kiegészítők sem, mint a püspöksüveg és a pásztorbot, amelyek elengedhetetlen részei a püspöki öltözetnek. És ne feledkezzünk meg a zsákról sem, amely szintén fontos szerepet játszott a megjelenésben.

Az egységes megjelenés végső formáját Amerika formálta meg a világ számára. A piros, kék, zöld vagy lila köntöst viselő püspök figurája sokáig népszerű maradt, mígnem Louis Prang bostoni nyomdász 1885-ben tömegesen forgalomba hozta azokat a képeslapokat, amelyeken a püspök piros ruhában tűnt fel. Ezt követően az Egyesült Államokban a piros szín vált a legelterjedtebbé. A figura mai, jól ismert megjelenése azonban egy 1931-es Coca-Cola reklámnak köszönhető, amely végleg bebetonozta a képét a kollektív tudatba.

Haddon Sundblom volt az a grafikus, akit felkértek '31-ben, hogy csinálja meg a Coca Cola téli kampányának arcát. Ő megalkotta a ma is ismert pirosba öltöztetett, pocakos, pirospozsgásan mosolygós Mikulás arcát, amit ma is ismer az egész világ az Amerikai Egyesült Államoktól Ausztráliáig, Finnországtól Dél-Afrikáig.