Sajnos léteznek olyan családok, ahol a gyerekeket arra tanítják, hogy a lányok kevesebb értéket képviselnek. Indiában pedig a statisztikák riasztó képet festenek: körülbelül 18 percenként követnek el erőszakos cselekményt egy nő ellen.
Tizenkét évvel ezelőtt egy megdöbbentő és tragikus bűncselekmény rázta meg Indiát: Delhiben csoportosan megerőszakoltak és meggyilkoltak egy fiatal nőt, Jyoti Singh-et, aki mindössze 23 éves volt. Az ő esete nemcsak Indiában, hanem világszerte felkeltette a figyelmet, és számos tiltakozó megmozdulást inspirált az országban. Az elhunyt lány életének emlékét dokumentumfilmek és a "Bűntény Delhiben" című indiai sorozat is megörökíti, amelyek arra ösztönöznek minket, hogy soha ne adjuk fel a harcot egy igazságosabb világért. De vajon mennyire tudjuk hitelesen megérteni ezt a tragédiát Európából, csupán filmek és sorozatok segítségével? Figyelem, a történet rendkívül megrázó, a streaming szolgáltató 16-os korhatár-besorolása is ezt tükrözi, de talán egy 18-as besorolás is indokolt lenne... Különösen, ha a néző nő. Írta: Jámbor-Miniska Zsejke.
Jyoti Singh tragikus halála sokak emlékezetében él, hiszen az ügy körüli állandó demonstrációk világszerte rávilágítottak arra, hogy mennyi munka vár ránk a nők jogainak és biztonságának védelmében. Az eset nemcsak Indiát, hanem a globális közvéleményt is érzékenyen érintette, és újabb lendületet adott a harcnak a nemi erőszak ellen.
Tizenkét évvel ezelőtt egy fiatal lány, mindössze 23 évesen, barátjával a moziba látogatott, hogy együtt nézzék meg a Pí élete című filmet. A vetítés után azonban nem találtak megfelelő tömegközlekedési lehetőséget, így végül egy privát buszra szálltak fel. A hazaút azonban hamarosan rémálommá változott az orvostanhallgató számára: a buszon utazó hat férfi, köztük a sofőr, brutálisan bántalmazta és megerőszakolta őt. A borzalmak után kirabolták a fiatal párt, végül pedig a lányt és a megvert barátját egyszerűen kidobták a mozgó buszból.
Jyoti Singh orvosa később kifejtette, hogy több mint két évtizede dolgozik a szakmában, ám ilyen elképesztő súlyosságú sérülésekkel még soha nem szembesült korábban.
A csoportos nemi erőszak borzalmas esete Indiát hetekig tartó káoszba sodorta, és a felháborodás hullámai az egész világot bejárták. A politikai elit igyekezett kihasználni a helyzetet, hol támadó, hol védekező retorikát alkalmazva, egymásra mutogatva, miközben a média szabadjára engedte a híreket, felerősítve a társadalom jogos dühét. Az emberek egyöntetűen sürgették a kormányt, a rendőrséget és a bíróságot, hogy tegyenek meg mindent a gyors és igazságos eljárás érdekében.
A Bűntény Delhiben című minisorozat egy sötét és nyomasztó világba vezet minket, ahol a rendőrfőnök, Vartika és csapata szemszögéből tapasztalhatjuk meg a kaotikus helyzeteket. A női főkapitány-helyettesnek nemcsak a bűnözéssel kell megküzdenie, hanem azzal is, hogy egy patriarchális társadalomban próbál érvényesülni, ahol a korrupció minden szintet áthat. Az ő emberei alulfizetettek és túlhajszoltak, miközben az infrastruktúra és a felszerelés régi és hiányos. Ez a feszültségekkel teli környezet nemcsak a szakmai kihívások elé állítja Vartikát, hanem folyamatosan teszi próbára a hitelességét és az elkötelezettségét is.
Mindenki azonnali eredményeket követel a csapatától egy olyan városban, ahol a rendőrök és a bírók száma csekély, míg a bűnözők száma megdöbbentően magas. Vartika azonban igazi lokálpatrióta, aki a szívében hordozza Delhi szépségeit: közvetlenül egy sokkoló bűntény előtt megígérte kamasz lányának, hogy felfedi neki a város rejtett kincseit, hogy ezzel megakadályozza a családi kötelékek meggyengülését. De a helyzet nem éppen egyszerű. A sorozat a rendőrség perspektívájából tárja fel a 2012-es, kíméletlen eseményeket és az azt követő intenzív hajtóvadászatot, valamint az ítélethirdetés dramatikus pillanatait, amelyre az egész világ figyelme összpontosult.
A sorozat nemzetközi fogadtatása alapvetően pozitív volt, A Feminism in India oldalon viszont hosszú cikkben hívják fel a figyelmet a film hiányosságaira (Bűntény Delhiben: egy hét órán át tartó reklám a delhi rendőrségnek). Szerintük eleve gyanús, hogy a film készítését a rendőrség támogatta, és azzal vádolják a készítőket, hogy hamis vagy torzított narratívával akarják elfedni a rendőrség inkompetenciáját, közömbösségét és rossz döntéseit, illetve azt, hogy a békésen tüntető tömeget brutálisan feloszlatták.
A cikk szerzője mély felháborodással reagál arra, hogy a megölt lány barátját klasszikus áldozathibáztatás céltáblájává tették. A férfit nőcsábászként állítják be, és firtatják, hogy "miért is mutatta ki érzelmeit az áldozat irányába", miközben ironikus módon megjegyzik, hogy "minden gyerek tudja, hogy a buszon ilyenek nem történnek." Ez a szemlélet nem csupán igazságtalan, hanem el is tereli a figyelmet a valós problémáról, amely a tragédia mögött húzódik.
Továbbá kritikák érték a filmet amiatt, hogy az egyik rendőrtiszt arra tett utalást, miszerint az alacsonyabb társadalmi osztályhoz tartozó férfiak bűnöznek szexuális bűncselekmények miatt, figyelmen kívül hagyva, hogy ők csupán könnyebben elérhetők a hatóságok számára. Nem ritka, hogy maguk a rendőrök is bántalmazók; egy helyi hírportál szerint a magas rangú tisztek egy része is úgy vélekedett, hogy a nő tehet a történtekről, hiszen "megérdemelte", mert nem kellett volna sötétedés után az utcán tartózkodnia, vagy "ilyen" ruhát viselnie. Ezt a nézetet tovább erősíti, hogy Jyotival kapcsolatban a leggyakoribb keresések között szerepel, hogy szűz volt-e, és mit viselt a támadás idején.
A feministák szerint, ha valakit tényleg érdekel, milyen az indiai nők helyzete, az inkább az India lánya (India's daughter) című dokumentumfilmet nézze meg, amit a kormány betiltott, mert "nemzetközi összeesküvésnek tartja India rágalmazására". A megrázó alkotás a patriarhizmus legsötétebb bugyrait fedi fel előttünk, láthatjuk, ahogy férfiak olyan dolgokat mondanak, amiket, ha nem a saját fülünkkel hallanánk, el sem hinnénk, hogy tényleg léteznek olyanok, akik így gondolkodnak.
Beszélgetések zajlanak arról, hogy a társadalom, amelyben élnek, a legjobbnak számít, ám a női és férfi szerepek között határozottan eltérések vannak. Itt a nő nem számít egyenrangúnak a férfival, és a "rendes lányok" számára elvárás, hogy bizonyos időpontokban ne merészkedjenek ki a házból kísérő nélkül. Ha mégis ezt teszik, akkor ne csodálkozzanak, ha bántalmazás áldozataivá válnak. Az elgondolkodtató mondás szerint „a tapsoláshoz két kéz kell”, és az erőszakot elszenvedő nő gyakran a társadalmi normák miatt inkább a bántalmazás miatt vonja magára a figyelmet, mintsem a bántalmazó férfira. Sokan úgy vélik, hogy az áldozatnak el kellett volna viselnie a csoportos erőszakot, hogy elkerülje a súlyosabb következményeket, mintha a bántalmazás elkerülése az ő felelőssége lenne.
Az elkövetők nézőpontja szerint a tehetős egyének rendelkeznek azzal a pénzügyi háttérrel, amellyel megvásárolhatják az örömöket, amelyekhez joguk van. Ezzel szemben, mivel ők maguk nem bírnak hasonló anyagi forrással, kénytelenek "bátorsággal elragadni azt, ami szerintük nekik is kijár."
A leggyomorforgatóbb a gyilkosokat védő ügyvédek nyilatkozata. A halálbüntetés kihirdetése után egyikük dühödten azt nyilatkozta, ha az ő húga vagy lánya ment volna egy fiú ismerősével találkozni a moziba, ő maga locsolta volna le benzinnel és gyújtotta volna fel.
A vérfagyasztó nyilatkozatok mellett érdemes megjegyezni, hogy India a világ legnagyobb demokráciája, egy rendkívül sokszínű társadalommal, ahol a progresszív gondolkodású emberek száma folyamatosan növekszik. A városok és régiók közötti óriási különbségek is fontos kontextust adnak az eseményekhez. A dokumentumfilmben betekintést nyerünk az áldozat szüleinek, egy közeli barátjának és a tüntetőknek a világába. Férfiak tömegei álltak ki Jyoti igazságáért, ami azt mutatja, hogy Indiában nem mindenki osztja a gyilkosok vagy az ügyvédjük nézeteit.
Indiában sajnálatos módon átlagosan 18 percenként követnek el nemi erőszakot, ami érthető módon széleskörű dühöt és igazságérzetet vált ki a társadalom egy jelentős részéből. A törvényhozók 2013-ban drámai lépéseket tettek a brutális erőszak megfékezésére: bevezették a Criminal Law (Amendment) Act, 2013-t, amely szigorította a nemi erőszak büntetéseit (súlyos esetekben akár halálbüntetés is kiszabható), és új bűncselekmény-kategóriákat hoztak létre, mint például a zaklatás, savas támadás és szexuális zaklatás. Emellett fontos, hogy a nők ellen elkövetett erőszakkal kapcsolatos ügyeket speciális bíróságokon és gyorsított eljárás keretében tárgyalják. Ennek ellenére a bíróságok túlterheltsége és az igazságszolgáltatás lassú működése továbbra is komoly kihívást jelent az országban.
Azóta, hogy ez az eset napvilágra került, az indiai rendőrség jelentős lépéseket tett a női tisztek számának növelése érdekében. Ezen kívül bevezették a kötelező érzékenyítő tréningeket is, bár ezek hatékonysága változó lehet az egyes egységek között. Civil szervezetek és kampányok sorozata indult el, amelyek célja a nők elleni erőszakkal kapcsolatos társadalmi attitűdök megváltoztatása, és a helyi feminista mozgalmak is egyre nagyobb erőre kaptak. Tömegtüntetések sokasága hívta fel a közvélemény figyelmét az ügy sürgető fontosságára.
A statisztikai adatokból sajnos mégis az olvasható ki, hogy a nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények száma továbbra is magas, különösen a vidéki régiókban.
A jogszabályi keretek megváltoztatása önmagában nem elegendő a társadalmi problémák megoldásához, és ennek számos mélyen gyökerező oka van. Az indiai kultúra egyik legmeghatározóbb aspektusa a kasztrendszer, amely jelentős hatással van a nemek közötti viszonyokra. A felsőbb kasztokhoz tartozó férfiak gyakran olyan nőket céloznak meg, akiket alacsonyabb rendűnek tartanak, ez pedig súlyosan torzítja a társadalmi dinamikát. Az "India lánya" című dokumentumfilm világosan bemutatja, hogy a férfiak gondolkodásmódját miként formálja a társadalmi normák rendszere. A szelektív abortusz, a lányok élelmiszer-ellátásának elhanyagolása, és a fiúknak nyújtott kedvezmények mind hozzájárulnak ahhoz a torz felfogáshoz, hogy a nők kevesebb értékkel bírnak. Ezek a gyakorlatok és hiedelmek lassan, de biztosan rögzülnek a közgondolkodásban, így a lányok szerepe és helyzete folyamatosan alá van ásva.
Egy másik dokumentumfilmes korábban arról számolt be, hogy a nők elleni erőszakról szóló filmjéhez olyan férfival is forgatott, aki megrázó módon megerőszakolt egy ötéves kislányt. Amikor a rendező rákérdezett, hogy hogyan volt képes elkövetni ezt a szörnyűséget, miközben a gyermek szemében láthatta a fájdalmat és a félelmet, a férfi lehangoló módon csak annyit válaszolt: "csak egy koldus volt". Ez a megdöbbentő érzéketlenség nem csak őt jellemzi; Jyoti gyilkosain is hasonlóan megdöbbentő mentalitás tükröződött az interjúk során, ahol többször is kifejezték, hogy nem értik, miért kellene ekkora ügyet csinálni az erőszakból.
A mai magas esetlátenciát tovább súlyosbítja az a jelenség, hogy Délkelet-Ázsiában sok helyen a nemi erőszak áldozatait gyakran megbélyegzik és kirekesztik. Ez a stigma még inkább elrettenti a nőket attól, hogy merjenek feljelentést tenni.
Ma Indiában sokan élnek olyan környezetben, ahol soha nem hallottak a védekezés lehetőségeiről, vagy arról, hogy a nőknek is joguk van beleegyezni. Sajnos sokan még mindig úgy vélik, hogy a férfiasság megnyilvánulása az, ha a nőket alárendelik. Az ismeretek hiánya miatt sokan nem értik, hogy az áldozat soha nem felelős a bántalmazásért. Az edukáció elengedhetetlen ebben a helyzetben, de sajnos a változás előmozdítása rendkívül lassú folyamat.
A nők elleni erőszak az alapvető emberi jogok megsértésének egyik legsúlyosabb formája, szenvedéseik csökkentése így közös ügyünk. Ha egy ilyen hatalmas országban rendszerszinten sérül az egyenjogúság elve, az gyengíti a globális erőfeszítéseket az emberi jogok érvényesítésében. Emellett egy olyan helyen, ahol 20 percenként történik nemi erőszak, a társadalmi feszültségek az egész régióra kiterjedhetnek, ami befolyásolhatja a globális gazdasági és politikai stabilitást. A nők egyenjogúságáért folytatott küzdelem sikerei ráadásul olyan jó példával szolgálhatnak, amelyet idővel más országok is átvehetnek.
Az "India's Daughter" című dokumentumfilm előzetesét itt nézheted meg:
