VEOL - A férfiakat a középpontba állítva beszélgetnek róluk, miközben fánkkal tálalt húsételek mellett csevegnek.
A szentbékkállai hölgyek már évtizedek óta őrzik és ápolják hagyományaikat. A húsvétot megelőző húshagyó hétfőt több mint ötven éve ünneplik, ezzel gazdagítva közösségük kulturális örökségét.
A húsvét időpontjától visszafelé számítva a húshagyó hétfő a keresztény hagyományok szerint a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó nap, amikor még húsos étkezést tarthatnak. Ez a nap tehát egyfajta búcsú a bőséges ételektől, amelyet a böjt időszaka követ.
A húshagyó asszonyok izgatottan készülnek a húsvét ünnepére, tele várakozással és tradíciókkal. Az ünnepi időszak előtt a konyhákban pezseg az élet, ahogy a nők különféle finomságokat készítenek, hogy megünnepeljék a tavasz megérkezését. Az illatok, a színek és a hagyományos ételek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az időszak különleges legyen, tele örömmel és együttléttel. Az ünnep varázsát a családi összejövetelek és a közösen eltöltött pillanatok még inkább fokozzák, így a húshagyó asszonyok szívvel-lélekkel várják a húsvét csodáját.
A húshagyókedd minden évben más napra esik, hiszen a napja a húsvét időpontjától függ. Attól visszafelé számított hetedik vasárnap utáni kedd ez a nap, azaz a húsvétvasárnap előtti negyvenhetedik nap. Legkorábban február harmadika lehet, legkésőbb március kilencedike.
A húshagyókedd a farsangi időszak utolsó napja, amelyet a keresztény hagyományok szerint a nagyböjt előtti utolsó húsos étkezés napjaként tartanak számon. Szentbékkálla talán az egyetlen vármegyénkbeli település, ahol az asszonyok a nap előtti esten minden évben összegyűlnek valamelyiküknél, hogy asszonyfarsang lévén egy jót vacsorázzanak, anekdotázzanak, de szigorúan a férfiak nélkül. A hagyományt ugyan korábban néha meg-megszakították, de 1997 óta szigorúan őrzik a Káli-medence legszebb pontján élők.
Idén Sövényházi Ilona volt a háziasszony, aki gondosan megterített asztallal várta a kilenc helyi vendéget és azokat, akik valamilyen módon kötődnek a településhez. A meghívottak mindegyike hozott valami finomságot, így a hegy legjobb borai mellett helyet kaptak a fánkok és egy különleges torta is, amely az ünneplés szerves részét képezte. A vacsora során nosztalgiával idézték fel a korábbi húshagyó hétfőket, amikor még a vastag hóban indultak felfelé a hegyi pincékhez. A beszélgetések természetesen a helyi férfiakat sem kerülték el, hiszen a régi mulatságok emléke és a korábbi tagok személye mind a szívükhöz nőtt. A vidám est során köszöntötték az ünnepelteket is, akik éppen születésnapjukat vagy névnapjukat ünneplik, így a jókedv és a közösség összetartó ereje még inkább érezhető volt.
A húsvét előtti húshagyó ünnepen a korábbi szentbékkállai asszonyfarsangokról szóló újságcikkek olvasgatása a nosztalgia érzését váltotta ki mindenkiből. Régebben a hegyi pincék egyike adott helyet az esteknek, ma már azonban egyre kevesebbeknek van pincéjük, így gyakran a falubeli otthonukban látják vendégül a már csak tíz fős csapatot. Időközben ugyanis többektől el kellett búcsúzniuk, így a kezdeti közel húsz fős létszám megcsappant mára. Sajnos a lelkesedés nem különben, ezért az idősebbek minden évben fogadkoznak, hogy több asszonyfarsangot nem tartanak, így volt ez idén is. A háziasszony, Sövényházi Ilona azonban sikerrel beszélt rá mindenkit a folytatásra, így jövőre valószínűleg újra egy hegyi pincében ünnepelnek.
