Oroszország újra megmutatta a sötét oldalát: ismét egy lépéssel közelebb sodorta a világot az atomháború rémálmához.

Oroszország legújabb és legfejlettebb csapásmérő tengeralattjárója mostantól aktívan teljesít szolgálatot.

A Knyaz Pozsraszkij néven ismert rakétahordozó zászlóavató ünnepségén Vlagyimir Putyin is jelen volt. Az elnök kiemelte, hogy az új tengeralattjáróval az orosz haditengerészet újabb jelentős lépést tett előre. A Borej-A osztály legújabb képviselője a korábbiaknál fejlettebb és hatékonyabb, melynek formája áramvonalasabb, hajtóműve pedig még csendesebb. Mivel a mélyben megbúvó tengeralattjárók csak a hangjuk révén lepleződnek le, a tervezők célja, hogy minél hangtalanabb hajókat alkossanak. A Knyaz Pozsraszkij e tekintetben is a legjobb teljesítményt nyújtja az orosz flottán belül.

A Borej-osztályt a korábbi Akula osztály, vagy a NATO által ismert Tájfun-csoport leváltására alakították ki. Ezek a hajók egykor a világ legnagyobb merülő tengeralattjárói voltak, lenyűgöző 170 méteres hosszukkal, 22 méteres szélességükkel és 23 ezer tonnás vízkiszorításukkal. Belső terük annyira tágas volt, hogy tornaterem és szauna is kényelmesen elfért bennük. A kiöregedett Tájfun-osztály utódjaként a Borej hajók hasonló hosszúságúak, ám sokkal karcsúbbak és mindössze a vízkiszorításuk felével bírnak. Emellett valamivel gyorsabbak is, és kiemelkedően ügyesen manővereznek.

A korábbiakhoz képest visszalépést jelent, hogy csak 16 földrészközi ballisztikus rakétát hordoznak, amelyek mindegyikén 6, külön-külön célra irányítható atomtöltet van. Ezzel szemben a hatalmas Tájfunokon 20 rakéta állt szolgálatban, darabonként tíz-tíz robbanófejjel.

Ám a Borej-osztály legfélelmetesebb fegyvere mégsem a viszonylag új fejlesztésű RSM-56 Bulava rakéta, hanem egy egészen elképesztő torpedó. A Poszeidón (NATO-kódja Kanyon, vagy Status-6) teljesen új fejezetet nyit a tengeri hadviselésben. Erről korábban az Infostart már részletesen beszámolt.

A 24 méter hosszú és 2 méter átmérőjű fegyver nukleáris meghajtású, így hatótávolsága eléri a 10 ezer kilométert. A felszín alatt akár ezer méter mélyen is haladhat. A sebessége egészen elképesztő: 185 km/óra. De a legdöbbenetesebb az, hogy az atomrobbanófeje 100 megatonnás (vagyis 100 milliárd kilogramm hagyományos robbanóanyaggal azonos a pusztító ereje). Ez kétszer akkora, mint a valaha volt legnagyobb hasadóanyag-fegyver, a szovjet Cár bomba. Csak összehasonlításul a Hirosimára ledobott amerikai légiakna 15 kilotonnás volt, tehát 15 ezer kilogrammnyi TNT robbanószerrel egyenértékű.

A Poszeidón könnyedén átlépheti a jelenlegi tenger alatti védelmi rendszerek gátjait, és bárhol csapást mérhet az ellenséges part menti területekre. A szeverodvinszki ünnepségen Vlagyimir Putyin megerősítette, hogy a már meglévő hét Borej-osztályú tengeralattjáró mellé 2030-ig még hat másikat terveznek üzembe állítani. Nyugati szakértők azonban úgy vélik, hogy ez a kijelentés erősen túlzó, hiszen a legújabb hadihajó építése is már 2016 óta zajlik.

Az Oroszországi Biztonsági Tanács titkára nemrégiben bejelentette, hogy hamarosan az elnök elé terjesztik a haditengerészet 2050-ig tartó fejlesztési koncepcióját. Nyikolaj Patrusev kifejtette, hogy a tervezet középpontjában az orosz tenger alatti támadó kapacitások fejlesztése áll. Elmondása szerint ennek fő célja a válaszcsapás lehetőségének biztosítása lenne, amennyiben Oroszországot atomtámadás érné. Jelenleg a nukleáris elrettentő erő jelentős része a szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakétákra támaszkodik, amelyek azonban sokkal sebezhetőbbek, mint az óceánok mélyén rejtőzködő, csendesen közlekedő tengeralattjárók.

Nem meglepő, hogy az Egyesült Államok prioritásai között kiemelt szerepet kapnak a víz alól indítható atomfegyverek. Jelenleg az amerikai haditengerészet flottájában 66 atommeghajtású és nukleáris fegyverzettel rendelkező tengeralattjáró található. Ebből 14 tengeralattjárónak kifejezetten az a feladata, hogy a fedélzetén lévő ballisztikus rakéták segítségével csapást mérjen az ellenségre. A többi tengeralattjáró szintén atomtöltetű rakétákkal vagy robotrepülőgépekkel van felszerelve, de ezek a járművek más haditengerészeti műveletekben is aktívan részt vehetnek, például ellenséges hajók és búvárnaszádok felkutatásában és megsemmisítésében.

Oroszország 11 dedikált rakétahordozóval büszkélkedhet, és összesen 30 atomfegyverzetű tengeralattjárója van. Ez alapján az amerikai haditengerészet fölénye egyértelműnek tűnik, azonban a nukleáris fegyverek mennyiségét figyelembe véve az oroszok enyhe előnyben vannak: 5459 atomtöltettel rendelkeznek, míg az Egyesült Államok 5177-tel. A The War Zone szaklap figyelmeztet arra, hogy az orosz flotta újabb atom-tengeralattjárói, különösen a félelmetes Poszeidón nukleáris torpedókkal felszerelt egységek, jelentős változást hozhatnak az erőegyensúlyban. A Knyaz Pozsarszkij az északi flotta részeként elsősorban a sarkvidéki régióban, az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren fog járőrözni, ami komoly fenyegetést jelenthet Európa számára. Különösen aggasztó, hogy a kontinens haditengerészeti ereje nem rendelkezik megfelelő eszközökkel a víz alatti hadviselés kihívásaival való megbirkózásra.

Az Egyesült Államoknak pedig elsősorban a Poszeidón jelent olyan kihívást, amivel szemben a U.S. Navy egyelőre teljesen tehetetlen. Oroszország viszont rendületlenül folytatja nukleáris búvárhajóflottájának fejlesztését. Ezzel aztán olyan kiszámíthatatlan, tenger alatti pusztító erőhöz jut, amely a világ bármely pontján képes lecsapni. Moszkva így kiterjesztheti befolyását, és az elrettentés révén sokkal könnyebben tudja másokra kényszeríteni a saját akaratának.