Tavaly hihetetlenül magas számú gólya választotta Szlovákiát otthonául, ezzel új rekordot állítva fel a fészkek számában.

Az előző év kifejezetten kedvezőnek bizonyult a hazánkban élő fehér gólyák populációja szempontjából. A fészkek elfoglaltságának száma új csúcsot ért el, ami a globális felmelegedés és a madarak vonulási szokásaiban végbement változások következménye.

2024-ben rendezték a fehér gólyák fészkelőhelyein a nyolcadik nemzetközi gólyaszámlálást a német Naturschutzbund irányításával, s a BirdLife International közreműködésével. Szlovákiában a számlálást a Szlovák Madártani Társaság végezte közel 300 önkéntes bevonásával.

"Hosszú időn keresztül 1350 fészek volt folyamatosan foglalt, de 2024-ben már 1573 fészek 'népesült be' 1106 településen" - tájékoztatott a madárszámlálást irányító koordinátor, Miroslav Fulín. Kiemelte, hogy összesen 1344 fészekben 4081 gólyafióka fejlődött, ami fészkenként átlagosan 3 fiókát jelent. A legtöbb foglalt fészket Cirókahosszúmező és Laborcradvány településeken regisztrálták. Érdekesség, hogy az összes fészek közül 860 fészekalapú oszlopon található.

A belakott fészkek számának növekedése szorosan összefügg a globális felmelegedés hatásaival. Ennek következtében a gólyák elterjedési területe Szlovákia északkeleti régiójában egyre bővül. Az enyhe telek és az Afrika északi, valamint középső részein bőségesen rendelkezésre álló táplálék miatt a gólyák már nem érzik szükségét, hogy a déli kontinensre vonuljanak. Ez a jelenség újabb bizonyítéka annak, hogy a klímaváltozás milyen mélyreható hatással van a madárfajok viselkedésére és élőhelyeikre.

A fészekben felnövő fiókák jelentős számát a rágcsálók bőséges megjelenése segítette elő az adott évben, amely így elegendő táplálékforrást biztosított számukra. A madárvédelmi szakértők ezúton is hálájukat fejezik ki mindazoknak, akik adataikkal támogatták a fészekszámlálás folyamatát.

A fehér gólyák elterjedése különösen változatos, hiszen Európa, Észak-Afrika, Törökország, valamint Irán északi vidékei mellett Közép-Ázsiában is fészkelnek, bár ott kisebb létszámban. Fészkelési területük Európában szervesen kapcsolódik a kontinens középső és keleti részeihez, visszatérve a Balkán-félsziget gyönyörű tájaira is. Emellett a Pireneusi-félsziget is jelentős otthont ad e madaraknak. Nyugat-Európában és Olaszországban viszont elszigetelt populációik találhatók, ami különlegessé teszi jelenlétüket e régiókban.

Szlovákia szinte minden részén találkozhatunk fészkelő madarakkal, jellemzően 300 méteres tengerszint feletti magasságig, a síkságokon. Emellett kisebb számban magasabb területeken is megfigyelhetők. Fészkeiket leginkább az emberi települések közelében alakítják ki, ahol bőséges táplálékforrást találnak. A lakott fészkek 60%-a Kassa és Eperjes megyében helyezkedik el.

A fehér gólyák európai populációja tipikusan vándorló madárfaj. Dél-Afrikában töltik a telet, majd március végén, április elején érkeznek vissza hozzánk. Az ősz beköszöntével, augusztus közepén indulnak újra útnak, hogy elérjék téli szálláshelyeiket. Érdekes módon, egyes egyedek úgy döntenek, hogy nálunk töltik a hideg hónapokat. Tavasszal a hímek érkeznek először, ők foglalják el a fészket, és eltökélten védik azt a rivális hímekkel szemben.

A párzási időszakban a gólyák násztáncot járnak, a szárnyukat kiterjesztve hangosan csattogtatnak a csőrükkel, jellegzetes fejmozdulatok kíséretében. A nyári kánikulában a testükkel védik a fiókáikat a tűző naptól, s csőrükben vizet is hordanak nekik. A fókákat a szülők gilisztákkal, bogarakkal, később elejtett rágcsálókkal, kétéltűkkel, gyíkokkal, kígyókkal etetik. A táplálékuk összetétele a környező élőhelyek kínálatától függ, a leggyakrabban azonban a vizes területeken, sekély vizekben, vízpartokon, sűrű növényzetben, mezőkön keresnek táplálékot, s főként az elszaporodott rágcsálókat irtják.