Évszázados viták végére kerülhet pont, miután a kutatók sikeresen feltárták a hunok származását! - nyilatkozta a Mandinernek egy szakértő.

Mielőtt a részletekbe belevágnánk, nézzük meg röviden, miről is szól ez a projekt összességében!

A Kárpát-medence és vonzáskörzete népességi és társadalmi fejlődésének kutatása a 4. és 9. század közötti időszakra összpontosít, amely a római dominancia megszűnésétől a magyar honfoglalásig terjed. E kutatás irányítását Vida Tivadar (ELTE) végzi, aki magyar oldalról vezeti a vizsgálatokat.

A közösségek táplálkozási szokásainak és mobilitásának mélyebb megértése érdekében izotópos mintavételezést alkalmazunk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy nyomot kövessünk az egyes csoportok táplálkozási forrásaiban és migrációs mintáiban. Ezen vizsgálatok során emberi csontok és fogak elemzésére támaszkodunk, mivel ezek a szövetek megőrzik az étrendi és mobilitási információkat, amelyeket izotópok segítségével ki tudunk olvasni. A táplálkozásra vonatkozó adatok mellett a keltezést segítő radiokarbon minták is jelentős szerepet játszanak, mivel pontos időbeli keretet adnak az egyes közösségek életének és vándorlásainak nyomon követéséhez. Ezen interdiszciplináris megközelítéssel a múltbeli életmódok és társadalmi kapcsolatok komplex hálózatait tárhatjuk fel, gazdagítva a történelmi és antropológiai ismereteinket.

A kutatások legfőbb célkitűzései a tudományos ismeretek bővítése, új felfedezések és innovációk létrehozása, valamint a társadalmi problémák megoldásának elősegítése. Emellett fontos szerepet játszik a meglévő elméletek és modellek tesztelése, a gyakorlati alkalmazások fejlesztése, valamint a különböző szakterületek közötti együttműködés erősítése. A kutatások célja továbbá az emberi életminőség javítása és a fenntartható fejlődés előmozdítása is.

Regionális "mélyfúrásokat" végzünk Erdélytől a Bécsi-medencéig, Szlovéniától Közép-Németországig: egy-egy régióban

A temetők mélyén, ha lehetőség adódik rá, arra törekszünk, hogy átfogó mintavételezést végezzünk. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy részletesen rekonstruáljuk az egyes közösségek társadalmi és rokonsági kapcsolatait.

Melyek az új tanulmány legfontosabb, szakmai szempontból is vadiúj megállapításai?

Legújabb kutatásunk egy meglepő felfedezés eredményeként jött létre, miközben egy átfogóbb témán dolgoztunk: a Tisza középső folyásvidékének népességtörténete a szarmata kortól az avar kor végéig.

Guido A. Gnecchi-Ruscone genetikus szerzőtársam felfedezte, hogy egy Tiszabura-Pusztataskony határában

Ez a felfedezés egy forradalmian új megközelítésnek volt az eredménye, amely lehetővé teszi az azonos kromoszóma szegmensek azonosítását egyes egyének között. Ebből kiindulva arra a következtetésre jutottunk, hogy a hunok eredetének alaposabb vizsgálata igazán indokolt lenne, ezért úgy határoztunk, hogy egy külön tanulmányt szentelünk a témának.

Hogyan kezdtek hozzá? Hogyan zajlott a kutatás?

Létrehoztunk egy egyedülálló adatbázist, amely 370 genetikai mintát tartalmaz, főként korábban publikált adatok alapján. Az adatgyűjtés során figyelembe vettük az összes ismert mongóliai sírt, amelyek az ázsiai hun időszakra nyúlnak vissza, tehát a Kr. e. 3. század végéről egészen a Kr. u. 2. századig. Ezen kívül bevontuk a Közép-Ázsiából származó hun kori genetikai információkat, valamint a Kárpát-medencéből származó 4.-6. századi népesség mintáit is. E mintákon elvégezve az említett analízist,

A hálózat középpontjában három, egymással negyed-hetedfokú rokonságban álló személy helyezkedik el: a már említett pusztataskonyi, egy tiszagyendai női, valamint egy zuglói férfi temetkezése. E mellett számos ázsiai hun sír is gazdagítja az összképet. Ha a mongóliai "végpontot" vizsgáljuk, akkor egy különösen értékes csoportot találunk, amely a birodalmi elithez tartozó férfiakat és nőket foglalja magában. Kiemelkedő például a Gol Mod 2. lelőhely 1. sírja, amely impozáns méretével és teraszos szerkezetével hívja fel magára a figyelmet, valamint a nyugat-mongóliai Altaj-vidék Takhiltyn Khotgor területén található gazdag női temetkezés, amely szintén jelentős régészeti felfedezés.

A Kárpát-medence és Mongólia távoli végpontjai között számos izgalmas felfedezés vár ránk. Ezek a területek gazdag történelemmel és kultúrával bírnak, ahol régészeti leletek, ősi települések és különleges népi hagyományok találkoznak. A két régió közötti kapcsolatot kutatva, feltárulnak a múlt titkai, amelyek segítenek megérteni a népek vándorlását és a kulturális hatások cseréjét. Különösen érdekesek a sztyeppei nomádok és a Kárpát-medencei népek közötti interakciók, amelyek különféle művészeti és nyelvi örökségeket hagytak maguk után.

Örömmel jelenthetjük, hogy a két régió közötti hatalmas területről sikerült néhány fontos lelőhelyet is bevonnunk a kutatásba. Kiemelkedő jelentőségű a kelet-kazahsztáni temető, amely a népvándorlás korából származik, továbbá felfedeztünk egy-egy magányos temetkezést is nyugatabbra, amelyek szintén hozzájárulnak a terület történetének megértéséhez.

Ehhez majd akkor tudunk visszatérni, ha Belső- és főleg Közép-Ázsiából, valamint Szibéria csatlakozó régióiból részletesebb genetikai térképpel rendelkezünk.

Fedezzük fel a Kárpát-medence különlegességeit! E térség gazdag történelme és sokszínű kultúrája számos figyelemre méltó eredményt kínál. Érdemes kiemelni a helyi népművészetet, amely a hagyományos kézművesség és a népi motívumok gazdag tárházát vonultatja fel. A térség gasztronómiája is figyelemre méltó, hiszen a különféle regionális ételek és italok, mint például a gulyás vagy a pálinka, világszerte népszerűvé váltak. Ezen kívül a Kárpát-medence természeti szépségei, mint a festői hegyek, folyók és tavak, kiváló lehetőségeket kínálnak a turizmus számára, legyen szó aktív pihenésről vagy a természet megismeréséről. A helyi közösségek összefogása és összetartása is figyelemre méltó, hiszen a hagyományok ápolása és a kulturális örökség megőrzése érdekében sokan dolgoznak együtt. Végül, a Kárpát-medence gazdasági fejlődése is figyelemre méltó, különösen az agrárszektorban, ahol a fenntartható mezőgazdasági praktikák egyre nagyobb szerepet kapnak. Ezek az eredmények mind hozzájárulnak a térség egyedi karakteréhez és vonzerejéhez.

Ami igazán lényeges, hogy nem csupán a szigorúan meghatározott hun korszakra - tehát a 4. század végére és az 5. század első felére - koncentrálunk, hanem a későbbi időszakra is, amikor a Gepida Királyság virágzott. Ebből az időszakból is felfedeztünk néhány olyan mintát, amelyek szorosan kapcsolódnak ehhez a témához, és amelyek...

A gepida uralom időszaka már régóta a régészeti kutatások középpontjában állt, hiszen a temetkezési szokások és a települések elemzése alapján több nyom is arra utal, hogy ez a kultúra tartós jelenlétet biztosított a térségben. Különösen figyelemre méltó a koponyatorzítás hagyományának fennmaradása, amely a gepidák egyedi identitását tükrözi, és arra enged következtetni, hogy a közösség kulturális öröksége hosszú ideig megőrizte sajátos vonásait.

Amikor a hun kori hálózat valós mintázatait vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az adatok főként olyan sírokból származnak, amelyeket régészeti és antropológiai szempontból is keleti eredetűnek ítéltünk meg. Ezek a sírok jellemzően magányosan elhelyezett egyének maradványait tartalmazzák, akik mellett gyakran lókoponya, lábszárcsont, fegyver, és néha egy-egy aranytárgy is fellelhető. Ezen személyek fejéhez étel- és italáldozatok is kerültek, ami különleges jelentőséggel bír az elhunytak tiszteletadásában.

Milyen átfogóbb következtetések vonhatók le a tudományos adatok elemzése során?

Közvetlen bizonyítékaink vannak arra vonatkozóan, hogy az európai hunok ázsiai hunokból származnak. Ha pontosabban akarjuk kifejezni magunkat, elmondhatjuk, hogy a birodalom népességének csupán egy kis része rendelkezett ezzel az eredettel. Ehhez a megállapításhoz azonban fontos hozzáfűzni, hogy azok az egyének, akik e csoporthoz tartoztak,

Ezek a népcsoportok sem homogének, hiszen akadnak olyanok, akik a kelet-ázsiai származásra utalnak, míg mások inkább a keleti szarmata vagy a Kaukázus vidékéről származó genetikai örökséget hordoznak. Fontos megjegyezni, hogy a kiindulási területek is rendkívül sokszínűek, így az ázsiai hun birodalom lakóinak összetett kulturális és biológiai háttere van. A Kárpát-medence 5. századi lakosságának többsége ezzel szemben változatos európai genetikai alapokkal bír, hiszen ebben az időszakban jelentős mértékben megnő az észak-európai genetikai összetevő jelenléte. De ez már egy másik kutatás témája lesz...

Természetesen! A "Vagyis?" kifejezés egyfajta kíváncsiságot vagy magyarázat iránti igényt fejez ki. Talán így is megfogalmazhatnánk: "Tehát, mit is jelent ez pontosan?" vagy "Más szóval, mire utalsz?" Kérlek, mondd el, ha egy másik megközelítést szeretnél!

A tágabb történeti következtetés tehát az, hogy egy...

Ez az eredmény megerősíti a korábbi történeti és régészeti elméletek hitelességét.

Fontos hangsúlyozni, hogy az a friss, a hun birodalom felemelkedésével párhuzamosan kialakuló identitás, amelyet a régészeti leletek révén figyelhetünk meg, nem csupán egy szűk csoport privilégiuma volt! Ezt jól szemlélteti a különféle áldozati tárgyak, a koponyatorzítás hagyománya, valamint a jellegzetes női és férfi öltözködési formák széleskörű elterjedése.

A hunok és az avarok Kárpát-medencei "lenyomata" számos szempontból eltér egymástól, beleértve a genetikai, etnikai, politikai és kulturális aspektusokat is. **Genetikai szinten** a hunok, akik a 4. században érkeztek a térségbe, valószínűleg egy sokszínű népcsoportot képviseltek, amely különböző közép-ázsiai és európai elemekből állt össze. Ezzel szemben az avarok, akik a 6. században jelentek meg, genetikai kapcsolatban állhatnak a korábbi hunokkal, de a kutatások szerint a kelet-európai és bizánci népek genetikai öröksége is fellelhető bennük. A két nép genetikai öröksége tehát különböző történelmi migrációk és keveredések eredményeként alakult ki. **Etnikai szinten** a hunok egy nomád, harcos népként voltak ismertek, akik a birodalmak összeomlásának idején érkeztek, míg az avarok egy stabilabb, földműves társadalmat képviseltek, amely nagyobb hangsúlyt fektetett a letelepedésre és a helyi kultúrák assimilálására. Etnikai identitásuk tehát más utat járt be, és eltérő közösségi struktúrákat alakítottak ki. **Politikai szinten** a hunok birodalma rövid életű volt, de rendkívül dinamikus, míg az avarok egy hosszabb ideig fennálló, hierarchikus vezetési rendszert alakítottak ki, amely lehetővé tette számukra a térség stabil irányítását és a kereskedelmi kapcsolatok kiépítését a szomszédos népekkel. A politikai struktúrák eltérőségei tükrözik a két nép eltérő céljait és stratégiáit. **Kulturális szinten** a hunok hagyományai a nomád életmódhoz igazodtak, így a művészetük, vallásuk és szokásaik sokkal inkább a mozgásra és a harcra összpontosítottak. Ezzel szemben az avarok kultúrája a helyi népek befolyásának hatására gazdagabb és sokszínűbb lett, ami a művészetek, építészet és a vallási szokások terén is megnyilvánult. Összességében a hunok és az avarok lenyomata a Kárpát-medencében tehát nem csupán eltérő genetikai és etnikai örökségeket, hanem különböző politikai struktúrákat és gazdag kulturális hagyományokat is hordoz, amelyek mind hozzájárultak a térség történetének sokszínűségéhez.

Az avar korban, Kr. u. 568 és a 9. század eleje között, a Kárpát-medence területére jelentős létszámú belső-ázsiai népesség érkezik, elsősorban az eurázsiai sztyeppe nyugati részeiről. Ez a népvándorlás nemcsak a helyi kultúrákat gazdagította, hanem új csoportokat is hozott magával, amelyek a kelet-európai sztyeppe vidékéről származtak. A becslések szerint ebben az időszakban a keleti eredetű népesség aránya körülbelül 20%-ra tehető, ám ez a szám régiónként eltérhet, és a kutatások során pontosabb adatokkal szolgálhatunk majd.

Ráadásul rövid idő alatt lezajló vándorlásról van szó, nem pedig sok évszázados folyamatról és sokszorosan átszerveződő csoportokról, mint a hunok esetében.

Mire gondol? Talán egy titkos vágyra, ami mélyen a szívében rejlik, vagy egy emlék foszlányaira, amelyek visszatérnek, mint a tavaszi szellő. Lehet, hogy az élet kihívásaira, amelyek új irányt mutatnak, vagy egyszerűen csak egy pillanatra a csendes békére, amikor minden gondolat elcsendesedik. Az emberi elme folyamatosan pörög, és minden egyes gondolat egy új világ kapuját nyithatja meg. Mit rejt a következő pillanat?

A kulturális folytonosságot jól tükrözi a kaganátus politikai felépítése, valamint a rokonsági rendszer néhány jellemző eleme, mint például az exogámia és a többnejűség. Emellett az olyan hagyományok, mint a lovas-fegyveres temetkezés, még az avar kor későbbi szakaszaiban is megmaradtak, tovább erősítve a kulturális örökség folyamatosságát.

Az avarokkal kapcsolatban kiemelném még, hogy a kaganátus kezdete óta számolunk egy erős központi hatalommal. Ez a hunoknál is kialakul, de a túl nagy kiterjedés és Attila ambiciózus tervei halála után nem fenntarthatóak. Lényegében azt mondhatjuk, hogy

Az avarok kulturális öröksége valódi meglepetéseket tartogatott, amikor kiderült, hogy házasodási szokásaik következtében egyes közösségekben jelentős mértékben megőrződött a keleti genetikai örökség. Ez azt jelenti, hogy a hasonló származású és kulturális háttérrel rendelkező csoportok tagjai jellemzően egymással kötöttek házasságot. Habár nem kizárólag ez volt a jellemző, azért a gyakorlat jelentős volt. Érdekes módon, még a szomszédos településeken is előfordult, hogy a helyiek között minimális rokoni kapcsolat volt, még akkor is, ha eltérő származásúak voltak. Erről a témáról az utóbbi évben a Nature folyóiratban megjelent két tanulmány is értekezett, amelyeket a Mandiner is feldolgozott. Elképzelhető, hogy ez a merev házassági rendszer hosszú távon az avarok hanyatlásához vezetett, hiszen a világ fejlődése mellettük elhaladt, különösen a Nagy Károly által vezetett hadjáratok idején.