Türkmenisztán a világ egyik leggazdagabb országa lehetne, de sajnos egy bonyolult helyzet foglyává vált. A G7 által bemutatott gazdasági elemzés alapján a közép-ázsiai ország rengeteg lehetőséggel rendelkezik, ám a politikai és gazdasági környezet miatt n
A Concorde részvényelemzője, akit a Zéróosztó néven ismerünk, a G7 elemzői csapatának részeként osztja meg szakmai meglátásait.
Közép-Ázsia olaj- és gázkészletei kiemelkedő jelentőséggel bírnak, ám ezek globális piacra jutását számos kihívás nehezíti. Cikksorozatunk első részében Azerbajdzsán, míg a második részben Kazahsztán szerepét és lehetőségeit vizsgáltuk az orosz, iráni, amerikai és kínai geopolitikai érdekek összefonódásában. A mostani írásunk Türkmenisztánra fókuszál, amelynek helyzete sok szempontból még bonyolultabb, mint az eddig elemzett posztszovjet államoké.
Türkmenisztán potenciálisan a világ egyik leggazdagabb országa lehetne, hiszen a becslések alapján a Föld negyedik legnagyobb földgázkészlete található itt, és jelentős kőolajkészletek is rejtőznek a területén. Azonban számos tényező gátolja, hogy az ország valóban kiaknázza ezeket a kivételes természeti erőforrásokat.
A szovjet korszakban Türkmenisztán, ahogyan a többi közép-ázsiai ország is, az orosz energetikai hálózat fogságába került. Moszkva ügyesen tervezte meg a rendszert, amely lehetővé tette, hogy a térség gazdag nyersanyagai kizárólag az orosz szállítóvezetékeken keresztül jussanak el a nemzetközi piacokra, ezzel pedig jelentősen megnehezítette a független exportálás lehetőségét.
Türkmenisztán helyzete drámaian megváltozott a Szovjetunió felbomlása után, amikor is az ország fő exportpiaca hirtelen megszűnt. Oroszország súlyos gazdasági krízisbe került, ami jelentősen csökkentette a türkmén gáz iránti keresletet. Ez a helyzet komoly pénzügyi problémákat generált Türkmenisztán számára, amely kénytelen volt új stratégiákat kidolgozni a túlélés érdekében.
Új exportpiacok felé már csak a földrajzi elhelyezkedése miatt is nehezen tudott nyitni az ország, amely Iránnal, Afganisztánnal, Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal határos, és ez az energiahordozók exportját különösen bonyolulttá teszi. Afganisztán évtizedek óta politikailag instabil, így a területén a vezetékek építése és üzemeltetése komoly kockázatokat hordoz. Irán önálló energiaexportőr, így kevéssé érdekelt Türkmenisztán földgázának továbbításában, Kazahsztán úgyszintén: versenytársként, saját földgázpiacának védelme érdekében nem feltétlenül támogatná Türkmenisztán független exportlehetőségeit.
Az ország belpolitikai helyzete szintén akadályozta a fejlődést. Az első elnök, Szaparmurat Nyijazov, aki felvette a Türkmenbasi (a türkmének atyja) címet, a gazdasági forrásokat saját személyi kultuszának kiépítésére fordította. Hatalmas aranyszobrokat emeltetett magáról, és az állami költségvetés jelentős részét saját dicsőségének megörökítésére használta fel.
Türkmenisztán jelentős potenciállal bír, de geopolitikai helyzete, a Szovjetunió hagyatéka, a szűkös exportlehetőségek és a belső politikai környezet együttesen megnehezítik az ország fejlődését az energiaexport terén. Az utóbbi években ugyan történtek lépések alternatív szállítási útvonalak kialakítására, azonban Türkmenisztán még mindig komoly kihívásokkal néz szembe a globális energiapiac dinamikájában.
Egy figyelemre méltó lehetőségként merült fel Azerbajdzsán, amely a Kaszpi-tenger másik oldalán helyezkedik el, mint az egyik leglogikusabb exportútvonal. A Transz-Kaszpi Földgázvezeték koncepciója már 1996-ban napvilágot látott, és célja az volt, hogy Türkmenisztán hatalmas gázkészleteit Azerbajdzsánon, Grúzián és Törökországon keresztül eljuttassa Európába, így kikerülve az orosz befolyást. Az Egyesült Államok és nyugati szövetségeseik számára a projekt különösen vonzó volt, hiszen lehetőséget teremtett Közép-Ázsia energiafüggetlenségének erősítésére, miközben csökkentette volna Oroszország dominanciáját a régióban.
A projekt végül 2000 környékén meghiúsult, amikor Azerbajdzsánban felfedezték a hatalmas Sah Deniz földgázmezőt. Ez a felfedezés jelentős mennyiségű földgázkészletet biztosított Azerbajdzsán számára, és ettől kezdve a Türkmenisztánból érkező vezeték támogatása már nem volt prioritás. Ezen kívül Oroszország és Irán, a Kaszpi-tenger másik két meghatározó hatalma, határozottan ellenállt a projektnek, jogi érvekre hivatkozva. A Kaszpi-tenger státusza évtizedeken keresztül vitatott volt: míg egyes országok tóként, mások nyílt tengerként kezelték. Oroszország és Irán ezért azt állították, hogy bármilyen új csővezeték megvalósításához az összes parti állam beleegyezése szükséges. Ez a helyzet politikai és jogi akadályokat gördített a projekt elé, amelyek végül megakadályozták annak megvalósítását.
A kilencvenes évek végén az Unocal is ambiciózus tervekkel állt elő Türkmenisztán földgázexportjának diverzifikálására. Az amerikai cég két nagy csővezetékprojektet - Közép-Ázsia-Afganisztán-Pakisztán Olajvezeték (CAOP) és Transz-Afganisztáni Földgázvezeték (TAPI) - dolgozott ki, hogy Türkmenisztánból dél felé szállítsa az energiahordozót. Ezt követően a vállalat próbált támogatókat találni, ám ezek a projektek rendkívül nehézkesnek bizonyultak az afganisztáni instabilitás és biztonsági problémák miatt. A folyamatos fegyveres konfliktusok, a politikai bizonytalanság és az infrastruktúra hiánya ellehetetlenítette a vezetékek megépítését. Ráadásul az Egyesült Államok sem biztosított elegendő politikai és gazdasági támogatást a projekthez, mivel Washington elsődleges célja a nyugati szövetségesek energiaszükségletének biztosítása volt, nem pedig Dél-Ázsia ellátása.
Türkmenisztán számára egyre sürgetőbbé vált az új exportútvonalak kiépítése, miután Oroszország 2006-ban bejelentette, hogy drasztikusan csökkenti a türkmén földgáz vásárlását. Ez a lépés újabb gazdasági válságot generált az országban, amely már így is nehéz helyzetben volt. Ebben a kritikus időszakban Türkmenisztán számára Kína kínálta az egyetlen reális megoldást, mivel a távol-keleti óriás egyre nagyobb mennyiségben kívánta importálni a földgázt, hogy mérsékelje a tengeri kereskedelem - különösen a Malaka-szoros - jelentette kockázatokat.
2006-ban Türkmenisztán és Kína között egy jelentős megállapodás született, amely egy új csővezeték kiépítését célozta meg, ezzel közvetlen kapcsolatot teremtve a két ország között. A projekt megvalósítása 2007-ben vette kezdetét, a kínai állami energiavállalat, a CNPC (China National Petroleum Corporation) anyagi és technikai támogatásával. A csővezeték kiépítése rendkívül gyorsan, csupán két év alatt zajlott le, és 2009-től már működésbe is lépett. Az induláskor a vezeték kapacitása évi 30 milliárd köbméter volt, de a folyamatosan növekvő kereslet miatt az évek folyamán kétszer is bővítették, így a jelenlegi kapacitása már évi 55 milliárd köbméterre nőtt.
Ez a projekt kulcsfontosságú mérföldkőnek számított Türkmenisztán számára, mivel lehetőséget teremtett arra, hogy mérsékelje Oroszországtól való gazdasági függőségét, és egy stabil, megbízható exportpiacra tegyen szert. Kína szempontjából is stratégiai előnyt biztosított, mivel ezáltal garantálta földgázellátását egy olyan vezetéken keresztül, amely elkerüli az amerikai kontroll alatt álló tengeri szállítási útvonalakat.
Ugyanakkor Türkmenisztán továbbra is messze elmarad teljes potenciáljától. Az ország földgáztermelési kapacitása jelentősen meghaladja a jelenlegi export lehetőségeit, és további infrastrukturális fejlesztések nélkül nem tudja maximálisan kihasználni hatalmas földgázkészleteit. A jövőben kulcsfontosságú lesz, hogy sikeresen tárgyaljon új vezetékek kiépítéséről, és bővítse a meglévő infrastruktúrát.
Az orosz-ukrán konfliktus következményeként Türkmenisztán és potenciális partnerei újra prioritásként kezelik számos alternatív földgázexport-útvonal gazdasági életképességének felmérését. Kiemelt figyelmet kap a Transz-Kaszpi Földgázvezeték projektje, amely lehetőséget biztosítana Türkmenisztán és Azerbajdzsán összekapcsolására. Ezen keresztül a türkmén földgáz eljuttatható lenne Európába a Déli Gázfolyosón keresztül, ami jelentős változásokat hozhat a térség energetikai politikájában.
Törökország és Türkmenisztán 2024-ben ismét tárgyalásokat folytatott a vezeték megvalósításáról, jelezve, hogy továbbra is napirenden van az ötlet. Ugyanakkor kétséges, hogy a projekt megvalósítható-e, mivel jelentős pénzügyi és jogi akadályok nehezítik az előrehaladást.
Az egyik legnagyobb kihívás, hogy Azerbajdzsán már a saját földgázexportjának növelésére összpontosít, és előreláthatólag 2027-re teljesen ki tudja használni az alábbi térképen látható TANAP és a Déli Gázfolyosó meglévő kapacitásait Türkmenisztán gázának bevonása nélkül is. Ha ez bekövetkezik, akkor a Transz-Kaszpi vezeték gazdasági indokoltsága tovább csökken, hiszen egy új vezeték megtérüléséhez garantált keresletre és kihasználtságra lenne szükség. Ezen felül Oroszország is akadályozza a projektet különböző eszközökkel. A Kreml például a Török Áramlat vezetéket teljes kapacitásra töltötte, ezzel csökkentve az új gázvezetékek iránti igényt Délkelet-Európában, ami gazdaságilag még nehezebbé teszi egy új türkmén exportútvonal létrehozását.
Türkmenisztán másik lehetősége Kína, amely már jelenleg is az ország legnagyobb földgázvásárlója. Peking újabb kapacitásbővítést tervez, amely a Türkmenisztánt Kínával összekötő vezetékrendszer éves szállítási kapacitását 55 milliárd köbméterről 85 milliárd köbméterre növelné. Ez a projekt stabil és kiszámítható exportlehetőséget kínál Türkmenisztán számára, csökkentve az ország gazdasági bizonytalanságát. Ugyanakkor Türkmenisztán az orosz befolyás alól szabadulva a kínai energiaigények kiszolgálójává válhat, ami hosszú távon szintén korlátozza a mozgásterét.
A másik fronton is vannak újabb fejlemények. Az Egyesült Államok 2021-es afganisztáni kivonulása után a Türkmenisztán-Afganisztán-Pakisztán-India (TAPI) földgázvezeték projekt új lendületet kapott. 2024 szeptemberében megkezdődött az afgán szakasz építése, és az első három kilométer csővezetéket le is fektették négy hónap alatt. Ezt követően, 2024 decemberében Türkmenisztán elnöke utasítást adott a projekt felgyorsítására, hangsúlyozva annak fontosságát az ország energetikai kapacitásának növelésében. Az afgán kormány szintén elkötelezett a projekt mellett, mivel az éves szinten mintegy 400 millió dollár tranzitdíj bevételt jelenthet az országnak. A TAPI vezeték célja évi 33 milliárd köbméter földgáz szállítása Türkmenisztánból Indiába, Afganisztánon és Pakisztánon keresztül, elősegítve a regionális gazdasági együttműködést és energiaellátást.
Ennek ellenére a vezeték jövője továbbra is bizonytalan, mivel a nemzetközi finanszírozók óvatosak az afganisztáni instabilitás és a politikai kockázatok miatt. Emellett a Pakisztán és India közötti feszültségek is akadályozzák a projekt előrehaladását, kérdéses, hogy India hosszú távon hajlandó-e egy ilyen, Pakisztánon keresztülhaladó vezetéktől függővé válni.
Türkmenisztán számára tehát a földgázexport jövője továbbra is bizonytalan. A Transz-Kaszpi vezeték megvalósítása politikai és jogi akadályokba ütközik, az afganisztáni útvonal pedig biztonsági kockázatokkal terhelt, bár vannak kisebb előrelépések. Jelenleg az egyetlen reálisan haladó projekt a Kínába irányuló vezeték bővítése, amely ugyan biztos piacot jelent, de még inkább Kína befolyása alá helyezi Türkmenisztánt. Az ország így egyik energianagyhatalom árnyékából a másikéba kerülhet, ami továbbra is korlátozza szuverenitását és gazdasági mozgásterét a nemzetközi energiapolitikában.
A kaukázusi térség mellett Magyarország a kaszpi térségben is jelentős diplomáciai sikereket könyvelhetett el, egy olyan területen, amely potenciális alternatívát nyújthat az orosz energiahordozók helyett. A Mol vállalat már majdnem két évtizede aktív Kazahsztánban, ahol eddig mintegy 200 millió dollárt invesztált a Fedorovsky blokk fejlesztésébe, habár a projekt előrehaladása hosszú ideig akadozott.
Türkmenisztánnal is egyre szorosabbra fűződnek a kapcsolatok. 2023. augusztus 20-án Budapesten Türkmenisztán történelmi jelentőségű megállapodást írt alá Magyarországgal, amely az első ilyen jellegű energiaügyi szerződése volt az Európai Unión belül. A megállapodás értelmében Türkmenisztán évente akár egymilliárd köbméter földgázt is szállíthat Magyarországra, Iránon és Azerbajdzsánon keresztül. Ez a lépés nemcsak Magyarország energiaellátásának biztonságát növeli, hanem Türkmenisztán számára is új piacokat nyit meg Európában.
Ezek a lépések mindkét fél számára előnyösek lehetnek, hiszen Magyarország számára lehetőséget teremtenek az energiaforrások sokszínűsítésére, ami hozzájárulhat az ország energiabiztonságának megerősítéséhez. Ezzel párhuzamosan a közép-ázsiai országok számára is létfontosságú bevételi forrást biztosíthatnak, amely segítheti őket fejlődésük előmozdításában és függetlenségük fokozásában.
