A "Te az enyém, én a tied?!" kifejezés olyan mély érzelmi kapcsolatot sugall, amely a kölcsönös birtoklás és elköteleződés érzését hordozza. Képzelj el egy olyan világot, ahol a szeretet nemcsak egy érzés, hanem egy kölcsönös ígéret is: Te vagy az én táma
A házasság hetében szinte dőlnek ránk az információk. Műsorok, cikkek foglalkoznak vele, rengeteg esemény történik. Okos emberek próbálják elmagyarázni, hogyan lehet hosszú távon működtetni egy-egy párkapcsolatot. Mi lehet a kitartás záloga? Mennyit kell beszélgetni? Mennyi időt kell szánni párunkra? Miként lehet együtt élni és élni hagyni? Hogyan tartható meg az intimitás, akár évtizedek múlva is?
A házasság témája gyakran a középkorú és idősebb generációk körében merül fel, akik már gazdag élettapasztalattal rendelkeznek. De mit is jelent mindez a fiatalabbak számára, a mai tizen- és huszonévesek, esetleg harmincasok számára? Ők azok, akiknek a frigyre lépés még csak a jövő zenéje, de már most is hatalmas távlatokat ölel fel. A házasság mára sok esetben félelmetes vállalássá vált, olykor szinte teherként nehezedik a vállukra, és úgy tűnik, hogy a kötelékek megszorítását jelentheti a szabadság helyett. A fiatalokat körülvevő világ tele van olyan példákkal, ahol a szeretet szikrája hirtelen hamuvá válik, és olyan párok válnak el, akikről senki sem gondolta volna, hogy valaha külön utakon járnak. Az a mély érzelem, ami egyesítette őket, mára eltűnt, és az elvált szülők, mint az én apám és anyám, csak fokozzák a bizonytalanságot. Azt érzem, hogy a házasság kockázata ma már túl nagy: miért is kockáztatnám az életemet, ha a válás szinte minden sarkon leselkedik? Talán jobb, ha meg sem próbálom...
Még hosszan lehetne sorolni, miért tekintenek meglehetősen szkeptikusan a házasság intézményére a fiatalok. És lehet, hogy igazuk van. Ha nem látnak jó példát maguk előtt, ha a családjukban is egyre-másra válnak, ha a barátaik is szétmennek, akkor ők minek erőlködjenek...
Manapság olyan sok szomorú kisgyermek és szakember segítségére szoruló óvodás és iskolás van, amilyet talán még sosem tapasztaltunk. A gyorsan változó digitális világ mellett a családok szétesése is hozzájárul ehhez a helyzethez. Egyre ritkábban találkozunk azzal a hagyományos családi felállással, ahol apa, anya és testvér(ek) együtt élnek. A stabilitás, amelyre a kisgyermekeknek a legnagyobb szükségük van, sajnos hiányzik. E gyerekek sodródnak, és később ők lesznek azok, akiknek elköteleződésre lenne szükségük... De vajon milyen példát kövessenek?
Senki sem rendelkezik a bölcsek kövével, amikor új útra lép. Csupán a saját erejében bízik, hogy neki, nekik sikerülni fog. A szerelem mindent elragad, a szeretet pedig képes legyőzni a legnagyobb akadályokat. Idővel, az élet viharai közepette, majd kiderül, meddig tart ez a kitartás. Hol találkozik az önző érdek és a közös cél? Tudjuk-e ügyesen játszani a húzd meg, ereszd meg játékát? Hajlandóak vagyunk hátralépni a családi harmónia érdekében? Képesek vagyunk megbocsátani másoknak? Együtt tudunk-e állni a nehéz időkben? Mit és meddig tűrünk el egymásból?
