A mesterséges intelligencia szabályozásának szigorítása még elképzelhető lett volna, de végül ez a javaslat is a feledés homályába merült.

Az Európai Bizottság brüsszeli épülete, a Berlaymont-palota 2025. március 25-én - Fotó: Thierry Monasse / Getty Images

Az Európai Bizottság évente közzéteszi éves munkaprogramját, amelyben részletezi a következő naptári évre vonatkozó terveit, valamint tájékoztat arról is, hogy mely kérdésekkel nem kíván foglalkozni a jövőben. Ezek között az ügyek között gyakran találunk olyanokat, amelyek már elavultak vagy elvesztették relevanciájukat. Például az afgán kormánnyal kötött együttműködési megállapodás már nem aktuális, hiszen a 2021-es tálib hatalomátvétel óta az Európai Unió nem ismeri el az új vezetést. Továbbá, egy korábban kiszivárgott dokumentumban az óraátállítás eltörlése is szerepelt, azonban végül ez a javaslat nem került be a végső döntésbe.

Összegyűjtöttük azokat az intézkedéseket, amelyekről a Bizottság úgy határozott, hogy a jövőben már nem érdemes a korábbi formájukban foglalkozni. Különösen figyelemre méltó, hogy a kidobásra ítélt ügyek között szerepel a mesterséges intelligencia (MI) felelősségére vonatkozó új szabályozás, amely sokakat meglepett.

Bár a magyar kormány kommunikációjában gyakran "Brüsszelként" emlegeti a különféle uniós intézményeket, a valóságban az Európai Unió működése messze nem olyan egyszerű, mint ahogy azt a retorika sugallja. Az EU törvényhozási folyamata alapvetően eltér a nemzeti jogalkotástól, hiszen három fő szerv - az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa - működik együtt, mindegyik saját tagállamának érdekeit képviselve. Ez a sokszínűség és az érdekek ütközése gyakran hosszadalmas döntéshozatalt eredményez. Amikor elavult, visszautasított vagy nem megvalósuló uniós javaslatokról beszélünk, fontos megérteni a jogalkotási folyamat részleteit, és tisztázni, hogy melyik intézmény milyen feladatokért felelős. Csak így láthatjuk, hogy a bonyolult, de szükséges egyeztetések hogyan alakítják a közös politikát és jogi kereteket az EU-ban.

Az Európai Bizottság az Európai Unió egyik legfontosabb intézménye, egyfajta végrehajtó szerv. Gondoskodik arról, hogy az uniós döntések megvalósuljanak a tagállamokban, felügyeli és ellenőrzi az uniós pénzek elköltését, betartatja az uniós jogot - aminek a megszegése esetén jogi eljárást indíthat a tagállamokkal szemben -, ezek mellett pedig uniós jogszabályokat kezdeményez. Az utóbbira csak a Bizottság képes, a többi szerv nem.

Ha a nemzeti törvényhozással vetjük össze, a Bizottság inkább a kormány szerepét tölti be, hiszen ők felelnek a jogszabályok tervezeteinek kidolgozásáért és az érintettekkel, például civil szervezetekkel való egyeztetésért, valamint szakértőkkel folytatnak konzultációt. A Bizottságban összesen 27 biztos dolgozik, minden uniós tagállam egy képviselőt delegál. Magyarországot Várhelyi Olivér képviseli, aki az egészségügyi és állatjóléti ügyekért felelős. A Bizottság elnöke Ursula von der Leyen, akit 2024-ben újabb öt évre választottak meg az Európai Parlamentben.

Itt csatlakozik be az unió két fő döntéshozatali szerve: az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa (más néven a Miniszterek Tanácsa; nem összetévesztendő az Európai Tanáccsal, ahol az uniós vezetők találkoznak negyedévente, sem az Európa Tanáccsal, ami teljesen független az EU-tól). Előbbibe minden tagállam választott képviselői, utóbbiba a tagállami miniszterek tartoznak. Mielőtt egy uniós jogszabály megszületne, a Bizottság felterjeszti a tervezetet az Európai Parlament elé, ahol az adott témával foglalkozó szakbizottságban megvitatják a parlamenti képviselők a javaslatot, esetleg módosítanak rajta, majd szavaznak róla. Az EU Tanácsában pedig a tagállami szakminiszterek egyeztetnek és döntenek, itt minden ország szava számít, a szavazási rendszer alapesetben súlyozott.

A javaslatok túlnyomó többségéről első olvasatban megegyezik a Parlament és a Tanács. Ha mégsem értenek valamiben egyet, egyeztető bizottság alakul, ezután módosítják a javaslatot, amit mindkét szervnek el kell fogadnia, egy uniós jogszabály csak ezután válik hivatalossá. A tagállamok ezután ültetik át a jogszabályt a saját jogrendjükbe, ha csak irányelvről van szó; ha rendeletről beszélünk, akkor azt közvetlenül alkalmazniuk kell. A könnyebb eligazodás érdekében az Európai Parlament infografikáját is érdemes megnézni.

De mégis miért ilyen lassú a döntéshozás? A demokratikus egyensúlyt a három fő intézmény együttműködése garantálja, ehhez pedig minden szinten folynak viták, majd módosítások és egyeztetések - az is lassítja a folyamatot, hogy mindez 24 hivatalos nyelven folyik.

A Bizottság idén összesen 37 javaslatról döntötte el hivatalosan, hogy nem fogják megvalósítani, ezáltal csökkentik a bürokrácia mértékét, és megszabadulnak a stagnáló projektektől. Ezek között vannak olyan ügyek, amik már a kezdetektől fogva halálra voltak ítélve, míg több esetében valószínűleg vita lesz majd arról, hogy más formában újjá kell-e éleszteni őket, vagy esetleg újradolgozzák azokat. Ironikus módon olyan felterjesztésektől is megszabadultak, amik a Bizottság átláthatóbb működését szorgalmazták volna.

A 37 ajánlás közül

A mesterséges intelligencia felelősségi kereteinek kialakítása már 2022-re nyúlik vissza, amikor is a Bizottság egy átfogó irányelvet terjesztett elő. Az elképzelés célja, hogy a szabályozás révén válaszokat találjanak azokra a kihívásokra, amelyek akkor merülnek fel, ha valaki a mesterséges intelligencia működése következtében szenved el kárt, legyen szó akár anyagi veszteségről, és szeretne kártérítést érvényesíteni.

A Bizottság javaslata alapján az MI-rendszerek összetettsége, önálló döntéshozatali képessége és átláthatatlansága miatt az áldozatok számára rendkívül nehézséget jelenthet a károk bizonyítása. Gyakran nemcsak hogy bonyolult kideríteni, mi is történt pontosan, hanem a folyamat költségei is elérhetik a megfizethetetlen szintet. Ez a bizonytalanság pedig elriaszthatja a károsultakat attól, hogy jogi lépéseket tegyenek, így sokan kénytelenek maradni a tétlenség állapotában.

A javaslat alapján az irányelv jelentősen megkönnyítette volna a kártérítési folyamatokat, ezzel erősítve az emberek mesterséges intelligenciába vetett bizalmát. Emellett a vállalkozások számára is jogbiztosabb környezetet teremtett volna, hiszen a különböző tagállami szabályozások helyett egy egységes, átfogó uniós keretrendszer lépett volna életbe, amely harmonizálja a piacot.

A Bizottság szerint azonban "előreláthatóan nincs egyetértés" az ügyben. Az irányelv tervezetét azután vonták vissza, hogy februárban a párizsi AI Action Summit csúcstalálkozón az Egyesült Államok alelnöke, J. D. Vance nemtetszését fejezte ki az EU technológiai szabályozásával kapcsolatban. A mesterséges intelligenciáról szóló csúcstalálkozó eredetileg azt a célt szolgálta, hogy az emberközpontú MI-t népszerűsítse. Ezt azonban háttérbe szorították Franciaország és az EU több százmilliárd eurós befektetési bejelentései, amikkel azt próbálták megmutatni, hogy komolyan részt akarnak venni a globális MI-versenyben. A bejelentések nem sokkal azután történtek, hogy Donald Trump amerikai elnök közölte: az USA négy év alatt 500 milliárd dollárt költhet ugyanilyen célra.

Ebben a kontextusban az EU döntése, amely a mesterséges intelligencia által felvetett felelősségi kérdések szabályozásának javaslatát vonja vissza, egy átgondolt és megfontolt lépésnek látszik.

Az üzenet világosan kifejezi a nyitottságot a befektetések és az innováció iránt, hangsúlyozva a gazdasági versenyképesség fontosságát. Ezen túlmenően, ez a lépés gesztusként is felfogható az új amerikai kormány irányába, jelezve a partneri együttműködés szándékát.

Gyakorlati szempontból nézve a javaslat már egy ideje elvesztette népszerűségét, különösen azután, hogy az Európai Unió elfogadta az átfogó mesterséges intelligencia szabályozását (AI Act). Ez a rendelet a mesterséges intelligencia rendszerek társadalomra gyakorolt kockázataira építve határozza meg a szabályokat. Jelenleg a hatályos jogszabályok értelmében több tevékenység, mint például a társadalmi kreditrendszerek létrehozása, a valós idejű biometrikus adatok gyűjtése, a prediktív profilozás és az érzelemfelismerő rendszerek alkalmazása mesterséges intelligencia révén tiltottnak számít az EU területén.

Az MI-szabályozáshoz hasonlóan az uniós adatvédelmi szabályok régóta húzódó, először 2017-ben javasolt felülvizsgálatát is elvetették. A rendelet az online nyomkövetési technológiák szigorúbb szabályozását célozta volna, az általános adatvédelmi rendelethez, azaz a GDPR-hoz hasonlóan keményebb büntetéseket vezetett volna be, és véget vetett volna az agresszív online nyomkövetésnek (például a felhasználók gépén tárolt sütiknek vagy a profilalkotásnak). Az eredeti terv még 2017-ben született, de soha nem sikerült megegyezniük róla az uniós társjogalkotóknak. Az Európai Bizottság most azzal indokolta a visszavonást, hogy a javaslat elavult, és előreláthatólag nem születik megállapodás a kérdésben.

A javaslat komoly ellenállást keltett a nagy technológiai cégek és a távközlési vállalatok körében, mivel közvetlen hatással lett volna az üzleti modelljeikre. 2021-ben kiszivárgott információk alapján a Google aktívan lobbizott a szabályozás ellen, és más techóriások bevonására is törekedett a reform megakadályozása érdekében. A Politico hírei szerint az Amazon is korábban fáradozott a javaslat támogatottságának gyengítésén az Európai Unióban.

Az online hirdetések világában a felhasználók nyomon követése és profilalkotás kulcsszerepet játszik, így a szabályozási kezdeményezések komoly üzleti érdekeket fenyegethetnek. Egy TechCrunchnak nyilatkozó szakértő rámutatott, hogy a javasolt intézkedések a GDPR bevezetése után túlzónak tűntek, és időzítésük is kedvezőtlen lett volna. Emellett az eredeti tervezet már elavult, hiszen inkább a távközlési szektorra összpontosított, nem pedig a technológiai óriásokra. A reform elmaradása miatt a régi elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv továbbra is hatályban marad.

Számos költségvetési szabályozás osztozott hasonló sorsban, de közülük kiemelkedik egy különösen figyelemre méltó javaslat. Ez a tervezet az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) átalakítását célozta meg Európai Monetáris Alappá (EMF). Az elképzelés lényege, hogy ezzel a lépéssel jelentős forrást, szélesebb eszköztárat és nagyobb beleszólást biztosítanának a nehéz helyzetbe került országok és bankok támogatásában. Ezzel párhuzamosan a döntéshozatali folyamatba a jövőben fokozottabban bevonnák az Európai Parlamentet, valamint a nemzeti parlamenteket is, így erősítve a demokratikus kontrollt.

A monetáris alap koncepcióját elsőként Wolfgang Schäuble, a német pénzügyminiszter vetette fel 2010-ben. Az ötlet 2017-ben újra reflektorfénybe került, mivel az euróövezet továbbra is kiemelt sérülékenységgel bír a pénzügyi válságokkal szemben. Jean-Pierre Landau, Franciaország központi bankjának korábbi alelnöke véleménycikkében hangsúlyozta, hogy egy jól megtervezett monetáris alap jelentős támogatást nyújthatna a gazdasági sokkok kezelésében. Elemzése alapján az új Európai Monetáris Alap három fő aspektusban különbözne az akkori eurózóna válságkezelő mechanizmusaitól:

Clemens Fuest német közgazdász szerint azonban a reform túl egyoldalú lett volna, mert csak a válságkezelésre koncentrált, de nem javasolt semmit a válságok megelőzésére vagy a tagállamok túlköltekezésének visszaszorítására. A szakértő szerint a reform elmosta volna a felelősségi határokat a nemzeti és az uniós intézmények között, miközben ösztönözte volna az eladósodást.

Fuest véleménye szerint, ha a segítségnyújtás túl könnyen hozzáférhetővé válik, az országok hajlamosak lehetnek elveszíteni a motivációjukat a fegyelmezett gazdálkodás iránt. Ezen kívül az EU fokozott szerepe gyengíti a nemzeti parlamentek hatáskörét, holott ők felelnek a költségvetési források biztosításáért. Szerinte elengedhetetlen lenne egy olyan reform bevezetése, amely szigorúbb pénzügyi fegyelmet, átláthatóságot és a magánbefektetők felelősségvállalását erősíti.

A szabadalmi rendszert átláthatóbbá tevő rendelet javaslatát is visszavonta az Európai Bizottság. A tervezet létrehozott volna egy szabadalmi központot az EU Szellemi Tulajdoni Hivatalán belül, ami ellenőrizte volna, hogy egy szabadalom valóban elengedhetetlen-e egy adott technológiai szabványhoz. A pereskedés előtt kötelező lett volna közvetítői eljárást lefolytatni.

Bár a javaslat már áthaladt az Európai Parlament szűrőjén, és a lengyel elnökség előkészítette a tárgyalásokat, a Bizottság véleménye szerint nem várható, hogy "belátható időn belül elfogadható kompromisszum" szülessen. A SEP-rendelet (Standard Essential Patents - alapvető szabványhoz kötött szabadalmak) elsősorban az autóipar és a technológiai szektor érdekeit kívánta szolgálni, azonban komoly ellenállást váltott ki olyan szabadalomtulajdonos cégek részéről, mint a Nokia és az Ericsson.

A javaslat, amely a diszkrimináció elleni védelmet kívánta kiterjeszteni a munkahelyeken kívüli szférákra is, végül elutasításra került. Az Európai Bizottság már 2008 óta igyekszik elfogadtatni egy olyan jogszabályt, amely garantálná az egyenlő bánásmódot vallás, meggyőződés, fogyatékosság, életkor és szexuális irányultság alapján – nem csupán a munkahelyeken, hanem például az egészségügyi ellátás, az oktatás és a lakhatás területén is. Azonban néhány tagállam, köztük Németország, Csehország és Olaszország, évek óta ellenáll a tervezetnek, általában üzleti költségekre és a nemzeti hatáskörök védelmére hivatkozva.

A javaslat hiánya azt jelzi, hogy az Európai Unióban továbbra sincsenek garantált egyenlő védelmi intézkedések a diszkriminációval szemben, legyen szó vallásról vagy fogyatékosságról. A szabályozás sürgető fontosságú lenne, hiszen az Eurobarométer 2023-as felmérése alapján a válaszadók 21%-a jelezte, hogy az elmúlt évben személyesen tapasztalt diszkriminációt vagy zaklatást. Ez a szám 2019 óta négy százalékos emelkedést mutat, ami aggasztó tendenciát jelez.